Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

228 Az országgyűlés képviselőházának károsítását vagy szándékos, vagy gondatlan cselekményével idézite elő. Ez a szabály természetesen a mai rendkívüli gazdasági viszonyok között nem áll fenn. (Ügy van! a balközépevi) Hiszen be kell látnunk,^ hogy a mai fizetésképtelenségi esetek mélyén alig találunk a hitelezők károsítására irányuló, tervszerű, előre elkészíteltt üzelmeket, rosszhiszemű, tudatos kártokozó cselekményeket. A mai fizetésképtelenségek legmélyén kétségtelenül ott találjuk okként azt a nagyon súlyos pénzügyi és gazdasági válságot, amely az egész világ gazdasági életén, átszágiild (Üűy van! jobbfelöl.) és ha teljes megértéssel vagyunk az iránt a nyomorúságban, Ínségben küzdő gazda iránt, aki ma nem képes fizetési kötelezettségeinek eleget tenni, akkor — ha igazságosak akarunk lenni — épp olyan megértéssel és rokonérzéssel kell a nyomorúságban vergődő ipar és kereskedélesoi felé is fordulimnk, mert azok a lezárt üzletek, azok a leeresztett üzletrejdiőnyök, azok a kiadó bolthelyiségek^ azt miutatják, hogy itt nem emberi gonoszsággal és üzelmekkel állunk szemben, 'hanem egy végzetes gazdasági válsággal, amely minden területen egyformán szedi a maga áldozatait. Ezeket a fizetésképtelenségeket a kereskedelem területén szörnyű harc előzi meg a létért» a becsületért,, a fennmaradásért. Azt hiszi az a szegény adós, hogy talán még majd megváltozik a helyzet, ezek talán még csak átmeneti állapotok, küzd az utolsó pillanatig, mindenbe belekapaszkodik, csakhogy létét fenntarthassa, míg a végén tönkremegy. A mai viszonyok tehát kétségtelenül nem alkalmasak arra, hogy ezen az alapon állapítsuk mes:, vagy szabályozzuk a kereskedelmi és hitelélet visszaéléseinek területét, de ez a tör-. vény nem is ezekre a viszonyokra vonatkozik s ez a javaslat nem is ezt teszi. Ez a törvényjavaslat kiforrott, minden időkre érvényes jogelveket imiond ki és állapít meg a viszonyoktól függetlenül, általános érvényű szabályokat. olyan szabályokat, amelyek a rendes gazdasági és kereskedelmi életben lelhetnek irányadók és amelyek a rendes gazdasági életet szabályozzák. Senkinek sem jut eszébe, hogy ezeket a kivételes állapotokat vegye szabályozás alá. A jogi rendezés alapja a rendes gazdasági viszonyok ós annak az adósnak, illetőleg kereskedőnek rosszhiszemű vagy csalárd eljárása, aki, mint mondottam, hitelbe árut árura halmoz, elkótyavetyél és a kielégítési alapot a hitelezők elől szándékosan ós tudatosan elvonja, aki a hitelezők érdekeit lábbal tiporja és az árukat csak azért szedi össze, hogy magának megélhetést teremtsen, hogy akár könnyelműen, akár gondtalanul csak saját létét biztosítva, tönkremegy s a 'hitelező érdekét nem te kinti ,s úgy veszi, mintha a hitelező ott sem volna. Ez az az adós, aki ellen a hitelélet s a hitelezők védelemre szorulnak. Ez az a rosszhiszemű aídlós, akinek csalárd eljárása ellen a hitelélet s a tisztes kereskedelem érdekében védelmet kell adnunk! Igen t. Képviselőház! Természetesen ennek a helyzetnek saját hibájából és saját kártokozó cselekményéből kell előállania. Viszont mes kell néznünk, 'hogyan áll ez a kérdés a hitelező szempontjából. A hitelezőnek nagyon >mieg kell néznie, hogy kinek és hogyan hitelez» mert itt a hitelezőket is terhelheti a felelősség. Amint tudjuk, rendes körülmények között a pénzhitel nehezen iálll az adósok