Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

160 Àz országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. adófizetés lerovása által megadom az államnak azt, ami dukál, akkor az állam is adja meg nekem, ami után becsületes munka elvégzése után élhetek és ami lu'tán magam, családom és gyermekeim számára gondoskodhatom és gondolkozhatom, jö'vőmről, a holnapról és a iholnaputánról? A magyar kisiparosságnak ezt sem adták mag; ezt sem adja meg a mai kormányzati rendszer. Nekem bizonyítanom kell. 1925-iben — méltóztassanak reá gondolni, hét esztendővel ezelőtt — a szegedi ipartestület jelentésében mindenre, amit én elmondottam, előrelátólag rámutatott Pálffy József, régi munkapárti t. képviselőtársam, aki épp fivérével, Pálffy Dániellel szemben, aki később az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke lett és aki függetlenségi programmal lépett fel egy időközi választás alkalmával, Szegeden, választottak meg és aki jelenleg, mint ipartestületi titkár, Szeged városának helyettes polgármestere. Nem volt tehát diffamáló dolog, nem volt lekicsinylő, nem volt degradálás ránézve, hogy képviselőből ipartestületi titkár lett. Éz egy szép megtiszteltetés. Hivatásszerűleg és kötelességszerűleg élt azzal a joggal, amelyet neki — mert ez törvényes megbízatás — adtak nemcsak a paragrafusok, hanem adott az élő lelkiismeret. Mit mondott Pálffy József, mégpedig a t. egységespárt felé, a Bethlen-éra felé? — 1925-ben még ez uralkodott, nem tudom ugyan, hogy most is a háttérben nem ez uralkodik-e —, ezt mondotta (olvassa): «Becsületes őszinteséggel kell tájékoztatni a kormányzatot, a hatóságokat, a képviselőket és mindazokat, akiknek az^ ország és így a kisipanosság sorsának intézésére bárminemű befolyásuk van, azi iparosság helyzetéről, politikai magatartásáról és kívánságairól.» Azt mondjia tovább (olvassa): «A kézniűiparosság táborából napról-napra nagyobb csoportok válnak ki és pártolnak át mérsékelt, vagy szélsőséges ellenzéki irányzatokhoz azért, mert nincsenek -megelégedve azzal a kormányzati politikával, amely az iparos kívánalmak. kielégítését folyton halogatja és azok közül még csak azokat sem teljesíti, amelyek egyszerű adminisztratív intézkedéssel az érdekeltek, megnyugtatására elintézhetők lettek volna». A továbbiakban a következőkfet mondja (olvassa): «A felsorolt kívánalmak számtalan felterjesztésben, javaslatban memorandumokban, iparosgyűlések, országos kongresszusok határozataiban annyiszor és oly részletességgel ki lettek már fejtve illetékes minisztériumok, >a kormányelnök úr ő nagyméltósága és a nemzetgyűlési képviselők előtt, hogy azok részletes ismertetésébe bocsátkoznunk itt felesleges». Mindezek azonban süket fülekfre találtak. T. Ház! Elsorolja, hogy mik voltak az iparosságnak a kívánalmai 1925-ben. Ezek ma a képviselőház' színe elé hozható kívánalmak. Az Ígéretek elhangzottak, de teljesítésük rögtön megszűnt, akikor a miniszteri bársonyszék gazdát cserélt. A miniszter urak elmentek, a bársonyszék ittmaradt, az ígéretek meg lettek újítva, cselekedet semmi; egy azonban bizonyos, hogy az iparosság széles rétegei ma még jobban nyomorognak, mint nyomorogtak) a múltban. Es bizonyos az, amit Pálffy József, mint szegedi ipartestületi titkár megállapított, hogy a magyar iparosságnak egyeteméből mind erősebben és erősebben, szinte ellenállhatatlanul, ki nem egyensúlyozható erővel töredeznek