Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

198 Àz országgyűlés képviselőházának ? minden és ezért óhajtja és akarja az Országos Társadalcmpolitikai Tanácsot megalkotni. T. Ház! Már most, aki ezeket az érveket egyenként számba veszi, rögtön megállapíthatja, amit én már beszédem bevezető részében mondottam, hogy tulajdonképpen minden beszéd felesleges, mert el van határozva a megszüntetés. A mostani népjóléti minisztérium meg fog szűnni. Ez a változás csak annyit jelent, hogy maga a szándék ne álljon teljesen pőrén a közvélemény előtt, de bizonyos az, hogy még ha leszakítjuk is ezekről az indokokról és erről a szándékról ezt a hiányos kendőzést, még akkor sem tudunk eredményt elérni. De mégis a saját lelkiismeretünk megnyugtatására el kell mondanunk véleményünket a kormányzat és az előadó úr indokairól, el kell hangzani a tiltakozásnak azért, hogy a szociálpolitikai gondolatnak ez a kivégzése kellő bírálatban részesüljön és azért is, hogy mi, ez a csoport, még a látszatát is elkerüljük annak, hogy ez a lépés a mi beleegyezésünkkel, vagy elnézésünkkel megtörténhetett. Mi bízunk abban, hogy jönni fog egy belátóbb és megértőbb idő, hogy jön egy belátóbb és megértőbb parlament, amely a modern idők eme legnagyobb gondolatának, a szociálpolitikának igazságot fog szolgáltatni és a mi igazolásunk, a mi felszólalásunk ennek az időnek és ennek a parlamentnek szól. Ami az érveket illeti, az érvek 1-től 4-ig mind hamisak. Nincs takarékosság. Állapítsuk meg azt, amit a bizottsági tárgyaláson egyik képviselőtársam közbeszólás alakjában megmondott, hogy meg fog szűnni egy miniszteri és egy portási állás, de semmi egyéb és semmi több, mert még az altisztek is szét lesznek osztva. Megmarad a minisztérium kibérelt és átalakított háza, egy hosszú szerződéssel, amit esetleg felbontanak, hiszen egy olyan alappal van kötve a szerződés, amellyel szemben a szerződés felbontása nem fog nehézségekkel járni, de még akkor is az épületnek az előbbeni állapotba való visszaállítása, lakhatóvá tétele olyan horribilis kiadásokkal fog járni, ami a takarékosságot már előre is lehetetlenné teszi. (Jánossy Gábor: A kultuszt teszik oda!) Azt egy pillanatig sem tagadják, hiszen nem is lehet, hogy az ügykörök megmaradnak, el lesznek osztva a különféle minisztériumokban, sőt valószínű, hogy az ügykörök bizonyos formában a jelenlegi helyen is megmaradnak, tehát még ez a takarékosság sem fog előállani, de azonkívül gondoljuk meg és számoljuk végig a dolgot, hiszen nem kaptunk semmiféle számadatot a törvényjavaslat mellékletéből arra, mit jelenthet, milyen jelentéktelen összeget jelenthet ez a takarékosság pénzben, mit jelenthet az elfecsérelt néperőhöz képest. (Propper Sándor: Mit csinálnak az autóforgó-koronggal az udvaron? — Györki Imre: És a külön lépcsővel, amit ott építettek? — Farkas István: Sokat elpazaroltak! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj.) Kérem a jobboldalon ülő képviselő urakat, maradjanak csendben. Kéthly Anna: És mibe fog még kerülni, amit pénzben nem is lehet megmérni: az ország presztízsébe, hogy egy ilyen szociálpolitikai szervet megszüntetnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az előadó úr kimutatta, hogy hol nincsen népjóléti, munkaügyi és közegészségügyi minisztérium: Belgium, Bulgária, Dánia, Hollandia, Olaszország és ezzel készen is volt. Nem mondotta azonban el azokat az országokat, ahol van ilyen minisztérium, ahol ezek nagyszerűen . ülése 1932 április 22-én, pénteken. elvégzik feladataikat. Nem beszélt azokról, amik az ő érveinek sorozatába nem illenek bele, ezeket egyszerűen úgy vette, mintha nem volnának a világon. Takarékosság. Azt mondja az indokolás (olvassa): «Kétségtelen, hogy a népjóléti miniszter állásának megszüntetése az állami költségvetésben megtakarítást fog jelenteni» Valóban, pillanatig sem merem tagadni, hogy ha egy miniszternek nem adnak fizetést, ez az állami költség-vetésben megtakarítást fog jelenteni. (Szeder Ferenc: Harmincezer pengőt.) De éppen olyan kétségtelen, hogy ez a megállapítás bármelyik más miniszterre reáillik, például kisebbségi véleményünk szerint a honvédelmi és a külügyminisztériumokra. (Farkas István: Ügy van! Minek az? Szerintem a honvédelmi minisztérium egészen felesleges valami, pénzkidobás.) Ilyen fontos kérdésben, ilyen tréfás indokolást ideszerkeszteni: ezt legalább is frivolitásnak tartom a szociálpolitikai gondolattal szemben. Honnan lehetne takarékoskodni? Mi ebben a pillanatban nem mehetünk végig a költségvetésen, majd végig fogunk menni a költségvetés tárgyalása alkalmából, de mit szóljak, ha elgondolom, hogy csak egyetlen félévi zárszámadásnak 38 millió túlkiadás volt az eredménye, ha azt látom, hogy egész jelentéktelen és fölösleges csoportnak, a regősöknek a túlkiadása 414.000 pengő, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan! — Farkas István: Végiglumpolják az országot és azért kapnak pénzt.), amikor a tuberkulózis elleni küzdelemre csak 217.000 pengőt találnak. (Farj kas István: A regősök végiglumpolják az országot! — Brogli József: Hazafiságot ültetnek a szívekbe! — Farkas István: A hazafiságot úgy kell a borral élesztgetni? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Farkas István: Mégis tönkremegy a bortermelés! — Brogli József: A hazafiság önöknek nem tetszik? — Farkas István: Jó vicc ez, régi frázis! Hazafiság! — Buchinger Manó: A beteg munkások pénzét ne herdálják el, ez jobb hazafiság! — Farkas István: Lebunkózzák a parasztokat, abban van a hazafiság és 8 fillér órabért fizetnek!) Kérem Farkas István képviselő urat, ne szóljon állandóan közbe. (Buchinger Manó: Nyomorék emberek pénzét herdálják el!) Buchinger képviselő urat rendreutasítom. Kérem, hiába figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy maradjanak csendben, képviselőtársukat nem engedik szólni. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A népjóléti minisztérium előterjesztett költségvetése máris 13 millió pengővel kevesebb, mint az elmúlt évben volt. A belügyminiszteri tárcának két tétele, egyedül a rendőri és csendőri kiadások, milliókkal haladják meg a népjóléti tárca egész költségvetését. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Népegészségügyi kiadások címén közel hétmillió pengővel kevesebbet irányoznak elő, mint a múltban, (Zaj.) az egészségügyi intézményeknél másfélmilliót, a gyermekvédelmi intézményeknél ugyancsak másfélmilliót vontak el a multévivel szemben. Mi tehát az, amit még itt takarékoskodni lehet ezen a címen? Legfeljebb az, hogy ezek a szociális problémák beleszorítva más minisztériumoknak költségvetésébe, nem lesznek ilyen élesen kimutatva, mint a népjóléti tárca költségvetésében vannak és nem lesz többé ily élesen meglátható az a tendencia, amelyik a népjóléti költségek évről-évre való elsorvadását jelenti. Takarékos' ságra tehát már nincs is lehetőség ennél a tár-