Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 1982 április 26-án, kedden. 223 és ez csírájává válik további fizetésképtelenségek kialakulásának- (Bródy Ernő: Láncolat!) A következmény ebből az, hogy a jogrend, a jogszabály alkalmazkodjék az élet követelményeihez s olyként intézkedjék, hogy egy ilyen fizetésképtelenségi eset és az annak nyomán járó kényszeregyesség a leggyorsabban lebonyolítható legyen. Mi ezzel szemben az eljárási A fizetésképtelen adós bejelenti, ezit az állapotot a bíróságnál. A bíróság átteszi az ügyet az Ohe.-hoz. Az Olhie. 30 napon belül szokta lefolytatni az ezirányú tárgyalásokat a hitelezőkkel. Ha azonban az adós nincs megelégedve a tárgyalások eredményével és — valljuk be — nem rosszaságból, nem leromlottságból, hanem uzusból, az élethez való ragaszkodás lehetőségének meglátásából nem fogadja el ezt az eredményt, az ügy rendszerint újra visszakerül a bírósághoz és megindul a hivatalos apparátus, amely most már nem 30 nap alatt, hanem három hónap alatt, sőt három hónapon túl, nem ritkán hat hónap alatt juttatja tetői alá az ügyet, amikor már az aktívumok — az imént ismertetett folyamat hatása alatt — annyira leromlottak, hogy az adós exisztenciája megszűnik, a hitelezői mem kap semmit s az általános gazdasági helyzet is érzi ennek a folyamatnak hátrányait. Tisztelettel kérem teihiát az igazságügyminiszter urat. méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, vájjon nem tenne-e naigyobb szolgálatot a hiteléletnek a kereskedelem terén, ha a mai helyzet megszüntetésével olyként in tézkednék, hogy a fizetésképtelenségi' eljárást, illetőleg a kényszeregyességi eljárást az Ohe. hatáskö'irébe, utalván, amennyiben az Ohe -nél. aiz Országos Hitelvédő Egylet-nél, amely szerv mégis gyakorlati és állandó nexusban áll magával az élettel, eredménytelenné válik, akkor az eljárás befejezendő és az adós vagyona vagy likvidálandó, vagy ellene a esőd megnyitandó. Érzésem szerint nagy szolgálatot tennénk ezzel a hitelélet szempontjából a imlai állapottal »zemben a gazdasági életnek ós sokkal hatályosabban járulnánk hozzá a híitelerkölesök javulásához kereskedelmi téren is. mint ahogyan ezt a törvény 3—5 évi fegyházzal fenyegető paragrafusai megtehetik Ha a gazdasági szükségesség és a gazdasági célszerűség szemüvegén át nézem e törvényjavaslatnak úgyszólvján leglényegesebb intézkedését amely a kisemberek védelmében az e tlnlrvényja,vaslat intézkedései alá kerülő bankokkal szemben nemcsak a büntetés mérvében, hanem az eljárás megindításában is egy kivételesen szigorú intézkedést kontemplál, akkor szíves engedelmükkel kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a törvényjavaslatnak ez az intézkedése nemcsak hogy nem szolgálja, azt a célt. amelyet a takarékoskodni akaró betevő kisember szempontjából elétrni kíván, ttianeim ellenkezőleg.^ egy olyan területen sérti meg a. gazdasági életet, amelynek kihatásai, következményei ma beláthatatlanok Tgen gyakran méltóztatnak azt a megállaoítást hallani. — hiszen a vezető pénzügyi embereink lépten-nyomon tesznek ezirányban nyilatkozatokat, sőt legutóbb a kormány működéséről kiadott kis zöld könyv is Meimelte pzt a tényt — hogy gazdasági jövőnk kialakulásának egy fontosabh feltétele, perdöntő jelentőseim feltétele:^a belső tőkeképződés lehetőségének előmoz

