Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. csakis az összmonarchia hatalmi egyensúlyának megmaradásában és területének épségében lat] a biztosítva és ezért engedte, talán szí vejeiké fájdult bele, hogy ebben az országban becsi, császári törekvésektől sugallt irányzatok esetleg hatalmi erőre kapjanak a függetlenségi es 48-as pártnak az önrendelkezést, a nemzeti élet teljességét valló követelésével szemben, mert így látta biztosíthatónak a magyar nemzet ősi, Szent Istvántól örökölt országhatárainak és területének biztosítását. Lehet, hogy tévedett, mert az osztrák-magyar monarchia elmúlásával mi is megcsonkított határokra szoríttattunk, de tiszta volt a felfogása és erkölcsi, etikai tekintetben olyan piedesztálon állott, (Ügy van! balfelől.) amiről példát vehetnének azok, akik a mai magyar közélet és politikai élet intézését kezükben tartják és a hatalmat birtokolhatják. (Ulain Ferenc: Félisten volt azokhoz képest!— Káinoki Bedő Sándor: Állandóan támadták és leszúrták a végén! — Hegymegi Kiss Pál: Te sem voltál híve! — Káinoki Bedő Sándor: Eléggé bánom!) Gróf Tisza István országot bíró uralma alatt ebben a képviselőházban, amikor az obstrukció, mondjuk, kilengése, szerintem a nemzeti magyar eszme és az öncélú államiság jegyében folytatott küzdelem, itt esetleg kirobbanáshoz, is vezetett, nem találkoztunk a kritikus időkben a velünk szemben való erőszak alkalmazásával olyan tekintetben, mint tegnap találkoztunk. Lehetett, hogy jöttek Pavlikok, jöttek darabontok, de amikor szavazásról volt szó, amikor vitát folytattunk, obstruáló szándékunk nem volt, szabad volt a szó, szabad volt a kritika. Gróf Tisza István annyi kritikát és megtámadtatást tűrt el ezeken a bársonyszékeken, — élő tanúja és bizonysága vagyok, — hogy annak a t. miniszterelnök úrék még a századrészét sem tűrik el, hanem ha hallatni akarjuk ezt a kritikát, akkor 8 órás és 12 órás ülésekkel akarják belénkfojtani az ellenzék szólásszabadságát, akarják megakadályozni, hogy a szólás jogát alkalmazhasuk. (Ulain Ferenc: De ezerszer különb ember is volt!) De még tovább is van. Nekem nem célooi, nem hivatásom) mindent elmondani, a részletekről nem tudok, nem is akarok belenyúlni. Felelősek azok, akik elmondották és elmondani fogják. Szó volt és szó van bizonyos kisemberek anyagi érdekeit szorosan érdeklő pénzösszegek, átruházások } és hitelműveleltek tekintetében olyan képviselőknek a szerepléséről, akikhez engem — neveket nem tudok, csak fülhegyről hallottam — évtizedeken keresztül az egyéni tiszteletnek, rokonszenvnek és megbecsülésnek szálai fűztek. A népjóléti panamák ügye a bírósági eljárás alatt' ,van, de csak részben. Kívánjuk, hogy egészen legyen ott. A bicskei kastély ü^ye is legyen ott, minden legyen ott, amit itt a Háziban é,s a Házon kívül az újságokban per traktáltak és amit Propper Sándor t. szociáldemokrata képviselőtársam itt elmondott. De továbbmenőleg AndaháziKasnya Béla t. képviselőtársam hajmeresztő adatokat sorolt itt fel tegnapelőtt arranézve, hogy a Földhitelbank bukása révén kik mentettek meg maguknak nagy értékeket, kik vitték ki, kik sanzsirozták ki, magyarul: kik lopták ki idő előtt vagy időközben azokat a pénzeket, amelyeket nem lett! volna szabad kivinniök, míg az embereknek, a kisembereknek, a kisexisztenciáknak százai é« ezrei — a,z úgynevezett csalóközdek — egy csalóbandának a kezébe jutottak és így megkárosultak. (Ulain Ferenc: