Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72, minisztérium legyen, de talán akkora az ügyköre, hogy jobb időben majd erről lehet szó, de mindenesetre építsék ki ezt egy minisztérium kebelében, (Hodossy Gedeon: Miniszter nélkül, egy aktív államtitkárral!) egy külön intézménnyé, alhol lehetőleg ,az ügy érdemében és nyugodtan dolgoznak egy kitűzött cél irányában mindenféle politikai melléktekintet nélkül. r Amikor emberi életről van szó, emberi egészségről van szó, akkor mindenféle politikai szempontnak el kell hallgatnia, mert a politikai szempontnak iákkor, amikor ezekről a legmagasabb, legnagyobb emberi javakról van szó, kétségtelenül háttérbe kell szorulnia. Nem lehet meggondolás tárgya az, hogy az egyik emíbert^ előnyben részegítsük azért, mert véletlenül talán olyan hitvallást tesz, amely tetszik a mindenkori hatalomnak. A hatalom változik. Egyszer egyik kézben van, egyszer másik kézben, de elhibázott dolog, ha egyszer arra az útra lépünk, hogy ilyen társadalmi vonatkozású kérdésekibe belevisszük a politikát. Mindenesetre még egyszer hangsúlyozni kívánom, mielőtt e fölött a javaslat fölött szavazásra kerül a sor, — és ezt pártom nevében is kijelentem — hogy mi országos érdeknek tartanok, hogy a népjóléti minisztériumnak egész ügyvitele a múltban megfelelően tisztáztassék, és ezáltal ebben az országiban ebben a nagyon komoly és súlyos kérdésben már egyszer nyugvópontot érjünk öl és kezdjük újraépíteni mindazt, amit rosszul alapoztunk meg, amit rosszul építettünk fel és ami nem szolgálta a célt abban a mértékben, amelyben szolgálnia kellett volna, és amelyben a ráfordított összegek arányában pozitív eredményt kelett volna elérnie. Mindeneseire nagyon szeretném, ha ebben a tekintetben megnyugtató érzésre tehetnénk szert. Egyébként ilyen föltételekkel a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök lír kíván szólni. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a leghatározottabban leszögezni kívánom azt, hogy ennek a javaslatnak benyújtása semmiféle összefüggésben nincs azokkal a szórványos sajnálatos eseményekkel, amelyek az utóbbi időben a népjóléti minisztérinni körében előfordultak, amelyek részben teljes mértékben fegyelmi úton elintézést nyertek, részben fegyelmi úton elintézhetők nem voltak és független magyar bíróság kezébe adattak. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Ez a javaslat egyáltalában nem emiatt és nem ebből az elgondolásból készült. Ennek a javaslatnak a benyújtására a kormányt késztette egyrészt az általánosan szükséges takarékosság, másrészt pedig az adminisztratív gyakorlati szempontoknak a szem előtt társa. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hány főispáni állást szüntettek wieg? — Zaj) Farkas Tibor igen t. képviselőtársam azt kérdezi, hogy számszerűleg pontosan milyen összegű megtakarítással jár az ebben a javaslatban kontemplált átszervezés keresztülvitele Sajnálom, hogy pontos, számszerű adatokkal ez irányban nem szolgáhatok. Vannak az ebben a javaslatban felvett intézkedések ülése 1932 április 22-én, pénteken. 205 folytán olyan tételek, amelyek igenis számszerűleg kimutathatók már ma, a megtakarításoknak a nagyobb része azonban tulajdonképpen csak a tényleges átszervezés kapcsán és nem is egyszerre, hanem szukcesszíve fog érvényesülni. Ennek a javaslatnak a beterjesztése tulajdonképpen csak egy kezdő lépése az ú. n. racionalizálásnak, vagyis az egész állami adminisztráció takarékosság és gyakorlati szempontból való átszervezésének, amely az egész vonalon folyamatban van és amely nem fog megállni itt. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ennek az átszervezésnek a takarékossági eredménye előre egész pontosan ki nem számítható, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy ez mindenesetre tetemes megtakarítással fog járni. Különösen nem számítható ki és nem fixirozható le pontosan ez ma, mert ezeknek az átszervezéseknek a keresztülvitelénél, amelyek, mondom, nemcsak ennél a minisztériumnál, hanem az egész vonalon kidolgozás alatt vannak, — igen nagy kerékkötő az a szempont, amelyet nem szabad nekünk ma szem elől tévesztenünk, hogy minden racionalizálás létszámcsökkentéssel is kell, hogy járjon. Már pedig minden létsizámcsökkentés megint csak fokozza azokat az amúgy is túlságosan ránknehezedő gondokat és bajokat, amelyekről a diplomás emberek elhelyezkedése terén, azt hiszem, mindannyian tudunk, és amelyeket mindiannyian éreziünk. (AndaháziKasnya Béla: Sajnos, ez igaz!) Legyenek arról meggyőződve, hogy a népjóléti minisztériumnak, mint önálló minisztériumnak megszüntetése után az eddig ezen minisztérium hatáskörébe tartozó intézményeknek ia fenntartása, ápolása, gondozása, sőt amennyire az ország anyagi ereje ezt

/ megengedi, még a fejlesztése sem fog egyáltalában háttérbe szorulni azáltal, hogy ezek az ügyek nem egy külön minisztérium, alá fognak tartozni. (Helyeslés jobb felől.) A legnagyobb komplexumát, mondjuk, a legkonkrétebb komplexumát képezi az eddigi népjóléti minisztériumnak az ország egészségügyi kérdése és berendezése. Ez nézetem szerint annyira összefügg és kapcsolatos' a közigazgatással, hogy sokkal egyöntetűbben, gyorsabban, helyesebben, célszerűbben, gyakorlatiasabban vihető keresztül, ha a közigazgatás és az egézségügy egy főhatóság alá fog kerülni. (Propper Sándor: Lesz majd szuronyos közegészségügy! — Zaj.) Mindig azon a nézeten voltam, hogy a szociálpolitikát nem egy minisztérium hatáskörébe kell utalni és ezáltal jóformán elkülöníteni a kormányzat egyéb ágazataitól. A szociálpolitikának egyöntetűen a kormányzat minden ágán keresztül kell hatolnia (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ezért egyöntetű vezetés és koncepció alatt kell a kérdéseket kezelni és vezetni. Ezért én ezit a célt sokkal gyakorlatiasabban és jobban keresztülvihetőnek látom akkor, ha az egész kormányzati szociálpolitika a miniszterelnök kezében összpontosul (Farkas István: Lásd a Benes-féle szociálpolitikát!) és nem egy tárcába utaltatik, s neon ezáltal sajátíttatik ki. Minden tárca tulajdonképpen a népjólétért van, a népjólétet, a szociálpolitikát kell, hogy szolgálja. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Arra nézve, hogy ez a javaslat a miniszterelnökség mellé egy szociálpolitikai tanácsot kontemplál, megjegyzem, hogy ennek tulajdonképpen pozitív működési hatásköre nem lehet. 27*