Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. talommal megtölthessük, törvényjavaslatilag a képviselőház nyílt színe előtt meg kell pecsételni, annyival is inkább, mert errevonatkozólag a t. miniszter úr elődei ígéreteket tettek és jóllehet ezeket az ígéreteket tették a t. miniszter úr elődei, az egész magyar iparosság megszavaztatása után és azokat nem teljesítették. Mivel pedig a kézműveskamarát sem létesítették, mivel azokat az ígéreteket a t. kormány részéről nern^ teljesítették, amelyek az iparosság jobb sorsának előmozdítására vonatkozólag kellett volna, hogy teljesíttessenek, memorandumot küldtek az ország összes ipartestületeihez, hogy megtévesztették őket és hogy becsapottaknak érzik magukat a kormányrendszer által. (Ügy van! balfelöl) Igaz, hogy ez a tavalyi Bethlen-kormány volt, most már más kormány van, az árnyék csak itt a falak mögött van, vagy pedig kívülről settenkedik, ami mutatja, hogy a régi kormányrendszer most is uralkodni akar^ de mégis a két kormányrendszer közt nem látok olyan szakadékot és nem látok olyan válaszvonalat, hogy a mostani kormányzatot is felelőssé ne tenném éppen az Ipartestületek Országos Szövetségének tavalyi és jelenlegi vezetősége nevében is azért, hogy miért nem teljesítette mindazokat az ígéreteket, amelyeket a kisiparosság kongresszusain a miniszter urak, az államtitkár urak hangoztattak, amely ígéreteket egyes memorandumok benyújtásakor miniszter urak, szakreferensek tettek és hogy miért nem állította fel az önálló kézműveskamarát. Dinnyés Lajos: Ki Ígérte? Melyik miniszter úr tett ígéretet?) Többen. Azt mondotta még 1929-ben Hermann miniszter úr (Olvassd): «Meg vagyok győződve, hogy a kézműveskamara felállítása nem lesz hátrányos a kamarákra nézve, de előbbre fogja vinni a kisiparosság kérdését.» Ez egy kategorikus nyilatkozat, de tovább is van (olvassa): „Elismervén, hogy minden kisipari műhely megszűnésével..." és azóta hány kisipari műhely szűnt meg és csukta be az ajtót — „.. .a polgári társada

: lom egy-egy nemzeti pillére dől le." Tartozom kijelenteni, hogy Bud János miniszter úr, a volt kereskedelmi és pénzügyminiszter, a kincstári feleslegekből, amelyekkel olykor bőven és szabadon bánt, a tengődő és vergődő kisipar számára nagyon keveset juttatott. Azt mondotta, hogy az országban az első iparos és az első kereskedő kivan lenni, és mint csabai képviselőjelölt, azt a merész kijelentést is megkockáztatták választási körte sei, egy egész lapoldalnyi területen, hogy, ha őt választják meg, — akkor még miniszter volt — mindenkinek kolbász és puha fehér cipó fog jutni minden napra ebédül. Hol van Békéscsabán a megígért kolbász, a fehér cipó, de hol van Bud János t. miniszter úr, hová lettek a kincstár feleslegei? Ö otthagyta a bársonyszéket, de otthagyta a nyomorúságba mind jobban és jobban belesüppedő magyar kisiparosságot, magyar kiskereskedelmet, a kisexisztenciák egész sorozatát, amelyek jobb sorsának előmozdítására pedig felesküdött azzal, hogy első iparos és első kereskedő kívánt lenni ebben az országban. Nahát, ha most ő olyan kereskedő és iparos lenne, mint amilyenek nagyon nagy számban vergődnek a kisiparosok közül, akkor neki sem lenne sokszor máról-holnapra betevő falatja sem, imár pedig tudom, hogy van és egyébként isem irigylem tőle. Menjünk tovább. A kamara felállítására ülése 1932 április 22-én, pénteken. 