Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

14 Az országgyűlés képviselőházának meddig terjedhet ez a kíméleti idő? Amikor azt látjuk, hogy egy nem reálisnak mutatkozó költségvetéssel szemben a gazdasági élet, a termelés megindítására — sajnos — nem történhetnek olyan komoly intézkedések,, amilyenekre elsősorban szükség van és a kormány viszont nem likvidálja azt a rendszert, amelynek bűne ez a gazdasági elposványosodás, akkor ezt a határt megállapítani nem tudom. Két irányban kívánunk tehát energikus cselekedeteket. Mint mondottam, az intézmények leépítése és megszüntetése az első irány, a másik irány pedig az állami adósságok kérdése. A külföldi államadósságok kérdésében teljes és határozott lépést kívánunk. Amikor Londonban a dunai államok katasztrofális helyzetének megtárgyalására összeült a négy nagyhatalom, Tardieu-ék azzal a tudattal és annak beismerésével ültek össze, hogy a dunai államok közül többen — és köztük Magyarország is — teljesen fizetésképtelenné váltak. Ennek tudatában összeülvén, gondolkoztak azon, hogyan lehetne éppen a saját gazdasági érdekeik, az európai gazdasági és pénzügyi érdekek szempontjából valahogyan segíteni ezen a helyzeten. Ez a dunai konferencia sikertelenül végződött. Ennek konzekvenciáit a magyar kormánynak magára nézve rögtön fel kell ismernie és le kell vonnia. Annak tudatos felismerése az entente-hatalmak részéről, hogy Magyarország fizetésképtelen és az a sikertelenség, amely ezen a konferencián mutatkozott, kényszerű szükséggé teszi a kormány részére, hogy végre minden kockázat nélkül megállapíthassa azt a valóságot és tényt, hogy Magyarország államadósságai részlettörlesztését és kamatfizetéseit teljesíteni nem tudja. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Ez a szomorú és sivár helyzet (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és ezt akár a hitelezőkkel együtt kell megállapítani. — ha összeülnek velük — akár egyoldalúlag isi, de már eddig el kell, hogy jussunk, ez az a következmény, amely elől elzárkóznunk nem lehet. (Ügy van! Úgy van! balfelől) Ha egy évvel ezelőtt a délamerikai államok és köztük elsősorban Brazilra, be tudták jelenteni fizetésképtelenségüket és Venizelosz néhány nap előtt fenyegetés szerű és szenvedélyes intelemmel és nyilatkozattal fordult Európa felé, hogy Görögország nem fizet, sőt ellenkezőleg, még külföldi kölcsönt kér, akkor a magunk számára tisztázva a helyzetet, a kormány számára nincs más mód, mint hogy levonva ennek a helyzetnek konzekvenciáit, a magyar nemzet megmentése érdekében, a foglalkozási ágak, a termelő tényezők, az egész magyar közönség, 8 és félmillió ember megmentése érdekében bejelentbe azt, hogy nem tudunk fizetni, nem fizethetünk, mert öngyilkosságot nem követhetünk el magunkkal és nemzetünkkel szemben. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Lázár Miklós: Harakiri!) Energiát .kívánunk tehát az igen t. miniszterelnök úrtól mindannyian és amint említettem, energiát a politikai helyzet szempontjából annak a rendszernek likvidálására vonatkozólag, amely nagy részben idáig juttatta az országot. {Ügy van! Ügy van! balfelől) Igen t. Ház! A t. képviselő urak, többek között Fenyő Miksa képviselő úr és előttem szólott képviselőtársunk, Meskó Zoltán is szóvátették a nemzeti koncentráció kérdését. (Halljuk! Halljuk! balfelől) Méltóztassanak megengedni, hogy evvel a kérdéssel egészen röviden foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. nemzeti koncentráeió kérdésének fejlődését figyelemmel kísérve, annak első etapja, kezdete az volt. amikor jószándékú, becsületes államférfiak és politikusok, akik egy rendszerrel szemben meg akarták védeni a nemzetet az elpusztulástól, saját presztízsüket mérlegbe és serpenyőbe dobva, elszántságukat jelentették ki arra, hogy együttműködnek e nehéz átmeneti időben, amely idő mindenki számára egy politikai összetörtséget, egy politikai lejaratást is jelent. Tehát ilyen nagy erkölcsi értékeket serpenyőbe dobva, hajlandók voltak az ország megmentésére, de nem miniszteri tárcákért, (Rassay Károly: Ugyan kérem!) ahogyan a t. túloldalról rosszindulatú és megmérgező tendenciákkal komikus és nevetséges módon szokták ezt a gyönyörű gondolatot elhomályosítani. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Azok a palotaforradalmak, amelyek ott történnek a többségi pártban, (Rassay Károly: Azok inkább mennek miniszteri tárcákért!) amelyek a nyilvánosság előtt egészen komikussá, de ugyanakkor egészen tragikussá teszik a szándékokat, amelyek az ország ilyen nehéz helyzetében egyes politikai akarnokokat vezetnek azért, hogy feltűnjenek. (Ügy van! Ügy vam! balfelől) Ilyen viszonyok között minden méltánylást, elismerést és csodálatot megérdemelnek azok az önzetlen politikai egyéniségek, akik hajlandók voltak a tízesztendős gazdálkodással szemben és a leromlottság mai állapotában tízesztendős nagy erkölcsi értékeiket odavinni, hogy megmentsék az országot. A t. miniszterelnök úr nyilatkozataiból ennek a nemzeti koncentrációnak gondolata, szándéka és akarása csendült fel. A gondolat azonban az idők során éppen azoknak a bizonyos többségi párti mozgalmaknak jóvoltából bizonyos deformációt szenvedett, vagy nem tudom, hogy milyen állapotba jutott. Felvetem azt a kérdést, hogy vájjon meddig tudják ezt az elszántságot, meddig tudják ezt az önfeláldozást tanúsítani a koncentráció hívei olymódon, hogy ők közben elporlasszák politikai presztízsüket? Mert itt játék folyik, a túlsó oldalon az önzésnek és a felemelkedés hiányának szomorú komédiája zajlik le! Meddig tudják ők ezt a nagy erkölcsi értéküket felajánlani, én ezt megmondani nem tudom. (Jánossy Gábor: A nemzeti összefogásnak itt semmi akadálya sincs! — Rassay Károly: Csak feküdjünk bele a fertőzött ágyba!) Mindenesetre nagy nemzeti érdekünk kívánja azt, hogy a nemzet legjobb férfiai fogjanak össze ebben a katasztrofális időben és nagy nemzeti érdek kívánja, hogy távolíttassanak el a közélet színteréről azok, akik bűnösök azokban a súlyos eseményekben, amelyek rázúdultak az országra. Végre tiszta helyzetet kívánunk, energiát a kormányelnök úrtól, az előlegezett bizalomnak határa van, és minthogy a t. miniszterelnök úr olyan felhatalmazási törvényjavaslattal jött a Képviselőház elé,amelyre a mi felfogásunk szerint semmi szükség nincs, s nem vagyunk hajlandók a parlament lejáratásával ilyen felhatalmazási, ilyen intézkedési jogkör átadásával lehetőséget nyújtani olyan intézkedésekre, amelyek a parlament hozzájárulása nélkül a nemzeti közvélemény ellenére történhetnek, pártom nevében a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Őrgróf Pallavicini György! Örgr. Pallavicini György: T. Képviselőház! Teljesen igaza van előttem szólott igen t. kép-