Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

158 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik'? Herczegh Béla jegyző: Más felszólaló nem Elnök: Kíván valaki szólani? (Kun Béla: Szólásra jelentkezik.) A szó a képviselő -urat megilleti. Kun Béla: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy ennek a rendkívül fontos reformnak a kérdését, amely a magyar iparosság sorsára vonatkozólag bizonyos irányelveket tartalmaz, amelynek bizonyos célkitűzése van, ilyen tempó'ban tárgyaljuk. Kívánatos, 'hogy ez a javaslat, amelyet a t. miniszter úr elénk terjesztett, ne csak keret legyen, amelyet mi itt meet tárgyalunk és elfogadunk, hanem töltsék meg azt tartalommal is és a való élet igazságainak tanulságait, konzekvenciáit levonva, ne csak a t. kereskedelemügyi miniszter úr, hanem az egész kormányzat törekedjék arra, hogy kisiparosságunkat mostani mostoha, nehéz és sanyarú helyzetéből kisegítse, hogy azokat a múltban életerős, adózó egyedeket, amelyek a magyar kisiparosság soraiban mindenkor egyúttal mint a polgári gondolat őrtállói is dolgoztak, verejtékeztek és működtek, továbbra is megtartsa ezen a fronton, mert ez a cél kell, hogy mindannyiunk szeme előtt le'begjen. Mondom, végtelenül sajnálom,, hogy ennek a fontos reformjavaslatnak tárgyalását a X túloldali többségi akarat ebbe a tizenkétórás sülyesztőbe dobta bele, amikor úgy vagyunk kénytelenek tárgyalni ezt a javaslatot, hogy alig vagyunk páran a Házban, holott kint, amikor akár választóink előtt, akár iparosgyűléseken beszélünk, azt szoktuk mondani, hogy a .magyar kisiparosság sorsa, jobb jövőjének előmozdítása összefügg magának a nemzetnek sorsával és johb jövendőjével. Kérde-^ zem: hol vannak azok a t. képviselőtársaim, akik parlamenten kívül iparos gyűléseken, akár hivatalos ipartestületi, közgyűlési, vagy előljárósági ülések alkalmával, akár iparos nagygyűléseken, fővárosban, vagy vidéken szoktak beszél!ni? Vagy — hogy egy emléket idézzek —, hol vannak azok a t. képviselőtársaim, akik tavaly a Szent Imre év alkalmával a keresztény iparosok országos nagygyűlésén a Vigadóban, ahol a hercegprímás úr ő eminenciája is megjelent, mindannyian hiteT tettek, hogy a magyar kisiparosság joblb sorsáért nemcsak beszélni, hanem küzdeni és cselekedni is fognak. (Fábián Béla: Mézes madzag!) és a kormányzatot reászorítják arra, hogy régi ígéreteit váltsa valóra? Itt a teremben nem találom őket. Ezért sajnálom, hogy ennek a fontos javaslatnak tárgyalása gyér hallgatósága képviselőliáz előtt, de mindenesetre a bennünket kívülről jogosan bírálattal és kritikával illető magyar közvéleménynek a színe előtt történik. Sajnálom, hogy mindazokat az érveket, amelyek ezzel a javaslattal szemben és e javasláT mellett felhozhatók, az elhangzott pár felszólaláson kívül nem vethetjük itt egymással szemlbe s hogy nem vitázhatunk kimerítőleg ama kérdés felett, vájjon ez a javaslat, amely előttünk van, ha jelent is haladást a múlttal szemben, nem más-e, mint régen hangoztatott Ígéreteknek részben való teljesítése, hogy adni fogják a formát, adják a keretet, adják a mondvacsinált, hivatalos ipartestületi központot, de nem adják benne az éltető lelket. A magyar kisiparosság, amely évek óta szenved, nyomorog, küszködik (Fábián Béla: í. ülése 1932 április 22-én, pénteken. Lassanként