Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 1982 április 26-án, kedden. 223 és ez csírájává válik további fizetésképtelen­ségek kialakulásának- (Bródy Ernő: Láncolat!) A következmény ebből az, hogy a jogrend, a jogszabály alkalmazkodjék az élet követel­ményeihez s olyként intézkedjék, hogy egy ilyen fizetésképtelenségi eset és az annak nyo­mán járó kényszeregyesség a leggyorsabban lebonyolítható legyen. Mi ezzel szemben az el­járási A fizetésképtelen adós bejelenti, ezit az állapotot a bíróságnál. A bíróság átteszi az ügyet az Ohe.-hoz. Az Olhie. 30 napon belül szokta lefolytatni az ezirányú tárgyalásokat a hitelezőkkel. Ha azonban az adós nincs meg­elégedve a tárgyalások eredményével és — valljuk be — nem rosszaságból, nem leromlott­ságból, hanem uzusból, az élethez való ragasz­kodás lehetőségének meglátásából nem fo­gadja el ezt az eredményt, az ügy rendszerint újra visszakerül a bírósághoz és megindul a hivatalos apparátus, amely most már nem 30 nap alatt, hanem három hónap alatt, sőt há­rom hónapon túl, nem ritkán hat hónap alatt juttatja tetői alá az ügyet, amikor már az ak­tívumok — az imént ismertetett folyamat ha­tása alatt — annyira leromlottak, hogy az adós exisztenciája megszűnik, a hitelezői mem kap semmit s az általános gazdasági helyzet is érzi ennek a folyamatnak hátrányait. Tisztelettel kérem teihiát az igazságügymi­niszter urat. méltóztassék megfontolás tár­gyává tenni, vájjon nem tenne-e naigyobb szol­gálatot a hiteléletnek a kereskedelem terén, ha a mai helyzet megszüntetésével olyként in tézkednék, hogy a fizetésképtelenségi' eljárást, illetőleg a kényszeregyességi eljárást az Ohe. hatáskö'irébe, utalván, amennyiben az Ohe -nél. aiz Országos Hitelvédő Egylet-nél, amely szerv mégis gyakorlati és állandó nexusban áll ma­gával az élettel, eredménytelenné válik, akkor az eljárás befejezendő és az adós vagyona vagy likvidálandó, vagy ellene a esőd megnyi­tandó. Érzésem szerint nagy szolgálatot ten­nénk ezzel a hitelélet szempontjából a imlai ál­lapottal »zemben a gazdasági életnek ós sok­kal hatályosabban járulnánk hozzá a híitel­erkölesök javulásához kereskedelmi téren is. mint ahogyan ezt a törvény 3—5 évi fegyház­zal fenyegető paragrafusai megtehetik Ha a gazdasági szükségesség és a gazda­sági célszerűség szemüvegén át nézem e tör­vényjavaslatnak úgyszólvján leglényegesebb in­tézkedését amely a kisemberek védelmében az e tlnlrvényja,vaslat intézkedései alá kerülő ban­kokkal szemben nemcsak a büntetés mérvében, hanem az eljárás megindításában is egy kivé­telesen szigorú intézkedést kontemplál, akkor szíves engedelmükkel kénytelen vagyok rámu­tatni arra, hogy a törvényjavaslatnak ez az intézkedése nemcsak hogy nem szolgálja, azt a célt. amelyet a takarékoskodni akaró betevő kisember szempontjából elétrni kíván, ttianeim ellenkezőleg.^ egy olyan területen sérti meg a. gazdasági életet, amelynek kihatásai, követ­kezményei ma beláthatatlanok Tgen gyakran méltóztatnak azt a megálla­oítást hallani. — hiszen a vezető pénzügyi em­bereink lépten-nyomon tesznek ezirányban nyi­latkozatokat, sőt legutóbb a kormány működé­séről kiadott kis zöld könyv is Meimelte pzt a tényt — hogy gazdasági jövőnk kialakulásá­nak egy fontosabh feltétele, perdöntő jelentő­seim feltétele:^a belső tőkeképződés lehetőségé­nek előmoz / dlítása. mert különösen abban az időszakban, amikor sem közület, sem magán­gazdaság külföldi hitelekre nem számíthat, a gazdasági erők mefrerősadése azon múlik, váj­jon sikerül-e megtalállni