Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72 nyen harcol az ellen, hogy a kincstári jegyekkel akarják amúgy is sovány pénztárát megkönnyíteni, akkor mi, akik semmit sem kaptunk ettől a kormánytól, csak újabb és újabb megaláztatásokat, rúgásokat, akik nem kaptumk # egyebet, mint azt, hogy folyton lejjebb és lejjebb szállították életszínvonalunkat, újabb és újabb adóterheket, újabb és újabb megnyirbálását jövedelmünknek és ennek ellenére megóvtuk az eltékozlástól az öregek, az özvegyek és az árvák pénzét, most adjuk oda olyan kincstárjegyekért, amely kincstárjegyekkel szemben olyan ordítóan nagy bizalom nyilvánul meg az ipari és kereskedelmi vállalkozás, sőt a banktőke egész területén. Ha lehet valahogyan egy gondolatot, egy eszmét kompromittálni, akkor így lehet. A konklúzió és ,a faeit az, hogy, ahol egy kivételes hatalommal rendelkező, felelőtlen kormányzat uralkodhatok és tékozolhat, ott hiábavaló minden, ott előbbutóbb minden elvész, minden tönkremegy, minden kárbamegy és akkor azután elmélkedhetünk azon, vájjon megvolt-e bennünk a kellő optimizmus a nemzet jövőjét illetően. Bennünk, a nemzet jövőjét illetőleg optimizmus él, de pesszimisták vagyunk addig, míg az ország sorsánaik irányítása ilyen kezekben van, ahol íme, most a népjólét morzsái is az ebek harmincadjára kerülnek. Ezek azok az okok, amelyek miatt egy ilyen javaslatot nekünk a legélesebben vissza kell utasítanunk. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Jánossy Gábor. Jánossy Gábor: T. Ház! (Kabók Lajos: Jön az új költemény!) Amit mondok, az nem költemény, ihanem meggyőződésem szerint igaziság! Komoly dolgokról van szó, komoly közjogi és népjóléti, szociális intézmény megszüntetéséről van szó. Meghallgattam igen érdekes beszédét előttem szólott t. képviselőtársamnak, az önök elvbarátjának, amely tartalmas, élvezetes beszéd félóráig tartott. Lesznek talán kegyesek, ha idebent kegyeskednek maradni, az én 10—12 percig tartó, igénytelen fejtegetéseimet is Kavarás nélkül meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Lelkiismeretem kényszerít, vagy kötelez engem arra, hogy annak ellenére, hogy •az idő ilyen későre jár és a második napja tartunk 12 vagy 14 órás ülést, mégis hozzászóljak ehhez a törvényjavaslathoz. Előttem szólott t. képviselőtársamnak tartalmas és itt-ott elég tárgyilagos, magvas fejtegéseihez nem akarok részletesebben hozzákapcsolódni, mert nincs időm azzal foglalkozni, beszédének politikai részével pedig egyáltalában nem foglalkozom, mert akkor talán még az egy órán túl is meghosszabbítást kellene kérnem, ezért pedig megköveznének nemcsak a t. velem szemben ülők, hanem azok a t. barátaim is, akik kegyesek engem meghallgatni. Nem áll az, hogy ez a törvényjavaslat a reakciót jelentené, az emberi szolidaritás^ megtagadását, ,a szociális eszmék visszaszorítását, meg nem tudom én mi mindenféle szörnyűséget, amivel Kertész Miklós igen t. képviselőtársam ezt a törvényjavaslatot bírálta. Elismerem, hogy sok tekintetben hátra vagyunk a Nyugattal szemben a szociális intézmények terén, de majd megmagyarázom, hogy miért. Az urak is tudják. (Buchinger Manó: Kelettel szemben is! — Zaj. — Elnök