megszűnik!) amely — hogy úgy mondjam — munkanélküli munkaadója lesz önmagának, — mert hiába van műhelye, hiába van szerszáma, hiába van szakképzettsége, hiába van szervezettsége, ha nincs fogyasztó, felvevő közönsége, amely az ő gyártmányait és készítményeit megvegye — e javaslattal nem lehet megelégedve, e javaslattal szemben többet kíván. Mindenekfelett kívánja és követeli, hogy e javaslatból, ha keresztül is megy, csak egy előkészítő, egy átmeneti törvény legyen, ahhoz az újabb törvényhez, amely az önálló, a jelenleg fennálló és törvénnyel körülbástyázott kereskedelmi és iparkamarától független kézműves kamarában kívánja érvényre juttatni a kisiparosság követelését, amire ígéretet is tettek a t. miniszter úr elődei, akik itt ültek a bársonyszékeken, benA t. miniszter úr a minap, amikor erre vonatkozólag felszólalás hangzott el és én szerényen közbeszórtaim, hogy a kézműves kamiara háromsáz tisztviselővel vagy mennyivel működnék, valami ilyesmit méltóztatott mondani: nagy terhet jelentene a kézműiparosságra. Ez nagy tévedés. Senki sem akar az önálló kézműveskamaránál túlméretezett adminisztrációt, — Isten mentsen tőle, — de azt akarjuk, hogy a kézművesiparosság járjon _a siaiját lábán; ha szervezkedik, az a szervezke^ dés legyen olyan, hogy ha ennek a szervez^ kedésnek — én nem kívánom, de nem is félek tőle, a t. kormány sem kívánja, de fél tőle — esetleg politikai kihatásai lesznek, akkor is tessék azzal szemben alkotmányos úton és módon állást foglalni, de ne tessék megfojtani akarni a kisiparosságnál a lehetőséget arra nézve, hofv a saját szervezettségi alakulatában, a saját autonóm testületében a redszernek, a mai gazdasági és pénzügyi politikáján val szemben kifogásait, ellenvetéseit ihangoz^ tathassa és azt érvényre juttathassa olyan értelemben és irányban, amint neki alkotmányos akarata és többsége szerint tetszik. Bővebhen is kifejtem azt, amit az előbb mondottam. Már maga az a taktikázás, amely ezzel a kérdéssel évek hosszú sora óta történik, azt bizonyítja, hogy a kormány csak úgy nyúlt _ ehhez a kérdéshez, mint amikor azt •mondják valakinek, hogy savanyú a szőlő, de mégis meg kell enni. Ügy nyúlt ehhez a kérdéshez, mint aki félt, hogy ihia a tűzhöz közel tartja a kezét, megégeti azt a tűz. Minket nem "*" éget meg, akik a iparosságnak adandó teljes autonómia állláspontján vagyunk, mert mi azt tartjuk, hogy az a tűz csak melegítő, csak áldó hatású tűz lehet a nemzeti közvélemény és a magyar jövendő számára és lobogó, világító fáklya még a jelenlegi sötét magyar éjszakában is. T. túloldali képviselőtársaim másként gondolkodnak, őket a tűz égeti, mert tisztában vannak azzal, hogy a magyar kisiparosságnak széles nagy tömegei — erre rá kell mutatnom^ nyiltan — nincsenek az egységes párt háta mögött. (Kálmán István: Hogy lehet ilyet mondani?) Tisztában vannak a magyar kisiparosságnak széles, nagyrétegű tömegei, hogy ha a múltban a t. túloldalról gyújtottak is tüzet és lobogtattak is fáklyákat;, hogy íme erre van a világosság, itt van az út, jöjjetek utánunk, ennél a tűznél mások sütötték meg a pecsenyéjüket (Zaj.), akik a nagy kartellalakulatoknak szolgálatában állanak, amelyek a nyersanyagot megdrágítják. Ott voltak azután a közüzemek, és mások necsenyesütéséből a mai és az előző kormányrendszer asszisztálása