Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Ï96 Àz országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. helyett 8—10 minisztérium lesz, élükön a miniszterelnökkel, aki az egészet irányítja és aki mellett egy ilyen szociális munkaügyi, közjóléti országos tanács fog állani s akkor átmegy az egész ország vérkeringésébe a szociális ügy. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Midőn ezeket elvi meggyőződésem szerint megállapítom, meggyőződésemből kifolyólag örömmel üdvözlöm a javaslatot, amelyre azt mondom: iam pridem debuisset. E minisztérium megszüntetésével ügykörének a többi minisztérium ügykörei között való felosztása és ezen ügyköröknek, igazgatási céloknak és törekvéseknek becsületes ellátása, valamennyi minisztériumban és az ország egész közgazdasági vérkeringésében: ez a célja ennek a törvényjavaslatnak, amely még takarékossági célt is szolgál, mert állítólag 12 millió pengő megtakarítással jár ennek a megszüntetése, azonban egyre figyelmeztetem a mélyen t. képviselőházat, illetőleg nem akarok ilyen szerénytelen szavakat használni, hanem kérő szót intézek a mélyen t. képviselőházhoz, az országgyűléshez, a magyar közvéleményhez. (Halljuk! Halljuk!) Egy minisztériumot megszüntetünk anélkül, hogy eme minisztérium hivatását is megszüntetnénk. Én azonban azt mondom, hogy a mai határok között még a többi minisztériumot és miniszteriális szervezetet sem tudjuk fenntartani. Ezzel nem azt mondom, sőt kérve-kérem a mélyen t. kormányt, hogy a népjóléti minisztérium tisztikarát, amikor felosztjîa a többi mini sztérumok között, elosztja, kinevezi, áthelyezi őket, ezeknek mindennapi kenyeréről, további szegényes kenyeréről gondoskodni méltóztassék. Egyúttal megállapítom, hogy nincsenek népjóléti panamák, nincsen népjóléti minisztériumi mocsár. Voltak, vannak egyes magukról megfeledkezett, megtévedt tisztviselők, akiknek szabálytalansága, törvénytelensége, bűne részben már fegyelmi úton megtorlást nyert, részben pedig büntető úton megtorlásra vár. Én arra kérem Propper Sándor t. képviselőtársamat, hogy — (Propper Sándor: Folytassam?) komoly dolog ez — arra kérem őt, hogy a magyar közéletnek a betegséget okozó miazmáktól való megtisztítása érdekében minden egyes esetet, amelyet itt méltóztatott felhozni, méltóztassék a maga rendes útján, törvényes útján az ügyészség, a bíróság elé tárni és ott minden felderíttetik és minden bűn megtoroltatik. De ennek a népjóléti minisztériumnak tisztikara nagy általánosságban — egy-két megtévedt kivételtől eltekintve — feladata magaslatán állott, magaslatán áll és tisztességéhez szó sem férhet. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Dinynyés Lajos: Ürítem poharamat Bethlen Istvánra! — Zaj.) Még csak egy kérésem volna. Amint tudom, a^ hadigondozás ügyei a honvédelmi tárca körébe jutnak, annak ügykörébe fognak beosztatni. (Lázár Miklós: A rokkantügyek is! — Hegymegi Kiss Pál: Nem helyes! — Tabódy Tibor: Az intézheti a legjobban!) Arra kérem a jelenlegi mélyen t. honvédelmi miniszter urat (Felkiáltások a baloldalon: Hol van?), akinek a szíve és az esze a helyén van (Györki Imre: Na, na! — Buchinger Manó: Ö nincs a helyén! — Derültség.), hogy a megboldogult Vass Józsefnek (Szeder Ferenc: Nyomdokain haladva!), akinek halottaiban is tisztelem emlékét, egyik interpellációmra adott válaszában tett ígéretét, amelyet az ő kiváló utóda, Ernszt Sándor a népjóléti miniszteri székből