Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának szakban, amikor a kormány el ismerenidiő elha tározottsággal, a népszerűség senumib eve vesé­vel, sőt a népszerűtlenség egyszerű kiprovoká­lásával a tisztviselői fizetések redukálásához volt kénytelen fordulni és ennek révén a költ­ségvetésnek 20 millió pengővel való reduká­lását elérni. 50 milliót, mint feltétlenül elő­teremtendő összeget megjelölni — ismétlem — abban az időszakban, amikor a közvélemény egyébként is irritálva van az infláció vesze­delme által, helytelen volt. (Dinnyés Lajos: Ki tette azt a kijelentést?) Ha jól emlékszem, d'e tudom, is: Bethlen István gróf. Mindezt miért voltam bátor elmondani? Azért, hogy alátámasszam azt a megállapítá­somat, hogy a ibelső tőkeképződés elősegítésére a valuta .stabilitásának biztonságát kell első sorban a lakosságnak 'biztosítani, másodsorban Dedie fe] kell 'mentenünk a bankbonitással szemben felmerülhető aggályok lehetőségétől. Megint rámutatok arra, hogy az igazságügy­miniszter úr, illetőleg a kormány sokkal hasz­nosabb szolgálatot tett volna a gazdasági élet nek, ha. a bankkérdés körül nem a büntetőtör­vény drákói paragrafusaival igyekszik rendet teremteni, hanem megteszi azokat a magán­jogi szaJbiályozásokat, amelyeknek időszerűsé­gét ma im'ár kétségbevonni nem lehet. T. Ház! Voltam bátor rámutatni arra, hogy néhány hónap alatt a bankoknál elhelye­zett betétek összege 400 millióval ment vissza. Ez a folyamat nem volt egyenletes, ez nem • érintette egyenlő arányban valamennyi pénz­intézetet. Es ez a ténymegállapítás önkénytele­nül involválja és minjdlenekfölött Időszerűnek igazolja a kormány részéről mlár hosszú hóna­pokkal ezelőtt a népszövetségi pénzügyi bi­zottsággal szemben írásban vállalt azt a köte­lezettséget, hogy el fogja rendelni, hogy a kö­zönség tájékoztatására a bankok helyzetükről hónaipról-hónapra hivatalos kimutatásokat bo­csássanak közre. A közönség bizalmának fel­keltése a bankéletben a titkolózás mellőzésén, a teljes tájékoztatáson múlik. Az a rendszer, amely nemcsak nem bizto­sítja ezt, hanem egyenesen útjában áll, hogy a publikumnak ez az állandó tájékoztatása megtörténjék, nagyon káros szolgálatot tesz a tmántdien részről elismert cél szolgálatában, t. i. a tőkeképződés szempont jláb ól. Amikor ezek a kimutatások elmaradnak, fokozottan érezzük annak hiányát, hogy necsak u most tárgyalt törvényjavaslat (büntető paragrafusai jelentsék a védelmet a betevő részére, hanem jelentse ezt a védelmet az a tény is, hogy a bankok működése a többi országéhoz hasonlóan ál­landó ellenőrzés alatt állva, preventive tehetők meg azok -az intézkedések, amelyek a betétek elvesztésével szemben szükséges éknek bizo­nyulhatnak. T. Ház! Nekünk Teleszky János elŐrelátá­ftáből esry igen alkalmas és a helyzet magasla­tán álló szervünk volna, illetve lehetne a< pénz­intézeti ellenőrzés gyakorlására a Pénzinté­zeti Központban, amely ezt az ellenőrzést n pénzintézeteknek egy bizonyos kategóriája fö­lött gyakorolja, de éppen azoknál a pénzinté­zeteknél, amelyek a betétgyűjtés szempontiá­ból elsősoríban és főként jönnek figyelembe, az az ellenőrzés ma nálunk nincs meg. Nincs meg talán azért, mert akkor, amikor a pénzintéze­teket szabályozó törvénv létrejött, ez nem volt időszerű, vagy nem látszott időszerűinek. Ért­hetetlen azonban. hog:y nincs meg ma, amikor as egész világon a bankok iránti bizalomfenn­tartása, a bankok iránti bizalom megőrzése a gazdasági politika egyik legfontosabb fel­73. ülése 1932 április 26-án, kedden. 