rendelkezésére, a keres73. ülése 1932 április 26-án, kedden. kedelem terén azonban az áruhitel bőviben és garmadával állt — mindig rendes gazdasági viszonyokról beszélek — a kereskedők rendelkezésére. Mi lett ennek a végei A hitelező szinte rázúdította hitelben az árukat az adósra és túldrágán zúdította az adós nyakába az árukat hitelbe. Ennek következtében elvesztette az erkölcsi alapot arra, ha túlkönnyelműen és túldrágán hitelezett, hogy olyan abszolút védelemben részesüljön, mint az, aki tiszta erkölcsi alapon áll. Viszont az adós, aki látta és tudta, hogy ilyen könnyen juthat drága hitelhez, nem sokat törődött a hitelező érdekeivel, ö, ahogyan ki volt zsákmányolva, mint adós, éppoly csalárdul járt el a hitelezővel szemben kötelezettségei tekintetében. Valahogy kölcsönösen kiegyenlítették egymást a kizsákmányoló hitelező s a csalárdul eljáró adós. Ez az erkölcsi alap kölcsönös elvesztése. A jog ilyen esetben természetesen nagyon nehéz helyzetben van, mert hiszen jogi védelmet csak az kaphat, aki maga erkölcsi alapon áll. Éppen ezért le kell szögeznünk, hogy a hitel és a hitelezők védelme nem a büntető rendelkezésekkel kezdődik, sőt a büntető rendelkezések nem is elégségesek arra, t hogy a hiteléletet megfelelően megvédelmezzék. A kereskedelemnek első kötelessége, hogy megszervezze a megelőző hitelvédelmet; ez az első hitelvédelem. Ha Magyar Pál t. képviselőtársam itt volna, igazat adna nekem abban, hogy hiába csinálunk mi nagyszerű hitelsértési törvényt büntető rendelkezésekkel, ha a megelőző hitelvédelem megszervezéséről éppen az érdekelt kereskedelem nem gondoskodik. Igenis, a pontos könyvvezetés, az évi megnyitómérleg, amely tájékozást nyújt a kereskedő vagyoni állapotáról, a revizoroknak alkalmazása és állandósítása, a hitelinformációs szolgálat kibővítése és egy hitelkataszter létesítése éppen olyan fontos védelmi eszközök a hitelsértés területén, mint a büntetőjogi rendelkezések. Igaz, hogy ezek talán drágítják a hitelt, azonban legalább biztossá és becsületessé teszik az egész hitelt és kereskedelmi életet. Ezek a preventív intézkedések éppolyan fontosak, mint a megtorló intézkedések, mert az egészséges hitel nemcsak a megtorló szabályok jóságától, hanem attól is függ, hogy a megelőző védelem miként van megszervezve. Ami a megtorló, büntető rendelkezéseket illeti, meg kell állapítíanom, hogy az elmúlt idők folyamán, régebben valahogy egészségesebben és igazságosabban érezték meg az emberek azt, hogy mint kell eljárni rosszhiszemű, csalárd adóssal szemben. Nagyon jól tudjuk, hogy régen az adós nemcsak vagyonával, hanem személyével is felelt az igénybevett hitelért. A nemfizető adós szolgaságba, börtönbe került, sőt meg is volt ölhető. Az olasz városokban a nemfizető, csalárd adóst nyilvánosan elverték vagy levetkőztették. Ugyancsak egyik-másik olasz városban volt szokás, hogy . a város piacán a mesterségét nyiltan, egy pad előtt űző adóst, ha csalárdul nem fizetett hitelezőinek, elverték és a padot összetörték. Innen ered a banca rótta, a banque-route, az összetört pad, általános megjelölése a fizetésképtelenség fogalmának. A milanói tőzsde fogadótermében van egy festmény, amelynek címe La Banca Rótta, amely azt a jelenetet ábrázolja, . amikor a feldühödött tömeg a Piazza Merceria-n az egyik tönkrement pénzváltó üzleti asztalát összetöri és magát az adóst is elveri, A kínai adós, ha nem tud