Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az- országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. hogy 1932. július 30-án túl is kivételes eszközökkel rendelkezhessék a gazdasági és hitelélet rendjének biztosítása, az államháztartás egyensúlyának megvalósítása és őrzése tekintetében. (Ulain Ferenc: Még egy év kell, egy év után!) Erre kell a felhatalmazás. Mondjuk meg magyarul mit jelent ez? Adót emelni, a kistisztviselők fizetését leszállítani a megélhetéshez szükséges létminimumon alul is, esetleg, de bekövetkezhetőleg. Erre kell a felhatalmazás. Tehát arra, hogy azokat, akik már jelenleg is elviselhetetlen nagy adóterhek alatt görnyednek és roskadoznak, továbbmenőleg újabb adókkal sújtsák. Azokat a kistisztviselőket, akik már eddig is azt mondták, hogy nem bírják a fizetéslevonások teljesítése közben a családjuk fenntartásáról való gondoskodást olyan mértékben eszközölni, mint eddig tudták, újabb teherrel sújtják, mert nemcsak 3%-os levonást jelent az, amit a 33-as bizottság időszaki félrerúgásával a t. kormány csinált, amikor egy éjjel óvatlan pillanatban kiadta a szükségrendeletet, (Ulain Ferenc: Sötétben!) hanem a családi pótléknak, a lakbérnek, a közlekedési segélynek levonása révén jelenti azt, hogy csaknem 8%-ot vonnak le újra azoknak a kistisztviselőknek járandóságából, akik közül igen soknak eddig is történt levonásokkal exisztenciális létalapjukat rendítették meg. Kik? A kormány, a 33-as bizottság es az a párt, amely ezeknek a tényezőknek rendelkezéseit tudomásúlvette, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) vagy, ha tiltakozott is ellene, de itt a Házban nem juttatta leszavazáshoz azt a kormányt és azt a rendszert, amely ezt megérdemelte volna. (Ulain Ferenc: Törvénytelenség!) Nagy erőpróba volt az, amit ebben a Képviselőházban, a nemzet közvéleményének ítélőszéke előtt, — mert én a szó teljes komolyságával mondom ezt, — csináltunk. Hogy mi volt az előzménye ennek a nagy erőpróbának, mi lett a következménye és mi történt közben, erre röviden felelnem kell. Idejöttek egy; olyan törvényjavaslattal, amellyel szemben az ellenzéknek állást kell foglalnia, fenntartás és habozás nélkül, pártárnyalatbeli különbség nélkül, tekintet nelkul arra, líogy kik akarnak a t. miniszterelnök úrral koncentrálni, esetleg nemzeti összefogás alakjában a t. egységespárt bizonyos egyedei és csoportozatai részéről jövő ellenhatások ellenére is és tekintet nélkül árra, hogy kik nem akarják ezt a koncentrációt. Legyen meggyőződve a) t. miniszterelnök úr, hogy minden koncentrációs gondolat, ajánlkozás és felkínálkozás nélkül eggyek vagyunk a t. miniszterelnök úr gondolat- és érzelemvilágában élő jó szándékkal. Ezt koncedálom és elismerem, ezt a gondolatot oda kell hintenem a t. miniszterelnök úr elé. Tartsa mieg ezt a gondolatot magának, mint mindenkor viruló és illatos virágot és ne engedje, hogy elhervadjon és az egységespártról ellenkezőleg fújó szelek ennek a virágnak életét elhervaszszák. (Jánossy Gábor: Inkább öntözzük, hogy el ne hervadjon! — Pakots József: Költői volt! — Jánossy Gáb«r: A megértés harmatával öntözzük! — Derültség.) — Malasits Géza: A jó sör harmatával! — Pakots József: Költői volt! — (Derültség.) Oda kell mondanom a t. miniszterelnök úrnak, hogy ha a koncentráció gondolatával nem is értünk egyet, a független kisgazdapárt részéről kijelenthetem, amelynek