Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 7i folytán a kisiparosságnak csak a hamu és a korom maradt. Mielőtt feloszlatták volna a múlt országgyűlést, beterjesztették ide az ipartestületi reformot. Jött a feloszlatás, vége volt a reformjavaslatnak, nem tárgyaltuk. Ezelőtt hat héttel szintén beterjesztették ide a reformjavaslatot; jött^ a Ház elnapolás, nem tárgyalhattuk. Mintha valami amerikázás lett volna szántszándékkal ezzel a javaslattal! Most 12 órás ülésben vagyunk kénytelenek tárgyalni ia javaslatot. (Kálmán István: Az baj?) T. képviselőtársam, az előbb elmondottam, nem bad, de azt szeretném, hogy amikor a kisiparosságnak égető t problémáiról vitatkozunk, szót váltunk egymással, akkor mégis többen lennénk. (Kálmán István: Ügy van! Hol van az ellenzék?) Azt szeretném, t. képviselőtársam, hogy vita fejlődnék ki -arra vonatkozólag, hogy miképp tudjuk jobban munkálni és előmozdítani a kisiparosság jövője tekintetében azt a célt, amelyet el kell érnünk, hogy a mostani nehéz állapotnak, hogy úgymondj am a nincstelenségnek és nyomorúságnak útvesztőjéből kiragadjuk azokat, akik még egészen nem süllyedtek el, akik a vízbehalással csak küzdenek, akik az örvény sodrában vergődnek, de akik még megmenthetők .a magyar polgári társadalom számára, mint hazafiak és megmenthetők az államkassza részére, mint adózó alanyok. ^ Sajnos, ennek a kérdésnek megoldásánál, ha nem is késtünk el teljes száz százalékig, de bizonyos tekintetben már elkéstünk. Itt irtózatos nagy felelősség terheli a tízéves Bethlenrendszert, amely a mostani kormány elődjeként uralkodott a magyar közéletben és a politikában, élet és halál felett, már gazdasági és pénzügyi viszonylatiban. Pedig mementó hangzott el, amelyet meg kellett volna szívlelniök, meg kellett volna hallgatniok azoknak, akik az ország sorsának felelős intézésénél nemcsak a kormány rudat tartják a kezükben, hanem egyúttal érzik azt a kötelezettséget is,hogy a kormányrúd igazgatásánáLa kezükben levő hatalom felhasználásánál nemcsak arra keli törekedniök, hogy mindenkor tapsokat arassanak azoktól, akik a hátuk mögött ülnek, akik hatalmának bizalmasai vagy .annak kiszolgálói, hanem, hogy tapsokat arassanak a szegény néprétegek részéről is, még az ellenkező politikai pártállásúak részéről is. Ha gazdasági és pénzügyi tekintetben, ha társadalmi vonatkozásban, ha a különböző foglalkozási ágakban dolgozóknak tényleg javára cselekedne a kormány, azt elismerném. Sajnos, a magyar iparosság elmondhatja, hogy tíz esztendő alatt abból a reménységből és bizalomból, amely tíz évvel ezelőtt őt az akkori kormányhoz, ha nem is általánosságban, de jórészt odafűzte, évről-évre mind több és több darab töredezett és repedezett le és ma azt mondhatjuk minden jóravaló szándék mellett, t. kereskedelmi miniszter úr, hogy a kisiparosság nem áll a kormányrendszer háta mögött. Ha vissza akarja szerezni részben — mert nem gondolom, hogy a kisiparosság egész tömegét visszaszerezheti a t. miniszter úr — nemcsak a saját háta mögé, hanem a kormányrendszer és az egységespárt háta mögé, akkor megmondom mit kell cselekednie. Nem hiszem, hogy ez a munkája sikerülni fog, mert sziszifuszi munka lesz, de ha sikerülni fog és a kisiparosságot csakugyan jobb sorsba tudná juttatni, magam lennék az ellenzéki padokból az első, aki ezt elismerném. Már 1925-ben elhangzott a memento, még pedig az ország második nagy városából, Sze. ülése 1932 április 22-én, pénteken. 