Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

204 Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. lehetett volna ezt tenni imár. De indítvány hangzott el atekintetben is, hogy egy parla­menti bizottság vizsgálja meg mindazt, ami ott történt. En nem rajongok a parlamenti bi­zottságért. En tudom, hogy abban a miniszté­riumban vannak hibák, hogy nagyon sok talán nem fog kiderülni, aminek ki kellene derülnie, de egy parlameti bizottság is mindenesetre több a semminél. Minden esetre nagyohb megnyug­vás lenne országszerte, ha ennek a miniszté­riumnak ügykörét nem kezelték volna olyan félhomályban, vagy sokszor sötétségben, mint ahogyan azt a múltban tapasztaltuk. En nem akarok rekriminálni. Itt voltam éhben a Ház­ban, — azt hiszem, 1924-ben történt — amikor arról volt szó, hogy a népjóléti minisztérium­ban bajok vannak, hogy a városi kölcsönökké! kapcsolatban bizonyos százallékot vettek igénybe és csak akkor folyósították ezt a kölcsönt,. ha ezt a százalékot iá város lefizette, és ebből a százalékból bizonyos önsegélyző alap létesült ott, amelyet egymás között intéztek el. (Diny­nyés Lajos: Karitatív alapon I) Itt megígérte­tett, hogy ennek az ügynek kivizsgálása a Ház elé kerül, de nem tudok róla, hogy ennek ada­tai idekerültek volna. Ezek azok a bajok, amelyek eredményezték azt, hogy országszerte nagyfokú bizalmatlan­ság van a népjóléti minisztérium egész gesz­ciója iránt. Ez a bizalmatlanság nem fog meg­szűnni azzal, hogy az igen t. miniszterelnök úr itt egy dicsérő himnuszt mond, vagy esetleg dicsérő iratot állít ki a népjóléti minisztérium részére, mert kétségtelen, hogy ha a népjóléti minisztérium ilyen gyorsan, ilyen hevenyészve fog feloszlatni, akkor az onnan eltávozó és a különböző minisztériumokban elhelyezendő tisztviselők többé-kevésbbé mégis megbélye­gezve fognak odamenni, . éppen azért, mert nincs kiderítve az, amiről mindenki suttog, mindenki beszél és nem volt alapos vizsgálat. Kétségtelen, azi igazságnak tartozom azzal, hogy kijelentsem, hogy bizonyos felelősség még a.zokat a tisztviselőket is terheli a népjóléti minisztériumban, akiket egyébként sem fe­gyelmileg, sem másként felelősségre vonni nem lehet, terheli az emberi gyengeség bűne, mert hiszen a hivatása magaslatán álló tiszt; viselői kar egyre feltétlenül köteles lett volna: hogy ezeket az abuzusokat, amelyek ott vol­tak, az illetékes helyen tudomásra hozza. Hogy ez nem történt meg. távol áll tőlem, hogy ezért a felelősséget teljesen azokra hárítsam. Amíg a szolgálati pragmatika kérdése meg­oldva nem lesz, amíg fegyelmi ügyekben végső fokon nincs^ biztosítva a bírói védelem, nem látom biztosítottnak azt a lehetőséget, hogy a tisztviselő teljes önérzettel, hivatásának ma­gaslatára emelkedve, a szabálytalanságokat felfedje azokkal szemben is, akiknek egyéb­ként, ha nem tetszik, ki van szolgáltatva, min­den végső jogvédelem nélkül. Ha tehát nem tudom teljesen abszolválni mindazokat, akik annakidején nem közölték azt, ami ott bent történt, ez még sem jelenti. azt, hogy én azo­kat teszem elsősorban felelőssé, hanem fele­lőssé teszem azt a rendszert, amely ezt a ko­moly kérdést meg nem oldotta. Hogy némi bajok voltak a népjóléti mi­nisztériumban már eredetileg, az egy-két te­kintetben érthető olyankor, amikor úi minisz­tériumokat állítanak fel. Ez a népjóléti mi­nisztérium mégis csak politikai szemriontból állíttatott fel akkor és egy általános felhatal­mazás