Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-70
Az országgyűlés képviselőházának 70, viselőtársamnak abban, hogy nekünk innen, ellenzéki oldalról, mérsékletet kell tanúsítanunk, amikor kritikát gyakorolunk. Ezt a mérsékletet azért is kell gyakorolnunk, mert határozottan nehéz helyzetben vagyunk többen, akik itt. az ellenzéki oldalon ülünk, mert nem vagyunk egészen tisztában az igen t. kormány helyzetével. Igaz, hogy amióta gróf Károlyi Gyula a miniszterelnök, azóta az egész parlamenti atmoszféra megváltozott, azóta azi ellenkező oldalon felmerülő érvek egészen más hangnemben pertraktáltatnak a túlsó oldalon is, .a meggyőzés lehetősége fennáll, ami tíz éven keresztül nem állott fenn, szóval, hogy gyógyszerészi kifejezéssel éljek, a miniszterelnök úr jövetele határozottan idegzsongító hatással volt a parlamentre. (Magyar Pál: Nagyon zsong! — Kun Béla: Tovább nem kell zsonglőrösködni! Vagy így, vagy úgy! Mondják meg, mit akarntak! — Friedrich István: Elég a zsongásból! — Jánossy Gábor: Az is valami, ha olyan zsongító!) De talán ez is csak látszólagos, mert például az a mellékkörülmény, hogy amikor ez a vita megindult, mindjárt nyolcórás üléseket tűzött ki az igen t. többség, és ezek alatt a nyolcórás ülések alatt a legfontosabb bizottság, (Kun Béla: Azelőtt ilyenkor egy hónapig vakációztatták a Házat!) a pénzügyi bizottság is naponta kétszer tárgyal, és ezáltal lehetetlenné teszik, hogy a képviselők a Házi ülésén résztvegyenek, bizonyos fokig elveszi az ember kedvét attól, hogy a vitában résztvegyen. De én azt hiszem, szükséges, hogy azok sorából, akik az ellenzék részéről a 33-as bizottságban résztvettek volt, valaki felszólaljon. 8 minthogy úgy tudom, hogy igen t. képviselőtársaim közül senki sem akar e vitában felszólalni, azért vettem magamnak a bátorságot, hogy felszólaljak, nem az ő nevükben, de — azt hiszem — bizonyos fokig velük együttérzésben. Kötelességünk ezi azért, mert hiszen annakidején résztvettünk a 33-as bizottságban annnak ellenére, hogy igen nagy sajnálatunkra a többi ellenzéki pártok nem voltak hajlandók abban résztvenni. Résztvettünk azért, mert úgy láttuk, hogy az ország tényleg olyan súlyos helyzetben, az összeomlásnak azon a fokán volt, amikor segítségére kellett sietni az akkor ve- • lünk szemben még sokkal ellentétesebb állású kormány működése ellenére is. Azt hislzem, hogy jól cselekedtünk, amikor oda bementünk és a vitákban részt vettünk, amelynek egyik, talán legfontosabb, eseménye a múlt kormány bukása volt. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Amikor azonban megláttuk, hogy bennmaradásunknak többé célja nincs, kiléptünk a 33-as bizottságból. Es ma, amikor az egész ellenzék azon a véleményen van, hogy ; ennek a 33-as bizottságnak további fenntartása egyáltalában felesleges, azt hiszem, mindjárt azzal a kérdéssel is végezhetünk, hogy vájjon résztvehet-e az- ellenzék az újonnan megalakulandó 33-as bizottságban, amelynek létét feleslegesnek, károsnak és az alkotmányosság fogalmával ellenkezőnek tartja. (Dinich Ödön: Vagy parlament, vagy 33-as bizottság!) 1931. június 29-én Apponyi Albert gróf az 1931. évi XXVI. te. tárgyalásakor ezt mondotta: «Rendkívüli jelleggel bír az alkotmányos élet keretében és csak anomáliának tekinthető.» (Rassay Károly: Permanens anomália!) Ha anomália volt akkor, amikor sürgősség és célszerűség szempontjából talán indokolható volt, annál inkább anomália ma, amikor sürgős szükségességről nincs már szó, hiszen — amint Fenyő Miksa t. képviselőtársam tegnap ülése 19 Bt április 20-án, szerdán. 