Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

222 Az országgyűlés képviselőházának szert tett terménykereskedők ós világihírű cégeink egész sorozata tűnik el és megmarad a Futuránk, de a Futura mellett, úgy érzem, a onezőgazdasiági termelésnek nincs jövője. Amikor ezt a törvényjavaslatot az általa legjobban érintett gazdasági ág, a kereske'dtelem szempontjából vizsgálom, sajnos, még kedvezőtlenebb következtetésre kell, ihogy jussak a magyar gazdasági politikai irányzattal kapcsolatban. Nem érzem magam elfogultnak, amikor a kereskedelem jelentőségét a gazfd<aeági életben hangsúlyozottan aláhúzom, még kevésbbé vagyok elfogult, amikor a magyar kereskedelemről kiállítom, azt a bizonyítványt, hogy európai viszonylatban véve i& igen mész szemenően megfelel annalk a hivatásnak, amelyet a termelőtársadalom ettől a rétegtől^ elvárhat és a magyar kereskedő leleményessége, rátermettsége, megíbízhatósága sok dicsőségrés elisimierést szerzett már a magyar gazdálkodásnak. Ha ma ez a gazdasági águnk jutott abba a helyzetbe, hogy valójában a legerősebben érzi magát sújtva ennek a törvény javaslatnak intézkedései által, méltóztassanak elhinni, ennek 'bubája nem túlnyomóan legalábbis nem a kereskedelemben keresendő. Hiszen a magyar kereskedelem az ő mozgó; konyságát, a viszonyokhoz való alkalmazkodó képességét igen demonstratíve beigazolta a magyar társadalomnak, amidőn a kommün összeomlása után a gazdasági kapcsolatok hiánya ellenére is, úgyszólván hetek alatt teltek meg Budapest és az ország üzletéi árukkal amikor a hiteléletet olyan bámulatosan rövid idlő alatt tudta létrehozni és visszaállítani» hogy a termelőágak egyéb területén még csak a kezdeményezésnél tartottak, amikor a kereskeidlelem már teljes erővel teljesítette hivatását. Teljes erővel teljesítette hivatását annak ellenére, hogy a háború, illetőleg az összeomlás utáni adórendszernek első és leglényegesebb intézkedése a forgalmi adó bevezetése volt, az, amely ennek a gazdasági ágnak műs ködését a legsúlyosabban érintette, de értette módját, megtalálta eszközeit annak, hogy ennek ellenére megfeleljen hivatásának; habár kétségtelen, ezzel kapcsolatosak azok a gazdasági tönkremenések, azok az összeomlások, amelyek a magyar kereskedelem pusztulásának már évek óta folyamatát jellemzik, amelyre kezdetben azt mondották, hogy csak a férgese hullik, hogy csak azok pusztulnak el, akik a konjunkturális lehetőségek hatása alatt kapcsolódtak be szinte feleslegesen ebbe a tevékenységi körbe. Ma már azonban, sajnos, évtizedes cégek, mély gyökeret engedett vállalkozások mennek tönkre azért, mert a kereskedelem folytatásának a kereskedelempolitika szempontjából elengedhetetlen feltételeit nem tudjuk nyújtani. Bizonyos, hogy minden kereskedő vágyvavágyik vissza azokba az időkbe, amikor forgalmi adó nem volt, de megvolt a forgalom, szemben a pausalirozás mai rendszerével, amikor megvan a forgalmi adó, de a forgalom eltűnt. És ha ezzel szemben a kereskedelem; még csak azt a segítséget sem kapja meg, hogy hosszú hónapok óta való beígérés ellenére nem a teher könnyítése, de a teher helyes eloszlása szempontjából a forgalmi adó pausalirozása bekövetkezzék és ha azt látjuk, hogy még olyan elhatárolt intézkedést is, mint a textilfázisadó bevezetése, hétről-hétre és hónapról-hónapra halasztja a kormány és közben ennek a jelentős kereskedelmi ágnak hely73. ülése 1932 április 26-án, kedden. zete napról-napra rosszabbodik, — amit talán azzal jellemezhetek a t. Ház előtt, hogy egyes gyáraknál a fizetésképtelenségek aránya a forgalomban 6—10%-ig emelkedik, amivel szemben ugyanakkor a legkedvezőtlenebb fizetésképtelenségi arány, például Csehszlovákiában alig éri el a másfélszázalékot — akkor eléggé demonstrálni vélem azt, hogy mennyire sújtja a kereskedelmet a mai forgalmaadópolitika, amely lehe

