Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
As országgyűlés képviselőházának 72. kemény kézzel hozzányúlni? És ha az a tisztelt kapitalizmus ellenkezik, nem kell szembeszállni azzal a kapitalizmussal, amely nem akar haladni a korral, csak egyféle vontkozásban, hogy hogyan tudja a maga hasznát gyarapítani? T. Képviselőház! Tudom, hogy önök frazeológiájukban ezeket a kérdéseket taglalják és megértik. Hallunk az önök részéről is hangokat a kapitalizmus kinövéseinek lenyesegetése mellett, de kérem, tetteket méltóztassanak produkálni, (Simon András: Jönnek!) Nem nagy dolog és nem nagy igény, amikor azt mondjuk, hogy tessék a nyolcórai munkaidő szabályozását célzó washingtoni egyezményt idehozni. Tessék idehozni, mielőtt el nem késünk. Hátunk mögött dübörög a, 40 órás munkahét. Mikor érünk mi el a 40 órás munkahéthez? (Zaj.) Ha igaz az, hogy a természet terített asztalánál minden született embernek, minden teremtett léleknek joga van helyet foglalni, akkor méltóztassék erre alkalmat adni. Aki dolgozni akar, méltóztassék annak a munkát lehetővé tenni. Hát nem méltóztatik ennek az egész állapotnak groteszk voltát felismerni? Amikor az erős. az acélos munkás, hivatalnok a maga tudásával, a maga termelőképességével odaáll és aat mondja: adjatok munkát, dolgozni akarok, termelni akarok, szaporítani akarom a nemzeti javakat, adjatok erre alkalmat, akkor rendőröket küldenek a nyakára, akkor rendőrosztagok dübörögnek végig a főváros aszfaltján, .akkor tankokat vezényelnek ki az utcára, (Zaj és ellenmondás ok a jobboldalon. — Simon András: Hol vannak a tankok) akkor legázolják a követelődzőket 1 ? Mélyen t. uraim, igen t. miniszterelnök úr! Addig jó önöknek, amíg a dolgozó nép önöktől munkát és kenyeret követel, addig jó, amíg ezt a követelést nem unja meg, amíg nem jön rá arra. hogy ez a követelése meddő és hiábavaló. (Szeder Ferenc: Tökéletesen igaza van!) Van tehát itt tennivaló rengeteg. Igen sokat kell dolgozni, gyorsított ütemben kellene dolgozni, hogy valamit behozzunk abból, amit elmulasztottunk s nem történik semmi. Csak annyi történik, hogy egy néhány szakaszos törvényjavaslatot tárgyalunk, amely a népjóléti és munkaügyi minisztériumot megszünteti. (Kabók Lajos: Ez a magyar szociálpolitika!) Biztatnak bennünket és a munkásságot azzal, hogy azért a szociális gondolat nem fog ám elhalványulni, mert hiszen éppen a miniszterelnök úr mondotta; a bizottságban, hogy a szociálpolitikai tevékenységet éppen ezzel a felparcellázással akarják egységesebbé tenni. Kérem, miniisaterelnök úr, ha ön ezt komolyan mondotta, ha ön ezt komolyan gondolta, akkor legyen szíves hozzáértőktől, szociálpolitikusoktól elfogadni azt a helyreigazítást, azt az útbaigazítást, hogyha módszer nem jó; egységesíteni parcellázással nem lehet. Ha van egy egység, akkor azt tessék meghagyni, tesisék megtisztítani, m tessék azt hivatásának megfelelően átszervezni, tessék benne takarékoskodni, ami felesleges benne, tessék onnan kiselejtezni, de maradjon meg maga az intézmény, maradjon meg egy centrum, ahol a szociálpolitikai ügyeket egységesen és átfogóan kezelik. Eltem olyan korszakban, és valószínűleg a miniszterelnök úr is. — bár lehet, hogy akkor közügyekkel vagy pláne szociálpolitikával kevésbbé foglalkozott —. amikor a magyar szociálpolitika fel volt parcellázva, A pénzügyminisztérium, a kereskedelemügyi minisztérium, a földmível ésügyi