Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

1:5(5 Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. tiszteletreméltó cseh pénzügyi szakember, ha jól emlékszem, Pospisil nevezetű úr szintén résztvesz, aki valószínűleg igen kitűnő cseh hazafi és a legelső dolga, mint cseh hazafinak aiz, hiogy amit egy szomszéd, többé-kevésbé ve­szedelmes államnak belső dolgairól megtud, a:zt a saját kormányának azonnal megjelentse. Ez természetes dolog. De hogy Prágában töb­bet tudjanak a mi valóságos dolgainkról, mint mi, magyar törvényhozás: a titkoknak ez a rendszere nem fér a fejembe. Azt is mondotta Korányi pénzügyminiszter úr különben nagyszabású és alapos nyilatko­zatában, hogy egy nemzet nem. lehet öngyilkos. (Friedrich István: Eszünk ágában sincs!) Tel­jesen aláírom, de nekünk meg az a vélemé­nyünk, hogy egy rendszer sem lehet az ország gyilkosa. Amerikában az indiánoknál régeb­ben szokásban volt, hogy ha valamely tovább­vonuló törzs nagyobb vadat ejtett és annak húsából még maradt, azt egy nagy magas póz nára tették fel, zöld levelekkel betakarták, hogy az utánuk következőknek is maradjon ennivaló. (Ulain Ferenc: Nálunk nincs mit fel­tenni a póznára!) Ha ez sokáig így tart ná­lunk, ennek alrendszernek folyományaképpen senkinek az égvilágon nemcsak, hogy ilyen póznái nem lesznek, de még betevő falatja sem lesz senkinek. (Ulain Ferenc: A póznát is meg­esszük! — Zaj.) Azt is mondotta a t. pénzügyminiszter úr, hogy a nemzet becsülete a pengő. r En ezt kissé merész kijelentésnek tartom azért, mert hiszen a pengő sorsa ne'mcsak tőlünk, hanem külföldi tényezőktől, azok jóindulatától is függ. Hát hogyan lehet a magyar nemzeti be­csületet olyan dologgal azonosítani, amelybe más idegen tényezők is beleszólnakíi (Ulain Fe­renc: Még nagyobb baj, hogy a < kormányzat­tól is függ! Ez még nagyobb baj!) Ez a rendszer 1920-ban zeneszóval kezdő­dött, megkezdődött Hegedűs t Lóránt akkori pénzügyminiszter úr szimfóniáival. Most me­gint egy ilyen zenekedvelő pénzügyminiszte rünk van, (Dinnyés Lajos: Aki elhegedüli a nótánkat!) aki túlvilági zenével akarja elan dab'tani az országot. Ez a túlvilági zene a 800 milliós költségvetés és ennek a túlvilági zenének egyik akkordja az a rendkívüli felhatalmazás, melyet a kormány, az ellenzék nézete szerint, szükség és ok nélkül kér a maga számára. Az előttem felszólalt képviselőtársaim már kifej­tették, hogy a jelenlegi kormány kér ugyan felhatalmazást, de az nemcsak a jelenlegi kor­mánynak szól majd, hanem az utána követ­kezhető bármelyik kormánynak. (Ulain Fe­renc: A világ végéig!) Erről eszembejut ne­kem madame Staël-nek .szellemes mondása, aki így szólt egyszer Sándor cárhoz: Orosz­ország boldog, habár nincs is más alkotmá­nya, mint Felséged személyes jelleme. Erire a cár így felelt: Tehát ugyebár véletlen sze­rencse. — A mi helyzetünk ugyanez: Vélet­"•en szerencsénk, hogy alkotmány tisztelő mi­niszterelnökünk van jelenleg. (Ulain Ferenc: TíV/zel a javaslattal nem éppen ezt bizonyítja!) A javaslatot ugyan alkotmányellenesnek tar­tom, de a kormányzásban súlyos alkotmány­sértéseket ezenkívül nem követett el. Az első felhatalmazást Bethlen István gróf kormá­nyának adták meg. Ez a kormány a felhatal­mazás megadása után egy hónap múlva el­tűnt s jött utána a Károlyi-kormány. Most ennek a kormánynak adják meg a felhatal­mazást. De mit tudjuk mi, hogy