Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-73
224 Az országgyűlés képviselőházának les rendelkezik azokkal az eszközökkel, hogy egy deflációs politikával, (hitelpolitikával útját állja annak, hogy a Jegybank ne olyan valutapolitikát folytasson, amely minden körühnények között biztosítja a pengő értékállandósását, én már* csak a gazdasási közvélemény megnyugtatását, a gazdasági közvélemény hitének fenntartását tartom szükségesnek, hogy: a kormánynak ez irányban megtett intézkedései eredményesek fognak maradni. T. Ház! Ha van egy kérdés, ahol nem szabad pártpolitikai szempontoknak érvényesülni, úgy ez a pengő megvédésének kérdése. (Helyeslés a jobboldalon.) En ezen a ponton minden egyéb szempont félretételével minden lehetőt változatlanul elkövetendőnek tartok, hogy ha már annyi szenvedéssel, annyi nélkülözéssel, annyi lemondással elértük és biztosítottuk a pesszimisták meglátása ellenére a pengő belső vásárlóerejének mai színvonalát, akkor nem szabad olyan szempontoknak felmerülni, amelyek ennek a nagy értéknek eltűntét, meggyengülését eredményezik. Ezen a ponton, őszintén szólva, nem osztozom a pénzügyminiszter úrnak abban a rendszerében, hogy ezt a fontos, par excellence gazdasági kérdést egy r politikai hangulatkeltésre talán alkalmas szólammal akarj a^ megerősíteni. En a pengőt nem hozom kapcsolatba a nemzet becsületével, mert el tudom képzelni, hogy a non pútaremek bekövetkezése, minden erő megfeszítése dacára a becsületesség minden feltételének teljesítése után is, erőink nem lesznek elegendők a ránk váró feladat megoldására. Ellenben sokkal megalapozottabban, sokkal reálisabban, minden frázis mellőzésével a gazdasági megértés, a gazdasági szükségszerűség alapján merem állítani, hogy a pengő megvédése, a pengő mai színvonalának fenntartása társadalmi rétegre és termelőágra való tekintet nélkül, minden egyes tényezőnek a legfontosabb érdeke, (Ügy van! Ügy van! jobb felől-) mert míg stabil pengőnk van, addig megvan az alapunk arra, hogy a viszonyok javultával az európai gazdasági politikában egy jobb éra bekövetkeztével újból felépítsük a ma romokban heverő és sok sebből vérző gazdasági életünket. (Helyeslés a jobboldalon.) Míg ez a feltételünk megvan, addig gyors ütemben következhetik be a regenerálódás folyamata és éppen azért nem osztozom azok nézetében, akik hangulatkeltésből, politikai frázisok alkalmazásával akarják a gazdasági erők ezirányú teljesítőképességét sorompóba állítani. En az önérdeknek kétségtelen fennállásával akarom, ezt dokumentálni. (Helyeslés.) Ha ezt így megállapítom, akkor őszintén szólva sokkal több cselekvést tartanék szükségesnek abban az irányban, hogy a kormánypolitika minden gesztusa és különösen a gazdasági életet érintő minden intézkedése ébrentartsa azt a fontos lélektani kapcsolatot, amelyet a pengőhöz való bizalom jelent. A költségvetési vita alkalmából lesz alkalmam ezzel foglalkozni. Itt tisztán a dolog lényegével foglalkozom abból a szempontból, amennyiben ez a hitelélet lényegét érinti. Megint nem tartom szerencsésnek azt a beállítást, ahogy a pénzügyminiszter úr a hiteléletet messzemenően irritálóan a kincstári jegyek ügyét a Ház előtt pertraktálta ama felszólalás nyomán, amelyet Friedrich t. képviselőtársam tett. En őszintén bevallom, hogy tárgyilagos pénzügyi szempontból 50 millió kincstári jegy kibocsátását nem tartom in73. ülése 1932 április 26-án, kedden. flatórikus gesztusnak. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) El tudom képzelni, hogy a mai viszonyok között nem mi vagyunk az egyetlen ország, amely a költségvetési egyensúly biztosítása céljából átmeneti kölesönökkel, kincstári váltókkal vagy kincstárjegyekkel operál, (Úgy van! Ügy van! jobb felöl.) és nem Korányi az első magyar pénzügyminiszter, aki ezt az operáció't kénytelen megtenni. Sőt tovább megyek, én a gazdasági szükségesség, a gazdasági élet követelményei szempontjából sokkai egészségesebbnek tartom ezt a megoldást, mint ha az amúgy is túlterhelt! és adózókészségében s adózóképességében már messze a határon túl lévő társadalomra hárítanók ezt a terhet. (Igaz! Ügy van! a joboldalon.) Éppen a pénzügyminiszter úrral szemben kell azonban felvetnem azt a kérdést, vájjon nem tudja-e, hogy a gazdasági életben, de különösen a 'hiteléletben nagy jelentősége van annak a mondásnak, hogy: c'est le ton, qui fait la musique*? Hogyan kérjek kölcsönt, milyen formában 1 ? Hogy népszerű hasonlatot mondjak, íha a letört polgár a klubban játszi könnyedséggel fordul társához: pajtás, nincs pénzem, adj kölcsön száz pengőt, mert jászani akarok, az automatice belenyúl a zsebébe és oda fogja adni a száz pengőt, (Bródy Ernő: Akinek van!) — természetesen, ha megvan, ahol nincs, ott ne keress, — de ha eléje lép azzal, hogy: adj száz pengőt, mert különben el vagyok veszve, — bár duzzadlt a tárcája azt mondja: sajnos, nincs pénzem. Ha az igazságügy miniszter úr, illetőleg, bocsánatot kérek, a pénzügyminszter úr — mindig az a felelős, aki je!en van — (Derültség.) nem poentirozta volna ki ennyire a pénztári jegyek szükségességét, hanem formaliter, pszichológiai okokból, egy önkéntes jegyzés formáját választotta volna és főként... Elnök: Képviselő úr, méltóztassék a tárgynál maradni. Magyar Pál: En mély tisztelettel veszem tudomásul a figyelemztetéslt, igyekszem még jobban a tárgy mellett maradni, de bocsánatot kérek, ha méltóztatik figyelemmel kisérni, végkonklúzióm valóban azt fogja igazolni, hogy a tárgy melleltt szólok. Még szerencsétlenebbnek tartom és a hitelélet messzemenően irritiáilonak annak kipoentirozását, ami egyébként a pénzügyi életben olyan természetes, hogy egy állami kötvény a jegybanknál lombardirozható, hogy nagyon aláhangsúlyoztuk, nagyon alájhúzituk, hogy ezek is lombardirozhatók. Méltóztassék ügyelembe venni, hogy ma a gazdasági közvéleményben lidércemlékként él az az állapot, amikor olyan nagyon hangsúlyozottan hirdettük a hadikölcsönjegyzés kedvessé tételéért, hogy az a kötvény lombardirozható lesz a jegybanknál. Méltóztassék a hadikölcsönjegyzésnél követett rendszerre gondolni. "Én a véletlen szerencsétlen összejátszásának tartóim, hogy amikor a gazdasági közvéleimény mátr ennyire irritálva volt, amikor a pengő stabilitását igazán illetékes helyről és igazán feleslegesen megint — mondjuk így — kissé bizonyos mértékben kétiségbevonták, éppen akkor történt az, hogy a pénzügyi bizottsás társyalásánál az egységespárt egy vezető képviselője a mezőgazdasági kivitel kérdésének tárgyalásakor azt a mondatot ejtette ki. hogy 50 millió pengőt pedig minden körülmények között a mezőgazdasági kivitel támogatására soronkívül elő kell teremteni. Én ezt nem tartóim szerencsés megállapításnak abban ag idő-