15 kifejtette — egy kész költségvetéssel állunk szemben, nem pedig egy összeomlott, fenn nein tartható költségvetéssel, Ugyanezen az ülésen én magam a következőket mondottam: «A kormány kénytelen lesz tehetetlenségének tudatát végre belátni és helyéről eltávozni.» Ez tényleg megtörtént, jóslatom bevált: egy hónap sem telt el, és a Bethlen-kormány ama leleplezések hatása alatt, amelyek a 33-as bizottságban, főleg az ellenzéki képviselők munkája következtében nyilvánosságra kerültek, kénytelen volt helyét elhagyni. Korányi pénzügyminiszter úr múltkori expozéjában talán a legsúlyosabban kritizálta a multat mindazok közül, akik a túloldalon állanak. Azt a tételt állította fel, hogy a magángazdaságot csakis a költségvetés egyensúlyozása után lehet talpraállítani. Nem akarok vele vitatkozni, mert sem pénzügyi szakembernek, sem közgazdásznak neon tartom magamat, vele szemben e téren igazán nem szállhatnék vitába, de ha ez áll, akkor igen súlyos kritikát mondott, mert kétségtelen, hogy ha 1926 óta be lettek volna tartva^ a szanálási törvény feltételei, ha a Smith-féle költségvetés megmaradt volna úgy, ahogyan a népszövetségi biztos akkor kívánta, akkor ma egyensúlyozott költségvetéssel állanak szemben és lehetséges volna ebben a világ krízisben a magyar magángazdaság megmentésén fáradozni, ahelyett hogy a költségvetés egyensúlyozásán fáradoznánk. Mert én félek, hogy a t. pénzügyminiszter úr annak ellenére, hogy becsületes és meggyőző beszédet tartott és az optimuzmust kerülni akarta, mint ahogyan ki is jelentette, mégis túlságosan optimista volt. Óva intett mindenkit attól a veszélytől, amely abban rejlik, ha valaki igéretét be nem tartja. En attól félek, hogy ez a költségvetés is olyan ígéret, amely nem lesz betartható, nemcsak azért, mert a bevételek nem fognak befolyhatni, hanem azért is, mert nincs tiszta • képünk arról, hogy ol. hogyan állunk a belföldi adóságokkal, amelyek igen nagy tételt kell, hogy képezzenek. és amelyek a költségvetésbe beállítva nincsenek. (Rassay Károly: Erről nem is beszélt senki sem! — Magyar Pál: Ha egy magánvállalat teszi, akkor ennek súlvos következményei vannak!) A túloldról Tomcsányi igen t. képviselőtársam igen szép beszédében a 33-as bizottságnak hasznos munkáját sorolta fel és ha mindenben nem is értek egyet az ő beszédével — főleg természetszerűleg nem érthetek egyet végkonkluziójával, amelyben a 33-as bizottság meghosszabbítását javasolta — magam is elismerem, hogy végzett hasznos munkát is. Rá akarok azonban mutatni — hiszen a tárgy nagyon ki van merítve és nem akarom az igen t. Ház türelmét sokáig igénybevenni — egykét olyan eseményre, egy-két olyan rendeletre. amelyek egyáltalában nem feleltek mes az ország érdekeinek-. Az egyik a motalkó-rendelet. A motalkórendeletről azért akarok beszélni, mert egyik indító oka volt annak, hogy mi a bizottságból olyan sürgősen kiléptünk. (Kun Béla: Ügy van! Ellene foglaltunk állást!) A 33-as bizottság egyik ülésén a motalkó-rendeletet elvetette, mint olyat, amely a törvényhozás elé való és amelyre magát illetékesnek nem tartotta. (Úgy van! balfelől.) Az egész agrárérdekeltség Somssich László gróf vezetése alatt a motalkó-rendelet ellen volt. Az a csodálatos dolog történt a következő ülésen, hogy Somssich László gróf kényszerű távolléte folytán, — akinek nagyon fontos agrárgyűlése volt