Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-73
Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1932 április 26-án, kedden. 245 zettségeket abban a reményben, hogy kötelezettségeinek eleget fog tenni, hogy fog tudni hosz- | szúlejáratú kölcsönt szerezni, a. hosszúlejáratú kölcsön azonban elmaradt, a váltó megmaradt, ' a hitelezők szorítják. Most jönnek a pénzinté- ! zetek, mondván: hiszen község, neked földed van, add el, forgasd, hadd jussak én így pénz- ! liez. Ez a község is fizetésképtelen és nagyon ! kérdéses, vájjon előrelátó, hanyag vagy köny- '.] nyelmű gazdálkodásnak fogjlák-e mondani azt, ; hogy ő annakidején belement bizonyos kötele- ! zettségekbe; kérdés, nem fogják-e annak minő- | síteni, hogy hiányzott belőle az előrelátás. Mél- j tóztassanak tehát elhinni, hogy lehetnek ilyen dolgok, sőt ilyenekre vonatkozólag már hivata- ; los leiratokat is olvastam, ahol más megváltó- ! zott viszonyok között azt mondják, hogy ez könnyelműség volt, helytelen eljárás volt, (Magyar Pál: Utólag sok bölcs akad!) és nagyon lehetséges, — minthogy a javaslat szerint nemcsak az egyén követheti el az ilyen bűncselekményt, aki azt egyénileg elköveti, hanem ez jogi személyeknél és képviseleteknél is vonatkozik arra a személyre, akire a képviselet reá volt bízva — hogy ez alkalmaztatni fog esetleg akár a gyámokra, akár közjogi testületek vezetőire is. Ezért ismételten nagyon kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy ezt rekonszideráció tárgyává tenni kegyeskedjék. Már délelőtt rámutatott Váry Albert t. barátom arra, hogy ebben a tekintetben a mi jogunk az első, amely ilyen r merész lépést tesz például a fizetésképtelenséggel kapcsolatban. Itt van a kezemben a svájci törvény novellája, amely a könnyelmű csődre és a könnyelmű gazdálkodásra nézve azt mondja, hogyha az adós könnyelműsége, aránytalan költekezése, merész spekulációi vagy pedig hanyag üzletkötése által sùz ő üzleti helyzetét rosszabbítja, amennyiben ellene a csőd megnyittatik, vagy pedig az úgynevezett Verlustschein-t állítják ki — ez a svájci jog megállapítása — a végrehajtás nemleges eredményére nézve, akkor állanak be ezek a cselekmények. Szintúgy az osztrák törvény is — amint Váry Albert t. barátom kimutatta — a crida körébe utalja ezeket a cselekményeket. Ezért én nagyon kérem az igazságűgyminisz : ter urat, legyen kegyes ezeket a gyakorlati életből vett, nem teoretikus megfontolásokat figyelmére méltatni, egyebekben pedig a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczeg Béla jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! Végighallgatva ennek a javaslatnak eddig lefolyt vitáját es különösen imént felszólalt t. képviselőtársunk beszédét, az az érzésem, hogyha ennek a Képviselőháznak tagjait e pillanatban titkos szavazás útján megkérdeznék, mi a véleményük és mi á szándékuk ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban, az igazságügyminiszter úr javaslata alighanem megbuknék. Itt ezt a kérdést a mai nap folyamán túlnyomórészt jogászok vitatták. Én a magam részéről mint laikus (Meskó Zoltán: Ez a lényegesebb, megjegyzem!) akarok néhány szóval és gondolattal hozzájárulni. Mint laikus, tehát jogi tudás álta nem befolyásolt judiciummal akarok hozzászólni azokhoz a kérdésekhez, amelyeket ez a javaslat érint és még inkább talán azokhoz a kérdésekhez, amelyekkel nem foglalkozik. Az itt felszólalt képviselő