Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 7 a nagy operáció, amelyre vállakozott, csak akkor végződhetik "sikerrel, ha a beteg tisztában van azzal, hogy az operációtól nem pusztul el. hanem van remény arra, hogy tovább élhet. Sajnos, ez a remény mindinkább megfogyott a közvéleményben. (Kun Béla: Kuruzslók! — Halljuk! Halljuk!) Sajnos a közvélemény egyre jobban távolodik attól, hogy gróf Károlyi Gyula becsületes célkitűzéseinek hitelt adjon, mert az ő erélytelensége, a habozása sok kérdésben, azok a gátlások, amelyek mutatkoznak vele szemben saját pártjában a kibontakozás irányában, már sok reményt lesorvasztottak. Korányi pénzügyminiszter úr expozéjában szintén arra hivatkozott, hogy ők a nemzeti közvéleményre akarnak támaszkodni. Meg kell kérdeznem, hogy ez a közvélemény hol alakulhat ki. Talán a sajtóban? A sajtó ma béklyóban fetreng, fölötte ott lebeg állandóan a betiltás Damokles-kard^a. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) A sajtó tehát nem lehet a közvéleménynek kialakítója. Gyülekezési szabadság nincs, nem alakulhat ki a közvélemény a társadalomban. A parlamentben? Erről már említést tettem: ez nem kifejezője a nemzeti közvéleménynek. Ma is, e pillanatban itt állunk a parlamentben megfogyatkozott, ritka padsorok között. A parlamentarizmusnak teljes lejáratása ez. (Kun Béla: Hol a többség? — Zaj. — Egy hang a baloldalon: Ssépvenlik magukat!) Attól tartok, hogy a miniszterelnök úr el fogja veszíteni ezt a nagy játszmát, amely játszmát pedig féltő aggodalommal figyel az egész nemzeti közvélemény, mert elvégre az ő egyénisége biztosíték arra, hogy azok a tékozlások és azok a súlyos és bűnös gazdaságpolitikai tévedések és bűnök nem ismétlődhetnek meg. (Zaj.) Igen t. Ház! Nem vagyok hajlandó egyoldalúságra és megállapítom azt, hogy a keserves lelkű magyar társadalom ma hajlamos airra, hogy minden intézkedésre <a legérzékenyebben reagálva, a felelősséget mindenkire rátolja, bárkire, aki nem is felelős ezekért^ a dolgokért. Az egyes társadalmi rétegek egymással szembekerültek fizikailag azért, mert folyik a nagy életküzdelem, a birkózás a falat kenyérért, a holnapi napért, a gyermekek, a család jövőjéért. Az ifjúság állásokért, elhelyezkedésért, jövőért küzd és harcol. (Gáspárdy Elemér: Es az álláshalmozások! — Rassay Károly: Szüntessék meg! Mióta követeljük!) Nekünk azonban^ itt, a parlamentben, akik^ lemérjük a gazdasági helyzet feszültségét, kétségtelenül bizonyos (mérsékletet kell önmagunkra kényszerítenünk. Ez magyarázhatja egész magatartásunkat itt a törvényhozás házában. Sokszor hallok kívülről hangokat, amelyek nagyobb dinamikát kívánnak ebben a küzdelemben, t. képviselőtársaim is hallják ezeket, csak hogy vigyáznunk kell arra, hogy a lelkek amúgyis felgyúlt, izgatott hangulatát a robbanásig ne hevítsük, (Ügy van! bal felől.) mert ennek következményei kiszámíthatatlanok. Nem vagyok semmiféle egyoldalúságra hajlamos. Nem akarok vitaidélelőttöt rendezni, például a kapitalizmusról, sem -a neokamtalizmus problémájáról. (Derültség a baloldalon.) Nem vagyok hajlandó beleesni abba az elfogultságba, hogy nagy nemzeti szerencsétlenséget lássak, amikor egy földbirtokos elpusztul, de akkor, amikor egy kereskedő leugrik az emeletről, amikor egy író öngyilkos lesz vagy éhenhal, az egyszerűen rendőri bűnügy. Azt mondom, hogy egyik éppen olyan nemzeti szerencsétlenség, mint a másik. (Élénk helyeslés és taps bal felől.) A katasztrofális helyzet tehát mindnyájunkat arra kény. ülése 1932 április 20-án, szerdán. 