tienne teszi azt a szabad mozgást, amely nélkül a kereskedelem valódi hivatásának meg nem felelhet. Készséggel elismerem, hogy az a folyamat, amely nem csupán a kezdő kereskedő cégeket tette tönkre, hanem amelynek nyomán évtizedes cégek is megbuktak, fizetésképtelenekké váltak, nagy mértékben hozzájárult a gazdasági erkölcsnek, a hitelerkölcsnek, a kereskedelem körében való lerontásához is, mert hiszen, ha valamelyik szakmában a vezető cég, az első cég vált fizetésképtelenné, akkor megszűnt az a szégyenérzet, hogy egy gyengébb, egy másodrendű cég is a fizetésképtelenség eszközéhez volt kénytelen folyamodni. De amikor ezt megállapítom és tárgyilagosan figyelembeveszem azokat a nehézségeket, azokat az adópolitikai bajokat, amelyekkel a_ kereskedelemnek meg kell küzdenie, akkor én az igazságügyminiszter úr helyén nem a büntetőtörvény paragrafusainak súlyával akarnám a hitelerkölosöt megjavítani, hanem mindenekelőtt megtenném azokat^ a magánjogi intézkedéseket, amelyek redukálják azt az — ismétlem — sajnos kialakult folyamatot, hogy ma már nem szégyen Magyarországon fizetésképtelenséget jelenteni. E. tekintetben rá (kell smutaltinom. arra, hogy a magyar jogrendnek, a fennálló jogszabályoknak az az intézkedése, amely a fizetésképtelenségek nyomán létrehozandó kényszeregyességek körül fennál, egyenesen provokálás arra, hogy az adós szembekerüljön ennek a törvényjavaslatnak bizonyos intézkedéseivel. Mert mit jelent a fizetésképtelenség? A fizetésképtelenség azt jelenti, hogy a cég nem tudván eleget tenni fennálló kötelezettségeinek, likvidálni illetőleg lebonyolítani kénytelen enga

gern entjait, hogy a lebonyolítás arányában kielégítse hitelezőit- De hogy történik ez a folyamat? Abban a pillanatban, amikor egy cég fizetésképtelenné válik, a gazdasági igazság szerint mérlege jelentős átalakuláson megy keresztül

1

. Paisszivái megmaradnak úgy, ahogy a mérlegben fel vannak véve, azok állaga nem fog sérelmet szenvedni, (Ügy wan! a baloldalon.) de ugyanabban a pillanatban aktíváinak értéke automatice sülyed, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) csökken, mert egy fizetésképtelen cégnek az adósai sem fizetnek úgy. mint egy folytatólagosan dolgozó cégnek, másrészt azonban árukészlete ii> automatikusan csökken értékében, mert egy fizetésképtelen cégtől mindenki olcsón akar vásárolni. Mi itt az adósnak és a hitelezőnek együttes érdeke? Hogy a lebonyolítás minél gyorsabban történjék, hogy minél kisebb időszak teljék el és minél kevesebb alkalom adódjék a vagyonérték devalválására. Ez azonban nemcsak az adósnak és a hitelezőnek szempontjából fontos, hanem fontos az általános gazdasági érdek szempontjából is. Mert akárhányszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egy-egy szakma jelentősebb fizetésképtelensége az egész szakma átalakulását kedvezőtlenül befolyásolja, hiszen mindaddig, amíg ezek az olcsó árúk piacot nem találnak és el nem helyeztetnek, az egész szakma forgalma szenved alatta