Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. jól tette, hogy ezt a törvényjavaslatot az akkori jobb gazdasági viszonyok között ide terjesztette. E tekintetben meglehetősen hűvös fogadtatásban részesült az én megállapításom az akkori képviselőházban ülő, velem egy pártpn levő képviselőtársaim részéről, amikor azt mondottam: legdrágább az életben az egészség, mert egészséges ember tud csak katonáskodni, dolgozni, adót fizetni, családot alapítani, termelni az agyával, az eszével, a lánglelkével, meg a két kezével. Az urak — mert ugyanazokat a kedves arcokat láttam akkor is a túloldalon — többnyire helyeseltek. Azt mondottam, hogy ahogy van általános katonai kötelezettség, s ahogy van tanítási és tanulási kötelezettség, úgy legyen általános gyógyítási kötelezettség is, vagyis kényszeríttessék minden ember arra, hogyha megbetegszik, orvoshoz menjen. De nem úgy gondoltam, hogy az orvosi kar bizonyos része legyen hivatalból kirendelve arra, hogy a magyar munkás, a magyar gyermek és asszony betegségét gyógyítsa, mert hogy úgy fejezzem ki magamat, a szabad orvosválasztás álláspontján voltam akkor. (Helyeslés balfelől.) Elég az hozzá, hogy amikor megnehezült az idők járása felettünk, amikor feszítsd meg-et kiáltottak a Társadalombiztosítóra, erre az érdemes intézményre, én azt mondottam, hogy nem szabad ezt az intézményt bántani és érinteni, nem szabad a betegek tápdíját, orvosságát, meg nem tudom mijét csökkenteni takarékosság szempontjából, mert ez a legnagyobb pazarlás volna. Nem szabad az orvosok illetményét érinteni, úgy is igen csekély. Azt a nagy tisztviselői létszámot azonban ott csökkenteni kell, de úgy, hogy ne fájjon, hogy aki megunja, lemond, vagy elköltözik az árnyékvilágból, annak helyére ne nevezzenek ki mást, mert most az a legnagyobb baj, hogy egy 18—20 pengős táppénzkiutalás 30—40 kézen megy keresztül. Etekintetben kérem a mélyen t. kormányt, hogy ennek az igazgatási ágnak beosztása tekintetében az Országos Társadalombiztosító Intézet ügyeit a kereskedelmi minisztériumba méltóztassék utalni és hogy a neve is meglegyen és az emléke is megmaradjon a jószándékú és sok jót tett. sok helyeset alkotott népjóléti minisztériumnak, legyen a neve kereskedelemügyi- és munkaügyi minisztérium. (Tóth Pál: Elég!) Ezek után magam is elégnek tartom igénytelen felszólalásomat és országos érdekből és meggyőződésemből kifolyólag a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam ennek a szociálpolitikai gondolatot képviselő szervnek megszüntetését belevarrta mindenestől megint a világháború és a világháború utáni események zsákjába. (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk!) Tudjuk már ezt a leckét. Ha a mi kenyerünkből vagy jogainkból akarnak egy darabot leszakítani, akkor mindig előjönnek a megcsonkított országgal. A szociálpolitikával kapcsolatban csak azt akarom egészen röviden megjegyezni, hogy más országokkal is megesett ez a szerencsétlenség. Csonka-Ausztria az egész világon vezet szociálpolitikai alkotásaival és az egész világ tiszteletét érdemli ki velük, holott legalább olyan szegénységben, legalább olyan gazdasági válságban van, mint Magyarország. Néülése 1932 április 22-én, pénteken. l 197 metország is sokat vesztett a háborúban, de a néperő megvédésére mindennek ellenére talál fedezetet más területen, mint a szociális alkotások lebontásával. A képviselő úr itt a szociálpolitikai gondolatra nem tudott egyebet felhozni, mint azt a két miniszteri ígéretet, amit eddig kapott, amihez most valószínűleg hozzá fog járulni a közeljövőben a harmadik. Mi ezzel a három ígérettel szemben ennek a javaslatnak tárgyalásánál három követelést állítunk fel. Hárman beszélünk frakciónkból, két előttem szólott elvtársam és én magam, annyira fontosnak tartjuk ezt a javaslatot, habár érezzük nagyon erősen, hogy mindaz, amit elmondtunk, pusztába kiáltó szó ebben a magyar közéletben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) • Mégis beszélnünk kell, igen t. Képviselőház, ennek a minisztériumnak eltemetésénél. A mi osztályunknak szükségletei termelték ki a minisztériumot megalkotó gondolatot, nem a magyar parlamentnek megértése, hanem a mi osztályunk ereje szülte meg ezt a szervet. (Űgjj van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most, amikor a fölfokozott szükségletek kellős közepén és a felfokozott szükségletek ellenére ^ezt a szervet könnyelműen halálra ítélték, nekünk kötelességünk beszélni önmagunk és a jövendő előtti igazolásul, hogy ezt a halálraítélést csak úgy minden további nélkül, könnyedén keresztül ne engedjük. T. Képviselőház! Tizenhatórás üléseken, tehát a rendelkezésre álló legsürgősebb lenyakazasi móddal végzi ki á parlament a népjóléti minisztériumot. (Lázár Miklós: Villamosszék!) Az érveket, a leépítés indokait szintén ilyen gyorsasággal kapkodták össze, nem törődve még azzal sem, hogy a legtöbb érv, amit a megszüntetés mellett hoznak fe'l, egyenesen a megszüntetés ellen szól, csak a konklúzió levonásánál tértek el ettől a vonaltól. Az előadó úr, aki pedig egy bizonyos időben maga is igen komoly és én általam is igen komolynak tartott: jelöltje volt ennek a tárcának, négy csoportban sorolja fel a maga érveit. Hogy a t. előadó úr is jelöltje volt ennek a tárcának, az azt bizonyítja, hogy maga is fontosságot és jelentőséget tulajdonított ennek a minisztériumnak, s azért különösnek találom, hogy most éppen ő vállalja a kivégző szerepét. T. Ház! E négy csoport közül az első ;

— amint már az előttem szólott t. képviselőtársam is rámutatott — a takarékosság szempontja. A második az, hogy a minisztériumnak nincs múltja — ahogy ő mondotta: nincsen vastagon és mélyen belegyökerezve a közvéleménybe és nincsen olyan külső apparátusa, amely életet adjon a minisztérium elgondolásának. Harmadik érve a minisztérium megszüntetése mellett az volt, hogy nincs szükség arra, — és ezt előttem szólott képviselőtársam is vitatta — hogy a szociálpolitikai kérdések egy minisztériumban legyenek összpontosítva, s az előadó

1 úr még külön kihangsúlyozta azt, hogy «a szociális állam», -y én szinte gúnyolódásnak érzem ebben a szituációban szociális államról beszélni — meg^ követeli, hogy minden minisztérium át legyen hatva a szociális gondolattól, végül a negyedik érv, amint ő

1 mondotta az, hogy egy kézben legyen az irányítás, hogy a miniszterelnök irányítsa és vezesse a közigazgatás szerveinek társadalompolitikai érdekű tevékenységét, szóval a miniszterelnök kezében legyen 26*