Hol van az ügyészi) T. KépKÉPVISELÖHAZI NAPLÖ VI, ülése 1932 április 22-én, pénteken, 139 viselőház! Elő a nevekkel! Kívánom és követelem,, hogy legyen itt leszámolás, elszámolás és az igazmondásnak (Ulain Ferenc: Es ügyész!) minden alapvető tétele teljes bizonyítékokkal a Ház asztalán. Ismét hivatkozóan gróf Tisza Istvánra, arra, akire Önök közül a t, túloldalról nagyon sokan esküdözni szoktak az ünnepi banketteken, amikor az emléklakomák alkalmával a régi Tisza-regimentből a mohikánok egyike-másika feláll és pohárral kezében azt mondja: Tisza István, noha szerintem tévedhetett a politikai célkitűzésekben, etikailag és erkölcsileg — szerintem is, aki pedis: itt, a régi képviselőházban vele szemben álltam — olyan nagy magasságban áll, amit önök nem is tudnak megközelíteni. Ezt ne vegyék lekicsinylésnek, hanem vegyék annak, hogy ő olyan magasságban áll, hogy veje szemben az utódok törpék, kicsinyek. (Ulain Ferenc: Mésr Bethlennél is nagyobb! — Malasits Géza: Ez majdnem hihetetlen! Az uralkodó akaratnál is nagyobb?! Csodálatos!) T. Képviselőház! Emlékeznek önök arra, hogy gróf Tisza István idejében folyt le az úgynevezett sópanama nör, amelyben Désy Zoltánt bírósági ítélettel felmentették Vázsonyi Vilmos néhai volt t. képviselőtársunk védelme után, mert erkölcsi, etikai és lényegbeli igazsága volt. Akor Désy Zoltán mellett állt az egész magyar közvélemény és annak szerény tagjaként gróf Bethlen István, aki gróf Károlyi Gyula t. miniszterelnök úr háta mögött most is az önök tulajdonképpeni vezére. (Dinich Ödön: Nem biztos, hogy á háta mosott! — Ulain Ferenc: Csak úgy tűrögeti, tűrögeti!) Az az úgynevezett sóügy, amelynél gróf Tisza István megengedte a teljes bizonyítást, azt bizonyította, hogy — ha választási célokra folyt is el a pénz, amelynek nem lett volna szabad

1 elfolynia, — de integerként megmaradt erkölcsi magasságban az egyed. Egyénileg: senki sem panamázott, senkihez a gyanú árnyéka nem férhetett, senki nem lonott, senkit itt a képviselőház színe előtt nem lehetett- szégyenpádra ültetni, aki ezt vagy azt a szabálytalanságot, vagy bűntevést követte volna el. S ha voltak esetleg olyanok, akik a régi munkapárt körében — nagy taglétszám mellett — esetleg elfelejtkeztek, nem arról, hogy mi a becsület, hanem akik a becsület fogalmát érintő valami olyasmit követtek el, amihez a gyanúnak legkisebb árnyéka férhetett, gróf Tisza István volt az első, (Ulain Ferenc: Aki kidobta őket!), aki leszámolást követelt és az illetőket lemondatta mandátumukról. (Zaj. — Ulain Ferenc: Hol vannak ezek az idők!) Ezzel be is fejezem ennek a témának taglalását. Nem ráolvasás akar ez lenni, t. képviselőtársaim, hanem példamutatás arra, éppen Tisza Istváin szellemében, hogy nemzeti közértékkel, vagyoni aranyértéket jelentő etikai fogalmak szolgálása közben miképpen kell eljárnia a törvényhozónak és mindenkinek, aki a törvényhozással Összeköttetésben van. Amikor az úgynevezett iparbank — emlékeznek rá, a t. elnök úr is emlékezik rá — megbukott, akikor gróf Tisza István saját zsebéből fizette ki a differenciáit. Amikor az úgynevezett margitszigeti játékíbank híre először jött napvilágra az újságok hasábjaim ő maga volt az, aki már a szándékot is belefojtotta a megsemmisülésbe. Kövessék Tisza Istvánt, ne csak banketteken szónokoljanak. (Ulain Ferenc: Báró Daniel, Ertsey Péter! — Kelemen Kornél: Életében kellett volna követni! — Ulain Ferenc: Én kö19