le az iparosok és vesznek el a polgári társadalom számára. Itt tehát valami megállást kell paran: csolnunk- Amint az előbb említettem, ezt nem lehet erőszakkal, nem lehet a szabad szervezkedés elfojtásával meggátolni. Tessék meglátni a tényeket és tessék kinyitni a szemeket. Tessék, t. kereskedelemügyi miniszter úr és t. kormányzat, — mert az egész kormányzathoz intézem szavaimat — a kisiparosság sorsával úgy foglalkozni, tudatával annak, hogy a mostani törvényjavaslat elfogadásával és törvényerőre emelésével a kérdés megoldva nincs, hogy az ország nehéz viszonyai dacára az államháztartás szomorú helyzete mellett is a kisiparosság megfelelő munkához jusson, de idejében és úgy a fővárosban, mint a vidéken. Tessék könyörtelen kézizel leépíteni a közüzemeket s keresztülvágni azokon, akik száz és ezer kisiparos adózó egyednek a kárára és rovására a maguk közüzemi zsebeiket akarják jogosulatlanul betömni. Ez az egyik. A vidéken pedig t. miniszter úr — rámutattam délelőtti előző felszólaláisomban, hogy az építőipar voltaképpen kulcsipar, amelyből 40—45 más iparági él, — méltóztassék ezeknek az iparágaknak megfelelő munkát adni, mert 'ha nem adnak megfelelő munkát, akkor az a kereseti adó sem folyik be, amelyet a kisiparosságra kivetettek, és, mint mondottam, a kisiparosságnak mind szélesebb és szélesebb rétegei válnak el a polgári társadalomtól. Én i miniszter úr és többen képviselőtársaim közül, akik hivatalos funkciót teljesítenek a kisiparosság élén, vagy a kisiparosság vezetői között foglalnak helyet, vagy akik állandó érintkezésben vagyunk a kisipari vezetőkkel és magával a kisipari társadalommal, fájdalommal tapasztaljuk, hoigy ha reményt nyújtunk is nekik arra vonatkozólag, hogy ha majd a mostani kormányrendszerrel szemlben . politikai változás folytán talán mi jövünk, — nem azért, mert hatalomra vágynánk, de ez a dolí gok természetes folyamata, — ha nemzeti de| mokrácia lesz ebben az országban, (Dinnyés j Lajos: Titkos választójog!) ha titkos választójog útján — igenis, ez nem politikai kérdés, 'hua, most ideveszem — imás lesz a vagyonmeg] oszlás, más lesz a teher, más lesz a kötelezettj ség, (Dinnyés Lajos: A rendszer!) mennél kisebb ember valaki, annál kevesebb terhet fo1 gunk ráróni, mennél nagyobb és mennél töb| bet bír, annál többet; 'hiába mondjuk, r ezzel már nem elégszenek meg, többet f kívánnak, I többet követelnek és a több követ el esnek ered1 menyeképpen mi sem bírjuk már tartani azt | az áradatot, amely olyan kisiparos családokat, i olyan kisiparos szakmákat, olyan kisiparos | egyesüléseket szakít le a polgári társadalom testéről, amelyek pár évvel ezelőtt a nemzeti színű lobogóra esküdtek és Kossuth Lajos hitvallásával összeforrottak a haza szeretetében. T. Képviselőház! Ami ezek után azt illeti, hogy a szőnyegen fekvő törvényjavaslathoz pár szóval hozzászóljak, hogy miért nem fogadhatom azt el és miért járulok hozzá Prühwirth Mátyás t. képviselőtársam különvéle-' menyéhez, — pedig ő, úgy tudom, a kormányt támogató kereszténypárthoz tartozik, mégis ebben a kérdésben appelt vetett oda a^ kormány javaslatával szemben és ellenzéki állásponton van, — ez az állásfoglalás részemről azért van, azért nem fogadhatom el a javaslatot és azért vallok színt a kézműveskamara felállítása mellett, mert úgy gondolom, hogy a kisiparosság szervezkedésének nemcsak egy holt keretet kell adni, hanem hogy az élettar-