Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
188 Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. úr, minden gondolatot, amely a baloldalról jön, hazug-maik minősíteni... — (Jánossy Gábor: Ezt sohasem tettem, mert a „hazug" szót sohasem használtam! — Zaj.) Elnök: Kérem Propper Sándor képviselő urat, ne méltóztassék személyeskedni! Egyúttal kérem, legyen szíves a tárgyra visszatérni! Propper Sándor: ... különösen nem akkor, amikor az események bennünket a legutóbbi tíz esztendőben fényesen igazoltak. Tisztelt Ház! Az egységes vezetés és az egységes irányítás, ellentétben a miniszterelnök úr elméletével, csak egységes intézményebben lehetséges. Kell egy népjóléti intézmény, amely európai szemszögből bírálja a helyzetet és az állapotokat, amely emberi belátással, 'lruimanítiással kezeli a kérdéseket, amely nem rendőri ügynek tekinti a dolgozó nép csociális, gazdasági és egészségügyi viszonyait. Ez a hiba történik most meg. Felhívom a miniszterelnök úr figyelmét és a Képviselőház többségének figyelmét arra. hogy borzasztó súlyos baklövést — nem is hibát: baklövést — követ el akkor, amikor ennek az intézménynek a megjavítása helyett kitekeri a nvakát. Negyedórái meghosszabbítást kérek. Elnök: A képviselő úr beszédidejének negyedórával való meghosszabbítását kéri. MJíil tóztatik a t. Ház megadni? (Igen!) A Ház hozzláüárult a negyedórai mtegftioszszabbításhoz.. Propper Sándor: T. Ház! Az a borzalmas hiba történik meg hogy a munkásügyeket megint rendőri üggyé alacsonyítják le s az egész szociálpolitikai gondolatot hasonló nívóra helyezik. Ma Keresztes-Fischer belügyminiszter úr áll a belügyminisztérium élén. Én benne nem bízom, még kevósb'bé, mint elődeiben, mert ha lehet, még reakciósabb, mdnt az elődei. De ha a legbrilliánsabb, a leghaladottabb szellemű belügyminiszter vona is, akkor sem tudna jó 'Szociálpolitikát csinálni, mert ehlhez szociálpolitikus kell és nem renidíőrminiszter. Van a dolognak nemcsak elvi jelentősége hanem pszichológiai jelentősége is. Nem célszerű ma, t. Képviselőház, nyugtalanítani a munkásközvéleményt azzal, hogy -megint sérelmet kénytelenek felfedezni ebben a gesztusban. Mert hogy sérelem, az egészen bizonyos; hogy a munkásközvélemény ezt fel fogja ismerni, az is egészen bizonvos. Miért kell nyugtalanítani, miért kell most ezt az izgató anyagot beledobni a munkásközvéleménybe, amely igenis, sérelmezni fogja ezt a lépést és követelni fogja a megfelelő szociálpolitikai szerv létesítését? Csinálnak egy Országos Társadalompolitikait Tanácsot. Ott. lesz a rövidített neve; már van egy Ott.-un'k, az Országos Testnevelési Tanács, azután van még sok más tanácsunk, ' egész sereg tanácsunk, valósággal keresztülkasul vagyunk hálózva tanácsokkal. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) Jobban kiépítették a tanácsrendszert, mint a bolsevisták 1919-ben. (Jánossy Gábor: Ebben nincs igaza!) Most több tanácsunk van, mint 1919-ben volt. (Szeder Ferenc: En már öt év óta vagyok egy tanácsnak tagja, de sohasem hívtak be: a mezőgazdasági szociálpolitikai bizottságnak!) Ez a tanács, amelyet most életre akarnak hívni, tessék elhinni, nem fogja egy korszerű szociálpolitikai minisztérium hatáskörét ellátni tudni. Látjuk a. f tanácsokat, t én is tagja vagyok a képviselőház megbízásából egy tanácsnak; az