225 adata. És ha ennek aiz ellenőrzésnek az ame­rikai nagybankok a Federal Reserve Board útján készséiggel alávetik magukat, m&m látom okát annak, hogy miért ne léptette« senek életbe azok az intézkedések nálutnk is, amelyek általánosan kötelezővé teszik a pénzintézetek megfelelő revízióját. {Ügy van! jobbfelöl.) T. Ház! Egy másik, szorosan a hiteléletté] kapcsolatos thíiáSíiy az, .amlelyet e törvén y javas­lat tárgyalása kapcsán szóvá kell tennem. A magyar pénzintézetekről, a magyar hitelszer­vezetről a pénzügyminiszter úr is megemléke­zett, és én a magam részéről, mint ennek a te­rületnek gyakorlati ismerője, készséggel alá­írom azt, hogy a magyar hitelszervezet alap­jában egészséges, de nélkülözi azt az átszerve­zést, aimfelynek a gazdasági viszonyok válto­zása folytán már régen meg kellett volna tör­ténnie, és amely iha sokáig fog késni, akkor az a megállapításunk, hogy hitelszervezetünk egészséges, fikcióvá fog válni, holott idejeko­rán megtett intézkedésekkel még igen sok baj­nak útját állhatnók, T. Képviselőház! A magyar bankoknak a magyar gazdasági életben nagyobb jelentősége és fokozottabb szerepe van, mint a gazdasági­lag fejlettebb nyugati országokban. Nálunk a magyar pénzintézetek nemcsak a takarékos­kodási hajlamból elhelyezkedést kereső tőkék akkumulátorai voltak, hanem itt összpontosult a magyar vállalkozói szellem, a magyar gaz­dasági élet fejlődésének minden feltétele. Ha majd az utolsó fél évszázad gazdaságtörténe­tét meg fogják írni, ez voltaképpen a magyar bankélet fejlődésével szorosan kapcsolatos tör­ténetírás lesz, mert meg kell állapítani, hogy az a jelentős gazdasági megerősödés, amely a magyar indusztrializálódás folyamatában itt lejátszódott, szoros kapcsolatban állt a bankok működésével. Az Összeomlás után ez a folya­mat nemcsak azért szakadt meg, mert a gaz­dasági viszonyok erre kevésbbé voltak alkal­masak, hanem megszakadt azért is, mert pénzintézeteink legnagyobb része idegen be­folyás alá kerülve, az idegen államok az első­sorban a magyar pénzintézeteknél érdekelt an­gol és holland pénzügyi felfogást igyekeztek a magyar gazdasági életbe átplántálni. En egy­általában nem vonom kétségbe, hogy az a bankrendszer, amelyet Angliában követnek, s amelyet Hollandiában gyakorolnak, az ottani gazdasági viszonyok szempontjából a legmeg­felelőbb, de ezeknek a rendszereknek egyszerű átplántálása ugyanazt jelenti, mintlha Anglia nedves éghajlatához hozzászokott növényt akarnék minden aklimatizálódás nélkül az Al­föld talajába, az Alföld száraz időjárási vi­szonyai ellenére átplántálni. T. Ház! A magyar gazdasági élet követel­ményeihez való alkalmazkodás fontos feltétele a pénzintézetek működésének, és ennek legfon­tosabb feltétele az, hogy a bankok, mint a hi­telélet rendelkezésére álló tőkéknek összegyűj­tői, a lehető legolcsóbb feltételekkel bocsássák a gazdasági élet rendelkezésére a hiteltőkéket. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Magyar Pál: Tisztelettel kérek 20 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszab­bítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Magyar Pál: Ennek pedig az volna a fon­tos feltétele, hogy a pénzintézetek adminisztrá­ciójában t és f reprezentációjában a legmesszebb­menőén érvényesüljön az' az elv, hogy egy sze­gény országgá váltunk, amely nem bírja el szt ' a szétágazó és nagy testre szabott pénzintézeti 30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom