Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
Az országgyűlés képviselőházának 72. ezen az ősi földön magyaroknak születtünk és minden társadalmi, osztálybeli, foglalkozásbeli és anyagi ellentét dacára elsősorban magyarok vagyunk és azok akarunk maradni. Ezek alapján és továbbmenőleg a konzekvenciákat levonva, egy triászról kell beszélnem és kérdeznem kell, hogy a triász tagjai közül hová orientálódik a miniszterelnök úr? A parlament nyilt színe előtt is meg kell ezt kérdeznem. Itt van az István-triász, itt van Friedrich István. Strausz István — az első a volt miniszterelnök, aki a kommunisták kezéből kiragadta a kormányhatalmat és a r számvevőszék volt elnöke, aki azt mondotta és mondja ma is, hogy csak azt szabad elkölteni, amire pénzügyi, költségvetési, törvényhozási felhatalmazás van — és ott van kívüle, falakon túl, de talán ide bebetérő árnyék gyanánt a régi koronázatlan hős; gróf Bethlen István. Itt van tehát a triász. Hát hova tartozik a t. miniszterelnök úr*? És amennyiben felvetettem a kérdést, hogy gróf Bethlen István észjárása, gróf Bethlen Istvánnak a múlt évtizedben követett politikája... (Zaj. — Farkas István: Csak az optáns-ügyek körül forgott.) Elnök: Csendet kérek. Kun Béla: ... akár gazdasági, pénzügyi, akár belpolitikai és külpolitikai célkitűzések tekintetében a t. miniszterelnök úr gondolkozásával és érzelemvilágával nem azonos: hát akkor tudja-e magát emancipálni és tudja-e felszabadítani magát az alól a béklyó alól, amelyet gróf Bethlen Istvánnak, a tolakodó múltnak szellemében mögötte ülő egységespárt feltétlenül a t. miniszterelnök úr akaratában, szabad véleménynyilvánításának, szívelelke vágyának, érzelmi kitöréseinek megvalósulásánál, mint áthághatatlan akadályt szegez szembe? (Derültség jobbfelől.) Gróf Bethlen István a pénzügyi bizottság ülésén figyelmeztette a belügyminiszter urat arra, hogy meg kell fékezni az izgatókat. Azt mondotta, hogy a vidéken nagyon sokan vannak olyanok, akik a tagadhatatlanul jogos elégületlenséget kihasználják arra, hogy izgassanak, lázítsanak esetleg a polgári rend ellen. T. miniszterelnök úr, kérdezem, azonosítja-e magát ezzel a kijelentéssel és kérdezem, mit jelent ez a szó: izgatás? (Farkas István: Izgatni csak a kormány izgat!) Miképpen határozza meg a t. miniszterelnök úr ennek fogalomkörét? Izgatás-e az, ha mi, polgári ellenzékiek, akik ugyanazon nemzeti gondolat alapján állunk, akik valljuk azt, hogy egy az anyaföld, egy a magyarok Istene, egy az ősi hagyomány, de egy a nép jog is és a nemzeti demokrácia, akik azt követeljük, hogy a mai kormányrendszer váltsa fel önmagát, ha úgy tetszik, pusztuljon el, vagy adja át helyét másoknak, akik jobban, kifejezőbben, a néplélekhez odatapadóbban tudják képviselni azt, amit jelent számunkra a múlt minden emlékének tisztelete, a múlt hagyományainak megőrzése, a jelen szomorú viszontagságos körülményeinek és sajnos, a jövőre vonatkozólag vészjelként mutatkozó jelenségeinek megismerése, de egyúttal az a gondolat is, hogy minket mindannyiunkat, akik a polgári és nemzeti demokrácia jegyében összeforradunk, nem tud elválasztani sem ég, sem pokol, sem pártkülönbség attól, hogyha alkotmányos úton és módon velünk szemben más világnézetet képviselő t. szociáldemokrata képviselőtársainkkal és a mögöttük sorakozó tömegekkel — mert vannak tömegeik — (Farkas István: Naná, nincsenek!) szemben vagyunk, leszámolunk és felszámolunk, akkor is a mi ülése 1932 április 22-én, pénteken. 137 kezünkben marad a többség, akik nolgári. demokratikus, nemzeti ellenzéket képviselünk ebben az országban és csak egyvalami fog megszűnni és megsemmisülni: mai kormányzóhatalmával a t. egységespárt. {Ügy van! Ügy van! Taps balfelől. — Farkas István: Mi lesz a váltókkal? Mi van azzal a váltóval? A váltóval mi lesz, ezt lássuk!) T. Képviselőház! Az Istvánok triászáról szólottam, tartozom indokolni, hogy miért. Ezelőtt 10—11 esztendővel Friedrich István t. képviselőtársam, aki tegnap ékes és megcáfolhatatlan érvelésű beszédében rámutatott arra, hogy milyen pénzügyi csődbe kergették önök tíz esztendőn keresztül folytatott kormányzásukkal az országot, mondom, Friedrich István hozta a titkos választójogot a nemzeti demokrácia szelleimében, (Üay van! Ügy van! balfelől.) amire esküdött Szegeden — ott álltam a háta mögött — mielőtt Ábrahám Dezső t. volt képviselőtársunk átvette volna az uralmat, esküdött Károlyi Gyula gróf t. miniszterelnök űr. (ülain Ferenc: Csak nem^ a titkosra? Azt nem hiszem! — Farkas István: Az eskü nem kötelező!) Arra esküdött, hogy legyen egyenlőség, legyen sajtószabadság, legyen gyülekezési, egyesülési szabadság és mindezt elvették tőlünk. És itt van Strausz István t. képviselőtársunk, az állami számvevőszéknek volt elnöke, aki azt hirdette és azt hirdeti ma is, hogy nem szabad többet és mást elkölteni, csak amire a költségvetés, felhatalmazást ad, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ami a költségvetési tételekben elő van irányozva s ha esetleg lenne túlköltekezés, akkor azt is lehetne indokolni azzal, hogv az ország érdekében, a népmilliók nyomorának enyhítése szempontjából történt, mert ilyen tekintetben még túlköltekezésre is adnánk felhatalmazást, utólag. De itt mi történt tíz esztendő alatt? Amit költöttek a költségvetési kereteken túl pazarlólag, fényűzőleg, az mind, hogyha viszonylag, látszólag enyhítette is a munkanélküliséget, de másra nem szolgált, mint hogy fényűző beruházások mellett a kijáróknak és a kijárok mögött settenkedő panamistáknak (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) — mint a népjóléti Danamá.k mutatják — nyújtott eldorádót és földi paradicsomot. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Ulain Ferenc: Ez az igazság! — Buchinger Manó: A sok váltó, ami ezután fog csak kiderülni!) Nagyon kérem a miniszterelnök urat, (Halljuk! Halljuk!) akinek jó szándékáról én éppúgy, mint nemcsak polgári ellenzéken ülő t. képviselőtársaim, hanem a szociáldemokratapárt soraiból felszólalt Buchinger Manó t. képviselőtársam is — aki beszédében ezt ki is fejtette — meg van győződve, hogy maradjon _ a nemzeti demokrácia útján. Mi ennek az alapja? Maradjon az általános titkos választójog- törvénybeiktatására vezető úton, m (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) haladjon minél hamarabb előre bátor és biztos lépésekkel (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és a közéleti etikát, a közéleti erkölcsöt necsak hirdesse, necsak hirdettesse, hanem mindazokkal, akik f vele együtt egy jobb magyar jövendő kialakítását és munkál ásat akarják, akik körülötte vannak oldalvégen, alvégen, felvégen, értesse is meg, hogy az etikának, az erkölcsnek megalapozása egyúttal fundamentuma a jobb, biztosabb és boldogabb magyar jövendőnek is. Menjünk közelebb a témához. Miről van szó? Egy vitát folytatunk arról, hogy adjunk-e felhatalmazást a t. kormánynak arra nézve, (Farkas István: Dehogy adunk, nem adunk!)