megerősített, t. i., hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák tűrhetetlen és tarthatatlan anyagi helyzetét megjavítandó törvényjavaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni — (Dinnyés Lajos: Hol a rokkanttöryény?) a hadigondozási törvényt kértem és ígérte nekem két miniszter úr, egy meghalt, legyen áldott az emléke és egy másik, aki most képviselőtársunk — arra kérem, bármelyik miniszter úr legyen az ő utódjuk, hogy a nemzetnek eme becsületbevágó kötelességének teljesítése körül elődeinek már ebben az ügyben való ígéretét a legsürgősebben, még ebben az esztendőben (Hegymegi Kiss Pál: ígérjék még párszor!) a magyar becsület érdekében beváltani méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Egy másik kérésem és ezzel be is fejezem felszólalásom, a hadikötvénykárosultak ügyével függ össze. (Felkiáltások a baloldalon: Emelem poharam!) Ne méltóztassék kedélyes dolgokat mondani, amikor én a háború legszerencsétlenebb áldozatairól beszélek, a hadirokkantakról, bénákról, vakokról, nyomorultakról, akiknek köszönhetjük, hogy mi ép testtel kerültünk ki ebből a világfelfordulásból. (Szeder Ferenc: Annál méltánytalanabb az egypengős havisegély!) Elnök: Szeder képviselő urat kérem, maradjon csendben. Jánossy Gábor: Amikor én a világ minden táján ismeretlenségben porladó apák után síró hadiárvák nyomoráról beszélek, akkor nincs helye a kedélyességnek, a kedélyes tréfáknak. Azt mondottam tehát, hogy legalább ennyit tegyen meg a mélyen t. kormány és pedig nemzeti becsületből. Annakidején, amikor Bud János igen t. képviselőtársunk az ő pénzügyminisztersége elején kimondotta, hogy sohasem lehet a hadikölcsönkötvényeket valorizálni, én ennek elleneszegültem és nem törődve a miniszteri kijelentéssel, mondjuk a pártkötelékkel, saját meggyőződésemet követve, kértem és indítványt terjesztettem be a valorizációs javaslat, az értékelési javaslat tárgyalásánál, hogy a hadikölcsönkötvények tulajdonosainak legalább valami segítség alapján való kártalanításáról gondoskodjék a kormány, különösen pedig az árváknak, az árvaszékeknél hivatalból jegyzett hadikölcsönkötvények ügyében méltóztassék segíteni a kormány. Mindkét javaslatomat elfogadta az akkori pénzügyminiszter és a képviselőház. Csak anynyit kérek ma, hogy a mélyen t. pénzügy mi; niszter úr méltóztassék kijelenteni, hogy kellő időben, alkalmas időben, a szükséges anyagi eszközök meglétében, azoknak, akik mindenüket feláldozták, különösen a legkisebb, a legszegényebb és leghazaszeretőbb embereknek, mert azok szeretik legjobban a hazájukat, akikről írva vagyon, hogy „a nagy világon e kívül nincsen számukra hely", az 50 és 100 koronás hadikölcsönjegyzőknek valamikor, akármikor jegyzett kölcsönük után a kormány, az ország, a pénzügyminiszter a lehetőséghez képest kárpótlást nyújtson. Csak egy szót és végzek már, mert úgy látom, hogy ígéretemet egy-két perccel túlléptem; méltóztassék nekem még egy-két percet kamat nélkül kölcsön adni, s még az Országos Társadalombiztosító Intézetről is hadd szóljak. Annakidején, amikor hozsannával fogadta az egész Ház, a legszélsőbb baloldaltól a legszélsőbb jobboldalig az úgynevezett Lex Vass I. és II.-t, én azt mondottam, hogy én nem hozsannázók. Később meg, amikor változtak az idők, változtak a viszonyok és az emberek, akkor megjött a feszítsd meg, a másik szélsőség, én feszítsd meg-et sem kiáltottam, hanem azt mondottam a megdicsőült Vass Józsefnek* hogy