mi követke­zik, illetőleg ki következik utána. (Ulain Fe­renc: Konkurrens van elég, csak úgy nyü­zsögnek! — Friedrich István: De mi vigyá­zunk s résen vagyunk. A folyosóról már ki­füstöltük őket mind, már nem járnak erre! — Derültség.) T. Ház! Én nem hiszem, hogy Magyaror­szágon egy diktatúra berendezhető legyen, két­ségtelen dolog azonban, hogy vannak bizonyos törekvések s van egy szűkkörű társaság, amely legalább is játszik a diktatúra tervével. (Já­nossy Gábor: Hol van az a társaság 1 ? A hold­ban!) Itt volt tegnap Klein Antal t. képviselő­társunk nyilatkozata, hogy a Carlton-szállóban egy egységespárti képviselő, Téglássy Béla, már követelte a diktatúra azonnali megvalósí­tását­Nos, itt van például a transzferpénzek kér­dése. Erre igényt tartanak a külföldi hitele­zők, ámbár nem kaphatják meg. Kállay Tibor t. képviselőtársunk, egyik volt pénzügyminisz­terünk, már húsvéti cikkében azt indítvá­nyozta, hogy ezeket a transzferpénzeket eset­leg vegye igénybe a kormány és fordítsa az ál­lami kiadások fedezésére. Itt mindenkinek van köze a transzferpénzekhez, csak azoknak nem, akiknek a pénzéről van szó, t. i. azoknak az adó­soknak nincs semmi közük hozzá, akik ezeket az összegeket saját tartozásaik fedezésére be­fizették- Ez a kormány talán nem fogja meg­fogadni Kállay t. képviselőtársunknak ezt az indítványát, jöhet azonban egy kormány, amely egyszerűen megint megkezdi a nagy ál­lami kiadásokat, vagy mit tudom én, talán adósságokat csinál, és akkor ezekre az adóssá­gokra ott faiálja fedezetül ezeket a transzfer­pénzeket esetleg s el fogja költeni. T. Ház! Azzal fejezem be igénytelen fel­szólalásomat, hogy ezt a törvényjavaslatot azért sem tudom megszavazni súlyos alkot­mányjogi aggályaimon túlmenőleg, mert ha ezt a rendkívüli felhatalmazást a mindenkori kormányok számára megadni méltóztatnak, akkor ránkzúdulhat bajainkban az a szeren­csétlenség, hogy bizonyos válságos körülmé­nyek között tényleg diktátor veti fel majd ma­gát, aki mint állítólagos törvényes alapra, erre a rendkívüli felhatalmazásra fog hivatkozn]. (Ulain Ferenc: És ezt a nemzet megköszöni majd a Károlyi-kormánynak!) Az illető min­dig fog találni harminchárom urat, aki majd fejbólintással kíséri eljárását. Ez a veszedelem az, amely arra késztet, hogy ez ellen a javaslat ellen tiltakozzunk és ellene teljes erőnkkel harcba szálljunk. A törvényjavaslatot nem fo­gadom el- (Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Ne méltóztassa nak felszólalásomat úgy venni, mintha pohár­köszöntőt mondanék akkor, amikor Károlyi Gyula t. miniszterelnök úrhoz," mint Magyar­országon a kormányzói hatalmat kézben tartó egyik legfőbb politikai exponenshez szólok, hogy «szállok az Űrhöz». (Derültség.) A minisz­terelnök úr a szegedi ellenforradalmi kormány­nak is első miniszterelnöke vala egykoron. (Éljenzés jobb felől.) 1919-ben a nemzeti, a pol­gári gondolat alapján tántoríthatatlan hűség­gel ahhoz a kijelentéshez, amelyet lelkében is érzett, hogy mindent újracsinálni, jobbrafordí­tani csakis annak a demokráciának alapján le­het, amely a széles néprétegek jogait respek­tálva, azoknak kellő érvényesülést és kellő utat engedve, egy pillanattal sem tántorodik el at­tól az alaptól, amely édes (mindnyájunkat poli­tikai, pártbeli, osztálybeli és felekezeti különb­ség nélkül odafűz ahhoz, hogy mindannyian

Next

/
Oldalképek
Tartalom