nagy és megalapozott tömegei vannak az országban, hogy mi a programmunkból semmit se vagyunk hajlandók feláldozni azért, hogy esetleg a bársonyszéken ülő urakkal együtt sütkérezhessünk és várhassuk a jobb világosság és az erősebb napsugarak ki tűzését a nemzet borult egén, de ha jót fognak hozni, akik rajtunk kívül koncentrálnak, gazdasági, pénzügyi tekintetben valami elfogadhatót, valami megmentőt a mai nyomorgó gazdasági és pénzügyi élet számára, ha a kisexisztenciákat, mezőgazdákat, kisiparosokat, kiskereskedőket, munkásokat könnyebb sorba fogják juttatni, ha letörik ,a bankokra ci a, kartellhatalmasságok uralmát (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és a keresztény kisgazdapártot jelentő csoportjukat visszaadják valóban és lényegileg annak az eszmének és annak a nagy gondolatnak, amelyet egykor Nagyatádi Szabó István hirdetett, ha ebben a szellemben cselekedni fognak, akkor mi ezt mindenkor el fogjuk ismerni. Nekünk a koncentráció, a gondolat, az ígéret, a fogadkozás nem ér semmit, mert tíz esztendőn keresztül megtanultuk, hogy sokkal többet csalódtunk ebben a rendszerben és ennek volt vezérében, Bethlen Istvánban, a mögötte ülő miniszterekben, Bud Jánosban, Hermann Miksában, Wekerle Sándorban és a többiekben, mint amennyit gondoltunk, hogy magyar embernek csalódnia lehet azokban, akik ígéretet tettek a nemzet ítélőszéke előtt, hogy a jobb magyar jövendőt munkálni fogják és ezért dolgozni fognak. Tegnap megtörtént a nagy erőpróba. A polgári ellenzék belebocsátkozott abba a vitába, amely a rendkívüli felhatalmazásról folyt, egy az alkotmányjogba is belenyúló és beleütköző cselekedetről, amit én szívem és lelkem meggyőződése szerint még azoknak sem adnék meg, akikre nézve meg vagyok győződve arról, hogy a nemzeti demokráciának, a népmilliók boldogulásának szabad érvényesülése tekintetében ugyanazokat az elveket vallják, mint én. Jól mondta Fenyő Miksa t. barátom, én még azoknak sem adnám meg a felhatalmazást, mert nem tudjuk, hogy kik következnek utánuk, (Ügy van! half elöl.) nem olyanok-e, akik visszaélnek evvel a hatalommal, a nekik adott joggal, kihasználják azt a nemzeti, polgári és népérdekek rovására és megkárosítására. Megindítottunk egy vitát obstrukciós szándék nélkül. Hiszen azt sem tudják a t. képviselő urak, hogy mi az obstrukció, (Mozgás jjobbfelől.) mert nagyon kevesen vannak közülük a régi képviselőházból, mint szerény magam is, aki elmondhatom, hogy 1910 óta itt ülök. Hivatkozom a t. elnök úrra, Almásy Lászlóra, aki már akkor is itt volt. Bocsánatot kérek, ha így említem meg t. képviselőtársam, nem mint elnök urat aposztrofálom. Amikor 1910 után elkezdődtek itt a nagy parlamenti küzdelmek a népjogok kivívása, a nemzeti jogoknak a hadseregben való érvényesítése tekintetében és amikor szemben állt velünk egy nagyhatalom megszemélyesítője gróf Tisza Istvánban — akiről tegnap ékes szavakkal emlékezett meg éppen ezekről a padokról Ulain Ferenp t. képviselőtársam, aki akkor az ő híve volt, most pedig itt van a független kisgazdapártban — akkor itt a parlamentben nagy harcok folytak^ Tisza István egy nagy gondolatot személyesített meg. Lehet, hogy tévedett, de mindenesetre tiszteletreméltóan, egyéni súlyának, nagy erkölcsi értékének teljes latbavetésével személyesítette meg azt a gondolatot, t. Képviselőház, t. képviselőtársaim, hogy Magyarország területi épségét