Országos Ipartanácsnak. Néha összejönnek, eltereferélnek egy-két órahosszat, megvitatnak egy és más kérdést, de a kormánynak legkisebb gondja is sokkal nagyobb annál, mint hogy ennek az Országos Ipartanácsnak valamelyik gondolatát magáévá tegye. Nota bene: nem is igen vannak olyan javaslatai, amelyeket célszerű volna magáévá tenni, mert ott is a kapitalizmus ,és a kormány közegei vannak túlsúlyban, úgyhogy ez a tanács sem tud olyan tanácsot adni, amely megfelelő volna. Meg vagyok győződve róla, hogy ha létrejön az Országos Társadalompolitikai Tanács, a t. kormány, ez a kormány is és az utána következő is, akkor fog attól tanácsot kérni, amikor az^igen t. kormányfőtanácsosoktól kért a kormány tanácsot, vagyis soha. Lesz tehát egy tanácsunkkal több, de lesz egy szociálpolitikai intézményünkkel kevesebb. T. Képviselőház! Éppen ezért terjesztettünk be^ különvéleményt; honoráljuk azt, hogy a kormány takarékoskodni akar. Rendben van, takarékoskodni kell, bár már elkezdték volna tíz évvel ezelőtt! Ha tíz évvel ezelőtt elkezdtek volna takarékoskodni, ha tényleg azt a 2600 millió pengőt, amelyet itt Friedrich képviselőtársunk tegnap számszerűen mutatott ki, s amelyet elherdáltak, hasznos célokra fordították volna vagy eltették volna rosszabb időkre tartaléknak, akkor sem ezt a takarékossági rendszabályt nem kellene most végrehajtani, sem a ^szegény mezítlábas apró tisztviselők sanyarú garasaiból nem kellene részeket levonni. (Simon András: Akkor lett volna még csak munkanélküliség! — Szeder Ferenc: Ugyan kérem!) Tehát takarékoskodunk. Rendben van! Vannak területek, ahol lehet takarékoskodni a szociális gondoskodás sérelme nélkül is. Ezért terjesztettük be különvéleményünket, amely úgy szól, hogy a minisztérium ezt a javaslatot vonja vissza, illetőleg a képviselőház adja vissza a miniszterelnök úrnak, sa miniszterelnök úr utasíttassák arra, hogy nyújtson be olyan tartalmú törvényjavaslatot, amelynek alapján megszünttetik a honvédelmi és küllügyminiszteri állás, honvédelmi tárca ügyei a belügyminisztériumba, a külügyi tárca ügyei pedig a miniszterelnökséghez tétetnek át. i Ezt a r magyar nép sérelme nélkül, a magyar közérdek megbántása nélkül lehet keresztülvinni. (Szeder Ferenc: És takarékoskodás!) Tessék ezt a^ két hatalmi tárcát összeolvasztani: a honvédelmi minisztériumot és a belügyminisztériumot. Tessék a külügyminisztériumot a miniszterelnökségbe beolvasztani, amúgy is a miniszterelnök csinálja a külpolitikát. Bethlen Istvánnak a külügyminisztérium csak sallang volt, dísz volt, ahol leadminisztrálták azokat az aktákat, amelyeket ő külpolitikai akcióival gyártott — bár ne gyártott volna, mert hiszen azért jutottunk ilyen messzire. Nagyon el lehet^ képzelni azt, hogy a külügyminisztérium és a miniszterelnökség együttműködik. Ha a miniszterelnök úr aimúgyis plusz-munkát akar magához vonni a népjóléti kérdések felügyeletével, akkor vegye oda magához a külügyminisztériumot. Körülbelül úgv vagyunk ezzel, mintha választania kellene a rongyos embernek a között, hogy legyen-e alsóruhája vagy pedig cilindere, ha odatennének elébe egy cilindert és egy rend alsóruhát. Azt hiszem, bolond ember volna, aki a cilindert választaná akkor, amikor mezítelenül van. A népjóléti minisztérium a legfontosabb, a legszükségesebb, az az alsóruha, amely befedi a