r csenget.) ^Addig, amíg Magyarország a maga államiságát, a maga önállóságát, a maga államalkotó erejét minden akadály nélkül kifejthette, mint Nagy Lajos alatt, — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ülése 1932 április 22-én, pénteken. 195 illetve nem megyek olyan messze, mert az idő későire jár — akkor «nagy volt a magyar, nagy volt hatalma, birtoka, magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet, dél hulló csillaga.» Nagy volt a magyar Hunyady Mátyás alatt, amikor nem kellett a Kelet barbarizmusával szemben a Nyugat kultúráját védelmezni. Akkor Magyarország a világ civilizációjának középpontjában állt, de elmaradtunk. Miért maradtunk el a mohácsi vész után, egészen 1848-ig, Petőfi Sándor koráig? (Szeder Ferenc közbeszól.) Nem öntől kérdezem, igen t. képviselőtársam, hanem meg akarok felelni a feltett kérdésre, hogy miért maradtunk ^vissza most is, miért maradtunk el négyszáz éven keresztül a Nyugat haladásától. Azért, mert Ausztriának és a Habsburg uralkodóháznak Magyarország a gyarmata volt, vért, életet, vértanúságot áldoztunk, amellett védelmeztük a Nyugat civilizációját a keleti ozmán hatalommal szemben. 1848-ban a magyar államiság, a magyar függetlenség, a magyar szabadság, a magyar lélek ismét szabadon repülhetett és akkor megint rövid néhány hónap alatt többet haladt Magyarország, mint évszázadok alatt. Most egy világháború után, amelybe belekényszeríttetett Magyarország — az egész világon csak a halhatatlan emlékű Tisza István ellenezte ezt a háborút — mondom, egy világháborút követő felfordulás és a felfordulást követő zsiványuralom s a zsiványuralmat követő (Szeder Ferenc: Másik zsivány uralom!) oláh rablás után csoda még, hogy enynyire vagyunk, hogy közjóléti, népjóléti, közegészségügyi, közművelődési téren ennyire pótoltuk az elmulasztottakat. (Propper Sándor: Jó, hogy nem puhítjuk nyereg alatt a húst!) Azt mondják, hogy az egészséges; tessék megpróbálni és majd megsúgni, hogy jót tett-e? (Derültség.) Azt mondja Kertész Miklós t. képviselőtársam, hogy 7—8—9—10 minisztériumi intézménnyel szemben, szervezettel szemben, melyek a kapitalizmust szolgálják, legyen legalább egy minisztérium, amely a legnagyobb értéket: az embert, az emberi életet, az egészséget, az emberi kéznek és agynak termékét, a munkát szolgálja. Ez a törvényjavaslat igen messzemenőleg kielégíti a t. szoeiáldemokratapártnak ezt az igényét, mert nem egy minisztérium lesz, amely ezeket a szociális eszméket szolgálja, hanem ahány minisztériumi van, valamennyi ezeket az eszméket fogja szolgálni. (Ügy van! a jobboldalon.) Úgyis tudják, t. képviselőtársaim — legalább tudniok kell — azt, hogy nem az intézményeken fordul meg valamely gondolatnak, valamely törekvésnek a gyakorlati keresztülvitele, hanem az embereken. Hiába állítok fel én egy tökéletes intézményt, h.a annak az intézménynek a működését intéző férfiak, vezetők, nemi állanak hivatásuk magaslatán. Akkor a papíron a legideálisabb, legeszményibb, legtökéletesebb törvény is holt betű mairad, illetőleg diszkreditálja, tönkreteszi azt a gondolatot, amelynek megvalósítására az az intézmény létesíttetett. Ha tehát én megszűntetem azt a minisztériumot, de annak a minisztériumnak hatáskörét megosztom valamennyi minisztérium között és valamennyi minisztérium közegeibe, szerveibe beleillesztem, belelehelem, belekövesítem, vagy kögitemi a közjólét iránti eleven érzéket, az egészségügy, munkásügy, csecsemőügy, a gyermekhalandóság leküzdése stb. iránti eleven érzéket, akkor egy minisztérium 26