13 szerit, hogy bizonyos önmegtartóztatással, bizonyos mérséklettel, de becsületesen egy célt szol. gáljunk, a nemzet (megmentésének ügyét. Ezt másképpen elképzelni nem lehet, mint annak a szerencsétlen tízesztendős korszaknak teljes likvidálásával. (Helyeslés a baloldalon.) A multat kell leépíteni, egész morális, gazdasági és pénzügyi kártyavárával, amelynek romjai alá került úgyis ez a nemzet. (Rassay Károly: A múlt legyen múlt!) Es ha nézem azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a miniszterelnök úr gazdasági és pénzügyi vonatkozásban tett, akkor egy pillantást vetek a költségvetésre és megállapítom, hogy ezek az erőfeszítések nagyon fél-erőfeszítések voltak és úgylátszik, mindenütt bizonyos akadályok mutatkoztak a tekintetben, hogy radikális, komoly, átfogó takarékoskodási intézkedésekkel próbálja azt is túldimenzionált és a múlt rendszer által kiépített gadasági és szociális keretet leszűkíteni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Csak egy tételt hozok fel illusztrálásul, amely a legjobban, a legkényesebben és a legérzékenyebben bizonyítja, hogy milyen nehéz helyzete van, úgylátszik, a miniszterelnök úrnak: a palotaőrség, a testőrség költségei, (Sauerborn Károly: Igricek!) amelyek itt szerepelnek akkor, amikor az ország a legnagyobb nyomorban van. (Ügy van! Ügy van balfelől.) Intézményesen, átfogóan és mélyrehatóan kell^ ezeket a takarékoskodásokat megcsinálni, de úgy látszik, ez nem lehetséges, mert olyan gátlások mutatkoznak a legkomolyabb ilyen törekvések érvényesítésénél, amely gátlásokkal szemben a miniszterelnök úr kellő erőt, energiát kifejteni nem tud. (Lázár Miklós: Ez a becsületes beszéd!) Tiszta helyzetet kívánunk minden irányban a t. kormánytól. Nem követelünk alkotó nagy programmot, nagy koncepciót, mert a mai viszonyok között képtelenség légüres térben felépíteni egy alkotó nagy Programm épületét, de kívánjuk a kormánytól azt, hogy levonva a gazdasági helyzet tanulságait, bizonyos irányokban tegye meg azokat a radikális, komoly, tényleg végrehajtott intézkedéseket, amelyekre szükség van. Két irányban különösen energikus magatartást kívánunk. Az egyik irány a túldimenzionált és _ felesleges intézményeknek végre-valahára teljes megszüntetése. (Helyeslés a baloldalon.) Csak egy példát Eber Antal képviselő úr a közüzemekről egész rémregényt tárt ide a t. Ház elé. De az intézményeknek egész sorozata van itt, amelyek érintetlenek, amelyek pedig súlyosan, élősdi módon ráfekszenek a gazdasági helyzetre, annak életerejét kiszívják és lehetetlenné teszik, hogy valaha reális költségvetésre és reális gazdasági politikára tudjunk számítani. (Gáspárdy Elemér: Már három évvel ezelőtt elmondottam! — Lázár Miklós: Gáspárdy elmondotta! — Friedrich István: ^Elismerjük! — Rassay Károly: De egységespárti kollegája, Kozma Jenő megakadályozta!) A.miniszterelnök úrtól ilyen energikus intézkedéseket és cselekedeteket kérünk, mert hiszen a legideálisabb és legönzetlenebb elhatározás is teljesen meddő marad az energikus cselekedetek nélkül. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Egy csődbejutott vállalatnál a tömeggondnoknak nem lehet más feladata, mint a 'csődtömeg likvidálása és az ügyeknek bizonyos átmeneti időre való vezetésére. Mi mind csődtömeggondnokot nézzük a miniszterelnök urat, teljesen megértjük az ő nehéz helyzetét és bizonyos kíméletet tanúsítunk vele szemben. Ilyen kíméleti idő volt ez eddig is. De kérdem,