Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
Az országgyűlés képviselőházának 72. 1929 szeptember 23-án egy fővárosi napilap jubilált. (Halljuk! Halljuk!) Nem szokatlan dolog, megtörtént már máskor is, megtörtént más mással is. Jubilált és kapott a népjóléti minisztériumtól 10 000 pengőt; minisztertanácsi határozattal. A minisztertanácsi határozat úgy is szólt, hgy a többi minisztériumok is legyenek szívesek ennek a jubiláló újságnak 10— 20.000 pengőt kiutalni. (Györki Imre: Ki is utaltak?) Természetes. Amikor a többi hasonló világnézetű lapok látták, hogy itt csak jubilálni kell^ s akkor dől a pénz a házhoz, elkezdtek jubilálni. Jubiláltak a többi hasonló világnézetet és hasonló felfogást képviselő újságok is es valamennyi ilyen jubiláló reakciós és kormánypárti újság megkapta a minisztériumoktól a 10.000 és 20.000 pengős salláriumokat. (Buchinger Manó: A tüdőbetegek és rokkantak pedig dögöl jenek^ meg!) Valószínűleg, ha egyszer komolyan rákerülne a sor arra, hogy itt felelősségrevonásról lehetne szó, akkor a virement-joggal állanának elő, erről azonban már előre is megmondhatjuk, hogy nem helytálló, mert hiszen az 1928/29. évi megajánlás! törvény a minisztereknek ezt a virement-jogát megszüntette, tehát sem egyes minisztereknek, sem pedig a minisztériumnak együttesen nem volt joguk költségvetésen kívül politikai szolgálatokat súlyos százezrekkel honorálni. (Buchinger Manó: Na, Jánossy kolléga, mit szól hozzá. — Jánossy Gábor: Most egy percig n.em figyeltem. mert fontos kérdést tárgyaltunk! Tessék megismételni! — Györki Imre: Ilyenkor nem figyel! — Egy hang a jobboldalon: Nem elnök, nem kell figyelnie! — Buchinger Manó: Ha majd olvas az újságokban szocialistaellenes cikkeket, tudja meg, hogy tüdőbetegektől ellopott pénzekkel pénzelik azokat!) A Kneppo-féle jelentés 255. oldala és a Segner-féle jelentés 54. és 55, oldala, ad errenézve bővebb felvilágosítást, ott Jánossy t. képviselőtársam és a többi képviselő urak, akik érdeklődnek az ügy lényege iránt, taxatíve felsorolva megtalálják azokat a. klerikális, legitimista és kormánypárti újságokat, amelyek ezekben a borravalókban részesültek. (Tóth Pál: Nincs is kormánypárti sajtó!) Van a népjóléti és munkaügyi minisztériumnak egy ruhaügye. Már volt szó róla a Képviselőházban, hogy közpénzből méltóságos árvákat ruháztak fel ugyanakkor, amikor a szegény hadiárváknak egy pengőt adtak havonta és amikor a népjóléti minisztériumban állandó gond volt az, hogyan lehetne ezeket a járadékokat csökkenteni. (Buchinger Manó: A hazafiasság jutalma!) A ruhaügy nem maradt meg & r népjóléti minisztérium területén, nem lokalizálódott, hanem szépen elterjedt az össszes (minisztériumokban. Valamennyi minisztérium főtisztviselői körül főleg a miniszter urak titkárai kaptak utalványokat 1924-től 1930-ig, összesen 70.000 pengő értékben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) 1930ban csak azért szűnt meg az utalványozás, mert a Képviselőházban már szó volt arról, ihogy a népjóléti- és munkaügyi minisztériumban pan am áznak. Meg kel] jegyezni, hogy ezekért a ruhákért, illetve ruíháutalványokért egyetlenegy jutalmazott egyetlenegy fillért egyetlenegy pénztárnak nem térített meg. (Kabók Lajos: Ezek a zsakettek, meg a cilinderek? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem, ezek még nem azok!) Ha már a ruháknál tartunk, itt van az Ori, az Országos Ruházati Intézet Részvénytársaság, amelynek részvényei részben a népjóléti, részben a pénzügyminisztérium birtokaülése 1932 április 22-én, pénteken. 