minisztérium, a belKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ülése 1932 április 22-én, pénteken. , 187 ügymiinisztérium és — nem tudom — még egynéhány minisztérium foglalkozott így mellékesen szociálpolitikával. (Jánossy Gábor: Szóval akkor is volt szociálpolitika!) Volt minden Magyarországon, csak szociálpolitika nem volt, nem is lehetett. A belügyminisztérium nem tud szociálpolitikát csinálni. Egy pénzügyminisztérium, amelynek gondolatköre arra van beállítva, hogy hogyan nyúzza meg az adózókat. (Mozgás jobbfelől.) nem tud szociálpolitikát csinálni, annak a gondolatmenetével ellenkezik minden szociális gondolat. Meg méltóztatnak majd győződni erről a gyakorlat folyamán. Ha majd jön egy kormány, amelynek valóban van őszinte szociálpolitikai gondolata és akarata, akkor kénytelen lesz ezt a, most megszüntetett szociálpolitikai minisztériumot visszaállítani, mert rá kell jönnie arra, hogy e nélkül szociálpolitikát a mai kornak megfelelően nem lehet csinálni. (Jánossy Gábor: Pénz nélkül! Nagyon helytelen az előadó úrnak ez a külföldi példálódzása és egyáltalában nem helytálló. Azt mondja, hogy a németbirodalomban az egészségügy a német belügyminisztériumba van beékelve. Kendben van, de van egy külön munkaügyi és népjóléti minisztérium és annak volt egy minisztere. Brauns papminiszter, centrnmpárti miniszter, aki nem restéit elmenni a szakszervezeti közgyűlésekre és kongresszusokra, aki kiszállt a munkások körébe, meghallgatta és résztvett a munkások tanácskozásain, aki ott nyilvánosan ismerte el a szociálpolitika jogosultságát és időszerűségét, aki rajtatartotta a kezét a társadalmi és gazdasági élet pulzusára. (Szeder Ferenc: Mit szól ehhez Jánossy képviselő úr? — Jánossy Gábor: Többet éltem szegények között, mint a közbeszóló képviselőtársam! — Zaj.) Segített ott, ahol segíteni kell. Néhány császárra már hivatkoztam, akikben 550^ esztendővel ezelőtt több szociálpolitikai érzék volt, mint nálunk a mai egész kormányzatban. Hivatkozom a walesi hercegre, aki elment a munkanélküli, nyomorgó bányamunkások közé és ott megvizsgálta saját maga személyesen, hogy saját tapasztalatain keresztül tudia meg, hogy mi van ott, mit lehetne ott csinálni. Itt nem kap a magyar munkás semmit a világon mást, mint erőszakot, barátságtalanabbnál barátságtalanabb gesztust, nem kap mást, mint rendőrt, fegyvert, puskatust és egy-egy szakaszos törvényjavaslatot a rendőri fegyverhasználat kiterjesztéséről. (Elénk ellenmondások a jobboldalon. — Szeder Ferenc: Így ment itt mindig! Az az igazság, amit Propper mond! — Simon András: Túlzás! — Jánossv Gábor: Propperi igazság, nem igazi igazság!) Jánossy képviselő úr, nagyon sokszor volt már ennek a Proppernek igaza! (Jánossy Gábor: Elhiszem!) Nagyon jól tudja ön, hogy milyen csatáim voltak nekem itt az ön által felmagasztalt, dicsőitett pénzügyminiszer urakkal. (Jánossy Gábor: Sohasem dicsértem senkit!) Emlékezzék vissza azokra a vitákra, amelyeket folytattam Bud pénzügyminiszter úrral, t Wekerle pénzügyminiszter úrral, akik itt álltak még egy esztendővel ezelőtt r és féltéglával verték a mellüket és hintették el az idealizmust. Kinevettek, amikor azt mondtam, hogy a budget helytelen és hamis, hogy ott hiányok húzódnak meg. Alig telt el néhány hét és kitűnt, hogy sokkal több igaz. mint amit én akkor mondtam. Nem feltétlenül szüksés:as és nem feltétlenül hasznos, Jánossy képviselő 25
