Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

* Az országgyűlés képviselőházának 72 kor a szociálpolitika szerve politikai eszközként feleslegessé vált, ki is teszik rögtön az utcára. De hiába örülnek ezen, a leányzó nem halt meg,, csak alszik, és mi vagyunk azok, akik őrizzük. Őrzi az egész dolgozó nép, az a dolgozó nép, amely a jogok asztalától ma olyan távolra van lökve, őrzi arra az időre, amikor az önök politikai rendszere ennek az országnak már csak egy rossz álma lesz, amelyre nem akar vissza sem gondolni. Én nem fogadom el a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául, hanem magamávé teszem azt a kisebbségi véleményt, amelyet Propper t. képviselőtársam benyújtott. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héli Imre jegyző: Pintér László! (Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen; feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Téglássy Béla! f

Nines itt!) Elnök: A -képviselő úr nincs itt; feliratkozása töröltetik. Ki következik? Héjj Imre jegyző: Fábián Béla! (Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen; feliratkozása töröltetik. Ki következik szólásra? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! (Buchinger Manó: Ilyen érdeklődés a népjólét iránt!) Farkas Tibor: T. Ház! Mikor én ezt a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, teszem azt feltétel mellett. Feltétel mellett a tekintetben, hogy a kormány elfogadja azt a határozati javaslatot, amelyet a magam és pártom nevében beterjesztek, hogy (olvassa): «Mondja ki a Képviselőiház, hogy a népjóléti minisztérium megszűnését kimondó törvény nem lép előbb életbe, mint amikor a népjóléti minisztérium ügyeinek megvizsgálására kiküldendő parlamenti bizottság jelentését a Ház letárgyalta.» (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) «A parlamenti bizottság 15 tagját a Képviselőiház a legközelebbi ülésen választja mag.» (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ezenkívül, mielőtt részletesen belemennék az indokolásba, kijelentem, hogy szükségesnek tartom, — mielőtt egyáltalában komolyan dönteni lehetne e javaslat felett — hogy legalább is azokat az emberi valószínűség szerinti számításokat, amelyek költségmegtakarítást fognak eredményezni, valaki ennek a Háznak megfelelő összegszerűséggel mondja r meg. Mert magában azt mondani, hogy takarékosság fog bekövetkezni, ha ezt a minisztériumot megszüntetjük, mert megszüntetünk egy miniszteri állást — ezzel a kérdést el nem intéztük. En azt hiszem, hogy voltak a inultban esetek, amikor túlgyorsan és szenvedélyek hatása alatt szüntettek meg olyan állásokat, amelyek talán az ügyek jobb vitelének érdekében fenntartandók lettek volna. Ertem az államtitkári állások egy részét, mert szerény véleményem szerint ha egyáltalában azt akarjuk, hogy a parlamentarizmus ,a bürokráciával szemben érvényesülhessen, akkor •nagyon sok esetben, különösen egy nagyobb tárca keretében elkerülhetetlenül szükséges, hogy ne egy ember álljon ott és végezze az egész legfelsőbb adminisztrációt, különösen akkor, ha az az egy ember még a tárca fontosabb felKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VI. ülése 1932 április 22-én, pénteken. 203 adatainak egész körével nem is ismerős és még bele kell tanulnia az ügyekbe. Tapasztaltuk ezt a múltban a népjóléti tárcánál is; mondhatjuk, 'hogy egy politikust megőrölt az a munka, amelyre egy ember nem volt elég. Ha a különböző minisztériumok között megosatjuk ezt a nagy ügykört, mindenesetre olyan nagy tolódás fog előállani, [hogy azt hiszem, a magasabb állásokban bizonyos szaporításra lesz szükség. Ezt számszerűleg lehetne kimutatni; számokat, statisztikát szeretnék látni erre vonatkozólag, nehogy csak a levegőbe beszéljenek azok, akik^ egyfelől védik ennek a, javaslatnak intencióját, másrészt pedig állást foglalnak ellene. Azt vagyok bátor továbbá megjegyezni, hogy megengedem, a mai viszonyok között a legnagyobb takarékosságra van szükség, de én aztt hiszem, hogy a jövőben, amint egy kicsit -a gazdasági helyzet javul, elkerülhetetlen lesz konszideráció tárgyává tenni azt, hogy nem érkeztünkre el arra a pontra, hogy Magyarország egyik legfontosabb ügyét, a közegészségügyet egy külön minisztérium keretében kell összpontosítani. (Ügy van! Ügy van! u jobboldalon.) En azt állítom, úgy látom és láttam a külföldön, hogy nagyon sok argumentum szól amellett, hogy a közegészségügy megfelelő vezetésben részesüljön, mert ^ a legértékesebb, amire az országban egyáltalán számíthatunk, mégis esiak az emberi élet, az emberi egészség. Ennek megfelelő vezetése és szervezése mindenesetre jobban meg fog f történhetni egy külön minisztérium keretében, mint ahogy eddig történt, amikor ez az ügykör csak valamelyik minisztériumba volt beosztva, legyen az akár ia. belügyminisztérium, akár a népjóléti minisztérium. Mielőtt a részletes indokolásha belemennék, meg kell jegyeznem, szomorúan látom, (hogy Magyarországon, ahol mindig panasz ihallatszik a tekintetben, hogy a szociáldemokratapárt nagyon éles, mégis megtörténik az, hogy ,a szociális kérdések kezelésénél és tárgyalásánál éppen az a párt tartózkodik a vitától, az> észrevételektől, amely párt egyidőben kisajátította magának ,a szociális kérdéseket, különösen akkor, amikor a népjóléti tárca vezetéséről volt szó, sőt sokszor akkor, amikor az államtitkári állásról volt szó. (Buchinger Manó: Amíg volt pénz!) Azt hiszem, nagyon elhibázott dolog, ha a szociálpolitika, terén, a szociális kérdések tekintetében a polgári pártok elhanyagolják azt a kötelezettséget, amely reájuk hárul. (Téglássy Béla: Mi nem hanyagoljuk el!) A -szociáldemokráciának terjedése iszerény véleményem szerint • elsősorban arra vezethető vissza, hogy a polgári pártokat bűnök és mulasztások terhelik ezen a téren, (Szeder Ferenc: Most nincs itt a kereszténypárt! Egyetlenegy képviselőjük nincs itt! — Zaj.) nnert ha jobban foglalkoztak volna ezekkel a kérdésekkel, mindenesetre elsősoriban a szociális, karitatív kérdések politikától mentesebbek lettek volna. Erre vagyok bátor felhívni a t. túloldal figyelmét és még egy másik momentumra, arra, hogy amikor a népjóléti tárca megszüntetéséről van^ szó, nekünk fontos az, hogy ez a Képviselőház tisztán lásson abban, ami ott ebben a minisztériumiban történt. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) Ez a fontos. Mi indítványoztuk már nagyon régen, hogy ezekben az ügyekben a bűnügyek megindíttassanak; réges-régen meg 27