183 ban vannak. A forgótőkét ehhez a vállalathoz a rendőrség és a csendőrség ad és adott (Müller Antal: Ügy van!) Ennek az Ori-nak igazgatósági tagjai szintén minisztériumi főtisztviselők, akik ezért meglehetősen tisztesi honoráriumban részesültek. De nem volt elég az a forgótőke, amit a fegyveres alakulatok adtak, a rokkantak pénzéből is adtak .kamatmentes kölcsönt az Országos Ruházati Intézet Részvénytársaságnak. (Kéthly Anna: Kisiparosmentési cím alatt! — Buchinger Manó: A rokkantak r pénzéből!) Természetes, a rokkantak pénzéből adtak kamatmentes kölcsönt az Országos Ruházati Intézet Részvénytársaságnak. ( Müller Antal : Sokat tiltakoztak az iparosok ezért !) Igen érdekes a székesfehérvári hadirokkant- és hadiárvaintézet ügye. Ebben az intézetben dolgoznak. Nagyon helyesen, mert hiszen szociális és gazdasági szempontból teljesen megokolt, hogy az embereket iparra tanítják és dolgoztatják. Igen ám, de kinek és hogyan dolgoznak? Állami anyagból, állami pénzért készítettek bútorokat és porcellán ok at. (Kabók Lajos: Kinek 1 ?) 24 személyes porcellán ára 110 pengő volt. A névsor a rendelkezésemre áll. Ezt nem terjeszetem elő, mért várom a parlamenti bizottságot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lehetetlennek tartom ugyanis, hogy ezt az ügyet így hagyjuk elsikkadni, lehetetlennek tartom, hogy ebbe ne legyen beleszólása a parlamentnek. Ezzel is dokumentálni akarom azt, hogy én nem személyi hajszát űzök és nem pikantériát hajszolok. Megnevezem, az eseteket, tessék, megvizsgálni. Egy komplett hálószobát kapott egy népjóléti minisztériumi államtitkár úr 140 pengőért. (Felkiáltások a tfzélsőbaloldalon: Hallatlan! — Szeder Ferenc: Elég olcsó! — Egy hang a baloldalon: Olcsósági hullám!) Ennyiért díszes, komplett hálószobát kapott. (Farkas Elemér: Ügyész elé vele!) En itt a nyilvánosság elé terjesztettem^ ezt, az ügyész, ha olyan nagyon jól tud vigyázni a sajtó minden sorára^ ha ott tud lenni éjjel-nappal és minden betűt analizál, akkor figyeljen ide is és ebből az anyagból konstruálja meg a maga vádját. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Beteg munkások pénzéből!) Az intézet igazgatója vadászterületet bérel, ahová kijártak a népjóléti minisztériumból azok az urak, akik az intézet fölött a felügyeletet gyakorolták. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Dzsungel!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Buchinger Manó: Ilyet szabad? Ez lehetséges? —- Elnök csenget. — Buchinger Manó: Európa kellős közepén!) Csendet kérek! (Buchinger Manó: Bakony!) Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Buchinger Manó: Bakony!) Maradjon csendben a képviselő úr! Propper Sándor: A népjóléti minisztérium ama főtisztviselői, akik a fehérvári intézet fölött a felügyeletet gyakorolták, rendszeresen kijártak erre a vadászterületre, az ^igazgató vendégei voltak és a hajtók munkáját- nagy vadászatok alkalmával az intézeti hadiárva-gyerekekkel láttatták el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pfuj! Szégyen! — Szeder Ferenc: Es valószínűleg szalonkocsikban utaztak ezek az urak! Ismerjük Őket! — Buchinger Manó: Majd meglátjuk, hogy a miniszterelnök puritanizmusa ezekkel szemben hogy érvényesül.) Elnök: Csendet kérek. (Szeder Ferenc: Mint ahogy járt le a miniszterelnök úr Mezőhegyesre különvonattal vadászni!) Szeder képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj a szélsőbaléi dalon.) Kérem a képviselő urakat, maradjanak