azokat a módozatokat. KÉPVISELŐHÁZI NiAPLÖ VI, amelyek belső tőkeképződéshez vezetnek. Nagy jelentősége van ennek a magyar gazdasági életben, mert hiszen a legelfogultabb ember sem állíthatja azt, mintha a takarékossági haj­lam nemzeti jellemvonásunk volna. Hiszen a háiborúelőttről származik az a megállapítás : szegények vagyunk, de jól élünk. A háború után nem utolsó sorban az állam­háztartás részéről követett, sokszor a pazarlás fogalma alá eső gazdálkodás hatása alatt ala­kult ki nálunk az.az állapot, hogy ma már in­kább az a megállapítás találóbb: bár úgy élhet­nénk, ahogy élünk! Ezzel a társadalommal szemben nagy jelentősége van annak, hogy ne legyen meg a kifogása, ne legyen meg a jog­címe, de legkevésbé legyen meg az alapozott indoka arra, hogy a takarékosság lehetőségé­vel ne éljen abban a mértékben, ahogyan élnie kellene. Készséggel elismerem, hogy a mai kö­rülmények között a gazdasági viszonyok, a ke­reseti lehetőségek mindenre inkább alkalmasak, mint takarékosságra, mint megtakarítások esz­közlésére. De ennek elismerése sem ment fel bennünket annak előmozdításától, annak bizto­sításától, hogy legalább azok a tőkék, amelyek az utóbibi évek folyama alatt megtakarítások­ként jelentkeztek, ne menjenek veszendőbe, hogy legalább azok a tőkék álljanak a gazdasági élet részére változatlanul rendelkezésre. Ha ebből a szempontból vizsgálom a hely­zetet, úgy nem szabad szemet hunynunk az előtt a körülmény előtt, hogy sok minden tör­tént az utóbbi 10 hónapban, ami nagyon ke­véssé hathat inspirálólag a takarékossági haj­landóság emelésére s ami nagyon kevéssé kész­tetheti a megtakarításokkal bírókat tételeik megtartására- És ha az igazságügy miniszter, úr azt hiszi, hogy azzal, hogy ő ebbe a tör­vényjavaslatba egy szigorú intézkedést vett fel, amely három évi fegyházzal bünteti azt a bankvezetőt, akinek gazdálkodása vagy vélt gazdálkodása nyomán a betevők v'agyonságai­kat elvesztették, tiszteletteljesen arra mutatok rá, hogy sok minden egyebet kellene úgy az általános gazdaságpolitikai, mint szorosabban véve a bankélettel kapcsolatban végrehajtani, hogy sokkal hatályosabb eredményeket mutat­hasson fel a kormány a belső tőkeképződés síettetésére és fejlesztésére T. Ház! A leglényegesebb momentum, ami ezzel a kérdéssel kapcsolatban fel szokott me­rülni, a valuta stabilitásának kérdése. Akkor, amikor azt látjuk, hogy tíz hónap alatt, tehát azon időszaktól kezdve amikor a bankzárlat előzményei sem alakultak még ki a gazdasági életben, amikor még a beavatatlan gazdasági köröket ez a lehetőség nemcsakhogy nem fog­lalkoztatta, de azt elképzelhetlennek tartották, a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó pénz­intézeteknél 2,129,000.000 takarék- és folyószám : labetét volt elhelyezve, amely összeg az utóbbi néhány hónap alatt közel 400 millióval csök­kent, akkor nekünk kötelességünk ennek a számadatnak lényedével foglalkoznunk és meg­vizsgálni, mik azok a körülmények és mik azok az indító okok, amelyek ezeknek a tőkéknek elvonására vezettek. T. Ház! Kétségtelen, hogy a magyar gazda­sági életben kellemetlen emlékként még benne van a pénzromlás emléke és eseménye- Két­ségtelen, hogy a bekövetkezett válság nyomán lehettek pesszimisztikus hangok, amelyek most is kétkedéssel fogadták azt, vájjon a pénz ér­tékállandóságát a megtett intézkedésekkel si­került-e biztosítani? De t. Ház, szerény véle­ményem szerint az arany pengő statuál ása után és annak igazolásával, hogy a kormány tény­30

Next

/
Oldalképek
Tartalom