Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

250 Az országgyűlés képviselőházának ségi elemet a gondatlanság* esetén most is megkívánjuk, ellenben — mint már előbbi ok­fejtéseim során Gál Jenő képviselőitársamnak adott észrevételeimben kifejtettem, — a 4. §, amely a gondatlanság- elemét tartalmazza, sokkal szabatosabb, mint a haitályos jog- sza­bálya. Ennek következtében az a felelősségkör ebben a vonatkozásban szabatos és nem tágult. Úgyhogy nem tudom egészen megérteni, hogy az ő aggodalma ezeken az alapokon és e fel­világosítások után miként állhatna fenn, kü­lönösen abban a vonatkozásban, amikor meg­különböztetést tesz a fizetésképtelenségbe jutott kereskedő vagy az egyéb foglalkozású egyén, minit hitelsértő között. T. képviselőtársam, a közihitel szempontjá­ból először is mindegy az, hogy ki a hitel­sértő. A nagyobb felkészültség szempontjából és — mondjuk — magánjogi törvények szeriint a nagyobb felelősség szempontjából kétségte­lenül van különbség a két elemi között, de ezt a különbséget a törvényjavaslat 4. §-ának má­sodik bekezdésében meg is teszi, amikor an­nak a fizetésképtelenségbe jutott kereskedőnek gondatlansági eseteit exemplifikatíve bizonyos esetekre már megállapíthatóknak tartja. Itt történik meg az a megkülönböztetés, amelyre szükség van, amelynek részleteit itt felolvas­nom nem szükséges, mert hiszen azokról a kevesekről, akik végighallgatták ezt a vitát, feltételezem, hogy ezt a rövid törvényjavasla­tot szívesek voltak elolvasni. . Ennek következtében a magam részéről nem is tartanám helyesnek, ha ezen a szakaszon vál­tozás történnék. T. barátom nem is terjesztett elő javaslatot, csak olyan célzást tett, amely szerint t kívánatosnak tartaná, ha megfelelő megoldásban megegyezhetnénk. Abban a re- i menyben vagyok, hogy felvilágosító szavaim ! után t. képviselőtársam ettől a kívánságból el j fog állni. Kertész Miklós t. képviselőtársam szerint, ! ha . titkos szavazással megkérdeznők a Házat a javaslat felől, a javaslat megbuknék. En már olvastam olyan tréfás megjegyzést, hogyha egyik-másik javaslatnál titkos szava­zás útján kérdeznék meg a Házat, akkor a | javaslatot elvetnék. Azonban ennél a tréfánál ! mindig olyan hátsó gondolat volt, amelyet j ha a jelen esetre alkalmaznánk, azt a látszatot j keltené, mintha itt csupa hitelsértők lennénk ! jelen, és azért vetnők el a javaslatot. (Derült- ! séff.) Nagyon szeretném, ha senki ebben az or- I szagban nem gondolná, hogy e törvényhozásnak j tagja akár r magának, akár családjának, akár j hozzá közelállóknak, akár egy osztálynak érdé- \ keit elébe helyezné azoknak a nagy szempon- | toknak, amelyek egyedül irányíthatják a tör- ! vényhozás cselekedeteit. Ezek a szempontok: a közérdeknek képviselete, a jognak, az igazság­nak és erkölcsnek képviselete. (Éljenzés jobb- ' felől) Az én meggyőződésem szerint ezt a tör­vényjavaslatot valóban — most már tréfán kí­vül — ezekből a szempontokból tárgyaljuk, és én meg vagyok győződve, akár hogyan, akár milyen formában nyilatkozik is meg ennek a törvényhozásnak a nézete, ezt a törvényjavas­latot el fogja fogadni, mint szükségest, mint olyat, amelyre régen vágyott a gazdasági élet, mint olyant, amely nélkül a jövendő közhitel megalapozása el sem képzelhető. Igaz ugyan, hogy a közhitel megalapozása sok minden egyéb intézkedés és rendelkezés és sok minden ese­ménybe!.^ változás nélkül sem képzelhető el, de meggyőződésem szerint ahhoz ennek a törvény­73. ülése 1932 április 26-án, kedden. javaslatnak megalkotása kis részben ugyan, de mégis hozzájárul. Az alkalmazottak védelme kérdésében t. képviselőtársam kifogásolta iá 8. §-t. A 8. § ren­delkezései majdnem azonosok a Büntetőtörvény­könyv 417. ^-ával, úgyhogy, e tekintetben nóvu­mot alig hozunk. Az előbb már megmondottam, mi ez a novum, amikor Gál Jenő t. képviselő­társam beszédére válaszoltam. T. képviselőtár­sam azt kérdezi, hogy hogyan lehet intézmény­nél, kereskedelmi társaságnál, yagy egyesület­nél működő alkalmazottat felelőssé tenni^ ami­kor az az alkalmazott csak eszköz volt és tu­tulajdonképpen más, nagyobb hatalmasság volt az ő utasítója. Igen, de ilyen esetben, amikor jogi szemé­lyiség cselekedetéből bontakozik ki büntetendő cselekmény, a büntetőjognak régi elve az, — hogy nem a jogi személyiség lesz büntetőjogi­lag: felelős, hanem igenis azok a fizikai szemé­lyek, akik annak a cselekménynek elkövetésé­ben közreműködtek. Ezt kellett itt is kifeje­zésre juttatni, s amennyiben utasítás esete > fo­rog fenn, akkor az \ utasítót, mint felbujtót fogja a Büntető törvénykönyv alapján a bíró­ság felelősségre vonni. Hallom t. képviselőtár­samnak el nem mondott, de mozdulatában benne levő ellenvetését, hogy ilyenkor az uta­sítást nehéz bizonyítani. Azért nehéz bizonyí­tani, mert akkor két vádlott fog- egymással Kzembenbenállni. Már most melyiknek higyje­nek inkább? Ebben az esetben azonban ott van a pártatlan bíró, aki ismeri a jogelveket, s azt fogja kérdezni: oui prodest — kinek állott elsősorban érdekében, hogy a bűncselekmény elkövettessék? És ha e tekintetben a «cui pro­dest» elvének megfelelően csak igen r csekély kis gyanúokot is talál, akkor a vádlottárs val­lomásának mérlegelése^és a «cui prodest» elvé­nek alkalmazása alapján abban a helyzetben lesz, hogy a valódi bűnöst mint felbujtót tör­vényünk értelmében súlyosabban büntesse, mint azt az alkalmazottat, akire egyébként mint tettesre a hitelsértés törvényes következ­ményei minden k örülmények közöt kiterjed­nek. Ezekben voltam bátor a felvetett észrevé­telekre válaszolni és kérem a t- Házat, méltóz­tassék ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alánjául elfogadni. (Élénk helyeslés és tans a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az^ előadó lír nem kíván szólni. A zárszó jogún Farkas Tibor, képviselő urat, mint a különvélemény benyújtóját illetné meg a szó, a képviselő úr azonban nincs jelen. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! A különvéleményre vonatkozó­lag legyen szabad a t- Háznak tudomásar-a hoz­nom, hogy Tibor t. képviselőtársunk különvéleményként azt a javaslatot terjesz­tette elŐ, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház adja vissza átdolgozás végett az igazságügy­minisztériumnak. Farkas Tibor t. képviselő­társunk ebben az esetben adós maradt az. in­dokolással, s azért nem szólaltam fel eddig. Le akarom szögezni azonban alkotmányjogi okoból, hogy a Ház az igazságügyminiszté­riumnak nem adhat vissza semmit, mert van felelős alkotmányos miniszter. A minisztert utasíthatja a Ház. Ilyen körülmények között ezt az indít­ványt, mint alkotmányellenes és mint alkot­mányos tárgyalásba alkalmatlan indítványt nagyok bátor visszautasítani. (Helyeslés-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom