Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. lékes. jelentéktelen tárgy lesz és semmiesetre sem lesz fogondolat, mint ami egy önálló szervben lehet. Ez válasz az előadó úr harmadik érvére is, aki azt mondja, hogy nem az a fontos, hogy egy legyen, hanem hogy minden minisztériumot áthasson a szociálpolitikai gondolat szelleme. Ez igen szép frázisnak, a gyakorlat azonban egeszén mást mutat. Nem akarom ismételni — hiszen időm sincs rá — azokat az eseteket, amelyeket előttem és néhány nappal ezelőtt sorozatosan is^ felhoztunk a különféle minisztériumok szociálpolitikai megértésének igazolására. Az bizonyos, hogy a szociálpolitika alanya, a szociális gondozásra szoruló ember mindenütt csak mellékszereplő abban a pillanatban, amint szétparcellázzák a minisztériumot. De nézzük meg, hova viszik ezeket a kérdéseket? A kereskedelemügyi minisztériumba viszik a munkaügyet, mert ott vannak az iparnak egyéb kérdései is. Jó! De mi lesz akkor, ha az agrárnépesség problémája is törvényhozási problémává fog megérni, ha a mezőgazdasági munkásság szociális ügyei is a törvényhozási rendezésig jutnak el. Erre van határozat, erre van nemzetközi egyezmény, erre van ennek az osztálynak akarata, (Mayer János: Pénz nincs!) amely ennek a parlamentnek szociálpolitikai tompasága ellenére is előbb-utóbb ide fogja hozni ezt a kérdést. Akkor majd a földmívelésügyi tárca fog ennek a problémának másik feléért jelentkezni? Ne higyjék, hogy ez a kérdés a végtelenbe van elhalasztva. Egy tisztességes választójog, egy tiszta választás rögtön napirendre fogja lökni ezt a kérdést (Úgy van! a szélsőbaloldalon!) és akkor kezdhetjük elölről a hatáskörök szétválasztását és összeillesztését. A belügyminisztériumba viszik a ,közegészségügyet, a közjótékonyság fontos kérdévsét, a gyermekvédelmet és a szegény emberek ügyeit általában. Vájjon milyen címen rendőri ügyek ezek? Ezt nem tudom megérteni. (Kelemen Kornél: A belügyben nemcsak rendőri ügyek vannak! — Kabók Lajos: Legfőképpen!) Rendben van! És is lígy érzem, hogy belügyminisztérium tulajdonképpen nem rendőri minisztérium. A mi viszonyaink között azonban tisztán és kizárólag rendőri minisztérium. (Kelemen Kornél: Csak annak látnák! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az is!) Én valóban el tudnék képzelni egy minisztériumot, amely egy ország belső égető problémáival foglalkozik és amelynek hatáskörébe tartoznak ezek az ügyek is, de aki a mi belügyminisztériumunkat ismeri, az tudja azt, hogy ennek szelleme 100—150—200 évvel jár a történelem mögött. Ott még mla is a régi vármegyeházának, a régi úriszékeknek szelleme uralkodik, amiről Grünwald Bélából, Mikszáth Kálmánból. Berzeviczy Gergelyből tudnék oldalakat felolvasni. Ebben a minisztériumban a modern idők problémájában még mindig csak rendészeti ügyet látnak s így ebben a minisztériumban nem lehet bizalmam, hogy ezeket a szociális kérdéseket a történelmi időkhöz méltó szellemben fogja kezelni. A honvédelmi minisztériumba akarják vinni a nem hivatásos állományhoz tartozó rokkantak ügyeit. Ha igazságos akarok lenni, t. Ház, akkor azt kell mondanom, hogy ebbeii az egy dologban látok fantáziát. Ugyan ezek sem tartoznak ide, mert ezeknek sincs semmi egyéb közül a militarizmushoz. mint az, hogy elvitték őket egészségesen, épkézláb és most nyomorékon, vakon vannak itt. A motívum, amely velük szemben — nagyon tragikus szó ülése 1932 április 22-én, pénteken. 201 ez ebben a vonatkozásban — emberségesebb bánásmódot fog diktálni, mint a népjóléti minisztériumban tették, nem helyeselhető momotívum, mégis úgy hiszem, úgy érzem, hogy itt sokkal jobb dolga lesz a rokkantak társadalmának, mert a honvédelmi minisztérium abból fog kiindulni, hogy a rokkantakkal való jobb és igazságosabb elbánás, preparálás új tömegek rokkantságvállalására. Aki megnézi a kolduló rokkantakat, a nyomorult sorba lökött özvegyeket és árvákat, abban minden telkesítés ellenére nem fog túlságosan magasra lövelni a háborús mámor. Ezt fogja tehát megfordítani, ha van benne öntudatosság, a honvédelmi minisztérium, ha hozzá kerülnek a rokkantügyek. Ide kerülnek, vagy legalább is azt hiszem, hogy idekerül a honvédelmibe a népjólétiből a népgondozó kirendeltség, hogy végre megfelelő beosztása ennek a szervnek valódi jellegére felhívja a közvélemény figyelmét. De mit szóljunk most a negyedik érvre, amely azt mondja, hogy egy kézben akaírja tudni ezeket a dolgokat, ugyanakkor, amikor kiveszi az egy kézből és a miniszterelnök úrnak egy kezébe adja, (Propper Sándor: Balkezébe!) aki megmondotta már a bizottsági tárgyaláson is éppen eléggé, hogy annyira túl van terhelve, hogy ezek a kérdések nála is csak mellékanyag, amellyel megfelelően foglalkozni nem tud. Egyik érv sem helytálló, igen t, előadó úr. Mindegyik érv üres súly. mint a cirkuszi akrobata játéka, amellyel a nézőközönséget akarja elálmélkodtatni. Azt kell kérdeznünk, mi van á kulisszák mögött? Egészen bizonyos, hogy a népjóléti minisztérium megszüntetésének fontos okai vannak, olyanok, amelyeket kifelé nem kell elmondani, amelyekről kifelé nem beszélnek; én tehát ezeket az okokat

1 próbálom kikutatni. Kezdjük a minisztérium születésével. Ezt a minisztériumot a háborús esztendők vajúdásai szülték. Konc az éhes bestiának. Szociális olaj csepp. A munkásmozgalmak akkor már olyan erősek voltak, hogy a háborús szenvedésekre kellett már valamit adni, tehát a kényszer volt az, ami ezt a minisztériumot életre hívta. Ha 1917-ben alkottak is törvényt, tulajdonképpen mégis forradalmi vívmány a népjóléti minisztérium,. Csodálatos, hogy eddig nem bontották le, nem bontották le éppúgy, mint a minisztériumi előléptetéseket, amelyek októberben történtek s nem .adták vissza, mint az egyetemi tanárságokat, amelyeket októberben kaptak. Miért? Hiszen forradalmi vívmány ez is, amely már régen megérett

1 a reakció szerint a lebontásra. Az ellenforradalom rossz lelkiismerete nem szívesen látja a forradalomnak ezt a kísértetét itt az ország közvéleménye előtt. A népnek egy külön minisztérium, vájjon miért s hogyan? Még elbízza magát a munkás, hiszen a munkás nem főcélja a szociálpolitikának, csak mellékszereplő a politikai játékokban. Nos, miért maradt meg mégis ennyi ideig, tizenöt esztendeig, vagy vegyünk csak tizenkettőt, az ellenforradalom idejét. Pártpolitikai meggondolásokról, olyan meggondolásokról van szó, amelyek a politikai államtitkár típusát kitenyésztik és a szükséghez képest szaporítják vagy csökkentik, ahogy arra épDen szükség van. ugyanazok, amelyek alkalomadtán tárcanélküli miniszterségeket kreálnak. (Szeder Ferenc: Kisgazda miniszterségeket! — Propper Sándor; Hol van Mayer Já-