alapján, amelv a minisztériumok szá­mának emelését megengedte azért, hogy egy nagyobb körhöz tartozó politikai társaság ré­s:aesülihessen a közhatalom vezetésében. Ami­kor azután a szervezés keresztülvitetett, itt is az történt, ami általában szokot történni, hogy tudniillik — amint tudjuk — az egyes minisz­tériumok nem mindig vagy talán sohasem a legjobb erőket adnák le és küldik át az új mi­nisztériumba, úgyhogy már keletkezésénél fogva bizonyos hátrányban volt ez az új mi­nisztérium a többi minisztériumokkal szemben. De ez azért nem jelenti azt, hogy a dolgoknak oda kellett fejlődniök, ahova fejlődtek, s kü­lönösen oda fejlődtek, hogy a népjóléti minisz­térium azután már azokat a munkaköröket és feladatokat sem tudta betölteni, amelyekre tu­lajdonképpen hivatva lett volna. A közegész­ségügyi kérdéseket nem oldotta meg; a rok­kantügyet, azt hiszem, nem oldotta meg; a szegényügyet és egyébként a munkaügyek kér­dését, azt hiszem, t nem nagyon vitte előbbre. Alkotott két szociális törvényt, amelyeknek azonban nagy bajuk volt az. nogy túl voltak méretezve, különösen az adminisztráció szem­pontjából, s hogy — azt hiszem — némi poli­tikai momentumok is kerültek bele abba a szo­ciális törvényibe. De minden esetre már akkoriban komoly kritika hangzott el a tekintetben, hogy köz­gazdaságilag, ez a szociális politika — & mun­kásbiztosításra és a társadalombiztosításra cél­zok elsősorban — először is nagyobb, mint amit az ország gazdasága elbír, másodsorban pedig elhibázott, azáltal, hogy az adminisztráció túl­sókat vesz igénybe. Nem akarok most, ennél az általános vitá­nál részletesen foglalkozni ezekkel a kérdések­kel, hiiszen még lesz vita a régi népjóléti mi­nisztérium költségvetésének tárgyalásánál, amikor majd az egyes kérdéseket tárgyalhat­juk. En most csak nagy általánosságban érin­tettem a kérdéseket és meg akarom nyugtatni a lelkiismeretemet a tekintetben, hogy amikor ez a kérdés itt a Ház előtt tárgyaltatik, rámuta­tok arra, hogy ilyen tempóval, ilyen előkészí­téssel talán mégsem egészen célszerű a javas­latokat ide beterjeszteni. Ismétlem, elfogadom a törvényjavaslatot általánosságiban a takarékosság szempontjából, ha azt mondják onnan, hogy ezzel takarékos­kodnak. De mielőtt végezünk, szeretném tudni azt, hogy végeredményben ez a koncepció, ame­lyet ez a javaslat képvisel, milyen pozitív meg­takarításokkal jár. Azt hiszem, hogy azok, akik a javaslatot elkészítették, erre vonatkozólag onégis cs'ak valami számításokat csináltak és azt hiszem,, hogy ezek a számítások mégis ide­tartoznának a Ház elé. Ami már most a másik kérdést illeti, azt hiszem, azzal, hogy ennek az egy miniszté­ritamnak ügykörét elosztjuk több helyre, per absolute nem nagyon biztosítottuk, hogy jobb lesz az elintézés. Elismerem, lehetséges. Pró­báljuk meg. Az ügykörnek ezt a komplexusát, amely a népjóléti minisztériumban van, nem tartom szerencsésen megválasztottnak. Egy­része ennek kétségtelenül jobban volna meg­oldható — a szegényügy és az ezzel összefüggő kérdések — a belügyben, az egészségügyi intéz­mények és kérdések — ha majd mód lesz rá — egy külön minisztériumban, addig pedig, míg nem lesz rá mód, egy külön hivatalban, (Ho­dossy Gedeon: Helyes!) amelyből lehetőleg elimináljuk a politikát és lehetőleg eliminá­lunk minden olyan kérdést és adminisztrációt, amely nem szolgálja a pozitív egészségügyi in­' tézkedéseket. Nem mondom, hogy okvetlenül

Next

/
Oldalképek
Tartalom