/

dlítása. mert különösen abban az időszakban, amikor sem közület, sem magángazdaság külföldi hitelekre nem számíthat, a gazdasági erők mefrerősadése azon múlik, vájjon sikerül-e megtalállni azokat a módozatokat. KÉPVISELŐHÁZI NiAPLÖ VI, amelyek belső tőkeképződéshez vezetnek. Nagy jelentősége van ennek a magyar gazdasági életben, mert hiszen a legelfogultabb ember sem állíthatja azt, mintha a takarékossági hajlam nemzeti jellemvonásunk volna. Hiszen a háiborúelőttről származik az a megállapítás : szegények vagyunk, de jól élünk. A háború után nem utolsó sorban az államháztartás részéről követett, sokszor a pazarlás fogalma alá eső gazdálkodás hatása alatt alakult ki nálunk az.az állapot, hogy ma már inkább az a megállapítás találóbb: bár úgy élhetnénk, ahogy élünk! Ezzel a társadalommal szemben nagy jelentősége van annak, hogy ne legyen meg a kifogása, ne legyen meg a jogcíme, de legkevésbé legyen meg az alapozott indoka arra, hogy a takarékosság lehetőségével ne éljen abban a mértékben, ahogyan élnie kellene. Készséggel elismerem, hogy a mai körülmények között a gazdasági viszonyok, a kereseti lehetőségek mindenre inkább alkalmasak, mint takarékosságra, mint megtakarítások eszközlésére. De ennek elismerése sem ment fel bennünket annak előmozdításától, annak biztosításától, hogy legalább azok a tőkék, amelyek az utóbibi évek folyama alatt megtakarításokként jelentkeztek, ne menjenek veszendőbe, hogy legalább azok a tőkék álljanak a gazdasági élet részére változatlanul rendelkezésre. Ha ebből a szempontból vizsgálom a helyzetet, úgy nem szabad szemet hunynunk az előtt a körülmény előtt, hogy sok minden történt az utóbbi 10 hónapban, ami nagyon kevéssé hathat inspirálólag a takarékossági hajlandóság emelésére s ami nagyon kevéssé késztetheti a megtakarításokkal bírókat tételeik megtartására- És ha az igazságügy miniszter, úr azt hiszi, hogy azzal, hogy ő ebbe a törvényjavaslatba egy szigorú intézkedést vett fel, amely három évi fegyházzal bünteti azt a bankvezetőt, akinek gazdálkodása vagy vélt gazdálkodása nyomán a betevők v'agyonságaikat elvesztették, tiszteletteljesen arra mutatok rá, hogy sok minden egyebet kellene úgy az általános gazdaságpolitikai, mint szorosabban véve a bankélettel kapcsolatban végrehajtani, hogy sokkal hatályosabb eredményeket mutathasson fel a kormány a belső tőkeképződés síettetésére és fejlesztésére T. Ház! A leglényegesebb momentum, ami ezzel a kérdéssel kapcsolatban fel szokott merülni, a valuta stabilitásának kérdése. Akkor, amikor azt látjuk, hogy tíz hónap alatt, tehát azon időszaktól kezdve amikor a bankzárlat előzményei sem alakultak még ki a gazdasági életben, amikor még a beavatatlan gazdasági köröket ez a lehetőség nemcsakhogy nem foglalkoztatta, de azt elképzelhetlennek tartották, a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó pénzintézeteknél 2,129,000.000 takarék- és folyószám

: labetét volt elhelyezve, amely összeg az utóbbi néhány hónap alatt közel 400 millióval csökkent, akkor nekünk kötelességünk ennek a számadatnak lényedével foglalkoznunk és megvizsgálni, mik azok a körülmények és mik azok az indító okok, amelyek ezeknek a tőkéknek elvonására vezettek. T. Ház! Kétségtelen, hogy a magyar gazdasági életben kellemetlen emlékként még benne van a pénzromlás emléke és eseménye- Kétségtelen, hogy a bekövetkezett válság nyomán lehettek pesszimisztikus hangok, amelyek most is kétkedéssel fogadták azt, vájjon a pénz értékállandóságát a megtett intézkedésekkel sikerült-e biztosítani? De t. Ház, szerény véleményem szerint az arany pengő statuál ása után és annak igazolásával, hogy a kormány tény30