161 nézve az iparosság nagy többsége úgy szavazotat, hogy igent mondott. Az iparos vezetők, akik képviselők voltak és részben ma is azok, a kézműves kamara mellett foglaltak állást. Ez kötelező állásfoglalás volt, ezt nem lehet a múlt relikviája gyanánt kezelni, mert Petrovácz Gyula t. képviselőtársam, tudom, még ma is ezt vallja, Tankovits János, Örffy Imre, Héjj Imre, Erődi-Harraéh Tihamér, Prühwirth Mátyás, Láng János, Kócsán Károly, Reischl Richárd, Müller Antal, (Jánossy Gábor: Névsorolvasás?) és a többiek — akik részben itt vannak, részben nincsenek itt, de most is iparos vezetők; — mindannyian a kézműveskamara felállítása mellett nyilatkoztak és törtek lándzsát. Az ipartestületi közgyűlések első sorozata hatalmas többséggel e mellett döntött, mert megszavaztatták a kisiparosságot, hogy fel kell-e állítani az önálló kézműveskamarát. Itt volt a német példa, amely szerint a német kisiparosság egyedül csak a kézműveskamarának fizet illetéket és mégsem valósi; tották meg azt, amit Ígértek, t. i. az önálló kézműveskamara feliállítását. Miért? - Erre megfelelek. Ez a kormányzatnak rendkívül nagy bűne és a kulisszák mögé is bepillantást enged. Nem valósították meg. azért, mert nem akarták, hogy a kereskedelmi- és iparkamarák az oda befizetett illetékeket, mint Németországban, itt is nagyrészben elveszítsék. Természetes dolog, hogy a kézműveskamara felállítását mi nem úgy akartuk, hogy oda illetéket fizessenek a kisiparosok, hanem azt amit jelenleg a kereskedelmi és iparkamarákba befizetnek, mint iparkamarai illetéket, fizessék a kézműveskamara részére és ne adóztattassanak mieg duplán. Ha a t. miniszter úr vagy elődei úgy látták, hogy kellően szakképzett egyének nincsenek még, akik a kisiparosság élére álljanak, a kézműveskamara adott volna átmenetileg megfelelő, szakképzett egyéneket és amellett ott lett volna, mint az egész magyar kisiparosságnak az élő lelkiismerete, és ott lüktetett volna az egész magyar kisiparosság dobogó szíve. Akkor lelhetett volna arról gondolkozni, hogy az itt megadott alkotmányos szerv működése mellett, minden politika nélkül, minden szociális igény kielégítésével, minden alkotmányos mérkőzés megengedésével miképpen tudljuk megtartani a magyar kisiparosságot a polgári és nemzeti gondolat mellett. Ma erről gondolkozunk, ^ erről beszélünk, sajnos, hogy többé-ktevésbé post festa vagyunk, ma csak arról lehet gondolkoznunk és beszélnünk, hogy mentsük, ami menthetőt, de megértem hogy azt a kötelességet teljesíteni nem tudjuk, amelynek teljesítésére pár esztendővel ezelőtt még mód adódott. Erre már a magam gyenge erejével nem vállalkozihiatoim, de a it. miniszter úr sem vállalkozhatiík tisztán hatalmi szóval, bársonyszéki befolyással. A t. kormányzat nem tudja jól megcsinálná azt, amit elődlei rosszul csinál ta'ki, csakis akkor, ha kellő munkaalkalom tnyuijtásáyaL a kisiparosok egzisztenciáinak jobban való megalapozásával cselekszik, úgy, amint a múltban kellett volna cselekednilök azoknak, akik ezt elmulasztották. De hol van hozzá az elegendő anyagi erő? Itt a kérdés és a felelet rá az, hogy nincs. De mégis teremtemi kell és ez nem a mi kötelességünk, akik ellenzéki oldalon ülünk» hanem a t. kormányzat kötelessége. Azok a kívánságok, amelyek a rossz sorsban és nyomorúságban sínylődő magyar kisiparosság egyedeit úgyahogy mégis kisegíthetnék a bajok irtózatos hínárjából, a következők. Ezeket