urak, a jobb- és baloldalról valamennyien egyek voltak egy kérdésben, egy fundamentális kérdésben, nevezetesen abban, hogy a jelenlegi társadalmi és gazdasági rend alapján állva, ennek a rendnek magánjoga alapján állva vizsgálták és nézték a kérdést. jÉn, mint egy más világnézetet képviselő párt exponense és képviselője, mindenekelőtt kifejezést kell hogy adjak annak a meggyőződésemnek, hogy igen groteszk képet mutat a kapitalista társadalom magánjoga, ahogy így az élettel szembeállítjuk ennek a javaslatnak rendelkezéseit és igen furcsán hat ennek a rendszernek sokféle igazsága. Ha az egyén követi el a vétkes bukás vétségét, úgy, amint azt a büntetőtörvénykönyv 414. §-a meghatározza, elköveti azáltal, hogy adósságot csinál oly időpontban, amikor már tudja, vagy tudnia kell, hogy azt az adósságot nem lesz képes megfizetni, mert akkor az már crimen, büntetendő cselekmény. Ha az állam teszi ugyanezt: adósságot csinál olyan időpontban, amikor már tudja, hogy nem, lesz képes azt megfizetni, vagy tudnia kell, hogy nem lesz képes vállalt adósságát megfizetni, — lásd a legutóbb felvett ötmillió fontos államkölcsönt — akkor erre semmiféle szankció sincs, ennek egyetlen következése csupán az, hogy az állam ekkor egész egyszerűen, egész szimplán és egész egyoldalúan moratóriumot mond. transzferrel vagy transzfer nélkül. Vétséget követ el a kereskedő ennek a törvénytervezetnek terminológiája szerint akkor. ha üzleti tőkéjét rendes üzleti köréhez nem tartozó tőzsde játékkal kockáztatja. Kérdeznem kell akkor: milyen eriment követ el az az államférfiú, aki az államnak pénzét az ő hatalmi körébe és tárcája körébe nem tartozó tőzsdejátékkal kockáztatja? (Meskó Zoltán: Visszafizeti a sajátjából! — Esztergályos János: Nem egész biztos!) Milyen eriment követ el? Ennek konzekvenciája akkor csupán az, hogy a Ház ebben az ügyben az illetőt nem adja ki és ilyen formában erre a büntetőjogi üldözés lehetőségei nem vonatkozhatnak. T. Képviselőház! Az eredeti javaslat szerint, amelyet azután az igazságügyi bizottság szövegezése megváltoztatott, a vétségnek az volt a kritériuma, hogy «ha az adós a hitelezőjót pazarlásával megkárosítja». A bizottsági szövegezés szerint ez önmagában kevés; szükséges, hogy a pazarlás nyilvánvaló legyen. Kérdem: ki fogja ezt megállapítani, hol van ennek a kritériuma? (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: A bíróság!) Hol lesz a pazarlás nyilvánvaló pazarlássá, amikor talán csak a beavatottak, a szűkebb környezet, az alkalmazottak tudják, hogy az illető vállalat üzletmenetével, forgalmával, jövedelmezőségével arányban egyáltalán nem álló életmódot folytat az üzlet tulajdonosa. (Ügy van! a szélsőbaloldalon ) Az eredeti javaslat szerint egy évig terjedhető fogházbüntetést szenved el az adós, ha könnyelmű üzletvitele idézte elő a fizetésképtelenséget. A bizottsági szövegezés itt a nagymértékű könnyelműség kritériumát állapítja meg ós megint kérdeznem kell, vájjon hossz-, súly-, vagy űrmértékkel méltóztatnak-e megállapítani, hogy a könnyelműség túlment a rendes határon és már nagymértékű könyTiyelműséggé vált? (Esztergályos János: Lillafüredi mértékkel!) Nem vagyok jogász, de érzem az ilyen terminológiának hallatlanul nyújtható és elasztikiis voltát. Nem látok és nem érzek azonban a javaslatban egyet és szeretném, ha az igen t. miniszter úr ebben a tekintetben valamilyen megnyugtatáíSsal, eset-