159 gedről, hogy a kormány foglalkozzék a magyar kisiparosság sorsával intézményesen, reformok és törvényalkotások útján, különben baj lesz, polgári szempontból is baj lesz. En nem kifogásolhatom, t. képviselőtársaim, azt, ha az alkotmányos élet szabadságával és szabadalmával élve, azok, akik velünk szemben más világnézeti alapon állanak, szociáldemokrata t. képviselőtársaim és vezetőik a magyar kisiparosság sorai közt is iparkodnak terjeszkedési teret nyerni maguknak, ha iparkodnak azon, hogy a mind nagyobb és nagyobb elégedetlenségbe sodort kisiparosságot politikailag megnyerjék a maguk törekvései részére. Amíg ez a küzdelem alkotmányos úton és módon folyik, azt nem kifogásolom, de küzdenem kell ellene nemcsak erről az oldalról, hanem küzdeni kell a túlsó oldalró) minden alkotmányos eszközzel at. kormányzat részéről is, nem gyűlésbetiltásokkal, nem a szabad szó elfojtásával, hanem a kisiparosság javára olyan szociális reformok megvalósításával, amelyeket éveken keresztül elmulasztottak, amelyekre nézve csak ígéreteket tettek, de ezeket az ígéreteket be nem váltották, hanem ellenkezőleg. Noha mind nehezebb és nehezebb lett az élet, nemhogy eltörölték volna a forgalmi adót, vagy egyfázisúvá változtatták volna az egész vonalon, hanein felemelték két százalékról három százalékra, olcsó kamatozású, hosszúlejáratú kisipari hitelt idejében nem adtak, a közüzemekkel valósággal letarolták a magánkisipar létezhetését, a munka vállalói készségét itt a fővárosban, vidéken pedig a közmunkák kiadásánál is nem mindenben jártak el úgy, mint ahogy el kellett volna járniok. Akik vállaltak is közmunkát, akár megyei, akár városi, akár fővárosi közmunkáikat a vidékről, nem kapják meg idejében a pénzüket, akiknek pedig benn van iá kauciójuk, azt nem adják vissza nekik. Instanciás leveleket kell írniok kétszer, háromszor, tízszer északkor sem kapnak pénzt, csak ígéretet. Hozzávéve azt, hogy amikor a keresetiadó-alap kisebb, a keresetiadót mégis emelték, hozzávéve azt, hogy kellő munkaalkalomról nem gondoskodtak és mindennek betetőzéséül a társadalombiztosítójárulék kíméletlen kirovásával, az előzetesen 24%-os, majd az utóbbi években 12%-os kamatok behajtásával, a végrehajtási, árverési költségek tőkésítésével löhetetlenné tették azt, hogy az egyébként is megfelelő rendelő és fogy ásató közönség nélkül vergődő kisiparos boldogulni tudjon, lehetetlenné tették azt, hogy az, akit az éúg is húz, aki a vízbehalással küszködik és vergődik, valamikép lélekzetet vegyen magának, mert még a lélekzettől is megfosztották a kisiparosságot. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma már így állunk. Kérdezem a miniszter úrtól, hogyan gondolja, hogy ebben a naigy széttaigozódásban a különböző szakmához tartozó, r de a múltban mégis egy és ugyanazon polgári, kisipari tömeget képezők nagy részét a nemzeti társadalomnak meg tudja tartani abban az irányban, amelyben a múltban dolgozott, a múltban gondolkozott, hogy a nemzeti társadalomnak ezt az értékes rétegét meg tudja tartani magyarnak, meg tudja tartani hazafinak, meg tudja tartani adóalanynak és meg tudja tartani állampolgárnak olyan vonatkozásban, (hogy nemcsak: azért vagyok állampolgár, mert itt SBÜlettem, itt dolgozom, itt a bölcsőm, itt lesz a koporsóm, hanem azért is, hogy ha teljesítem kötelességeimet, adófizetési készségből és az