Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. 133 rint tovább csökkentse. (Hegymegi Kiss Pál: Kifejezzen!) Wolff Károly t. képviselőtársunk azt is mondotta, hogy ő csak akkor járul hozzá ennek a felhatalmazásnak megadásához, ha a 33-as bizottságot átalakítják, ha demokratikus szellemmel töltik meg. Nagyon jól hivatkozott tegnap Ulain Ferenc t. képviselőtársam arra a rendkívüli eseményre, hogy a kormány a 33-as bizottságot most már annyira semmibe veszi, hogy a tavaly hozott felhatalmazási törvény világos rendelkezéseit megszegve, teljesen érvényen kívül helyezve, az éjszaka kibocsátott rendeleteket a 33-as bizottságnak úgy, ahogy a törvény előírja, utólag nem mutatta be, a bizottságot annak elnöke, a törvényben előírt 'köteleségétől eltérőleg, ülésre nem hívta össze, így tehát a legutóbb kibocsátott adóemelő és fizetéscsökkentő rendeletekhez a 33-as bizottságnak sem támogatását, sem pedig véleményét nem kérte ki. Tisztelettel kérdezem Wolff Károly igen. t. képviselőtársunktól, hogy ha már ez lett a gyakorlat, ha a 33-as bizottság egyáltalában nem foglalkozik a kormányrendeletekkel, mert azokat elébe sem terjesztik, mit fog használni az országnak, ha a jelenlegi 33 úr helyett másik 33 úr fog ülni a bizottságban, (Friedrich István: Demokratikusabbak!) ha azoknak véleményét sem fogják kikérni!) Wolff Károly t. képviselőtársunk azután szorosabb kapcsolatot sürgetett a kormány és a parlament között. Lehet, hogy ő nincs megelégedve annak a kapcsolatnak szorgosságával, amely őt és pártját a kormányhoz fűzi, azonban tisztelettel szíves figyelmébe ajánlom, hogy sokkal egészségesebb és üdvösebb dolog volna, ha a kormány és a parlament közötti szorosabb kapcsolat helyett szorosabb kapcsolatot keresnének a parlament és a nép között. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt mondotta még t. képviselőtársunk, hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársam nagyot tévedett, amikor a német szükségrendeltekre és azoknak előidéző okára hivatkozott, hogy ott tudnillik a parlamenti pártok egyenlő számaránya tette szükségessé, hogy a birodalom feje rendkívüli hatalommal ruháztassék fel; ő azt mondja, ihogy ezt nem fogadja el szempontnak. De nem ez dönti el a kérdést, hogy elfogadja-e szempontnak vagy sem. Maga a tény az, akár elfogadja Wolff Károly t. képviselőtársunk, akár nem. Ez volt a német szükségrendeletekre vonatkosó rendkívüli felhatalmazás igazi keletkezési oka. Emellett ne méltóztassék elfelejteni, hogy Németországnak szabadelvű, demokratikus^ szellemiben felépített alkotmánya van, ott a választások titkosan történnek, ott tehát^ teljesen ki van zárva, hogy a nemzet vagy nép ellenére valami abùzusok történhessenek. Bele tudnék nyugodni abba, hogy a kormánynak ilyen rendkívüli, úgyszólván monstruózus felhatalmazást adnak, ha eddigi kivételes hatalmát a lefolyt közel egy esztendő alatt az ország legaláblb néhány égető problémájának gyors megoldására 'használta volna. Nézzünk azonban csak széjjel a mezőgazdaság terén. Itt szerény felfogásom szerint három dolgot kellett volna a kormánynak megcselekednie: előszóra földteherrendezést kellett volna keresztülvinni; másodszor a Ofb.-földek problémáját kellett volna véglegesen megoldani —• nem magát a kérdés lényegét értem, hanem a kormánypárt által is elviselhetetleneknek minősített annuitások rendezését — és iharmadszor meg kellett volna valamiféle formában oldani, vagy legalább is a megoldás útjára terelni a több milliónyi éhező, magyar nincstelenek életproblémáját. Azt kell tapasztalnunk és látnunk, hogy e példaképpen kiragadott problémák egyikéhez sem nyúlt hozzá a kormány, ámbár egyes kérdésekre nézve a többségi párt részéről is invitálták. Néz'zük pl. a földteherrendezés kérdését.. . Egészen bizonyos, hogy nincs ebben a Házban véleménykülönbség arra nézve, hogy a magyar föld eladósodásának problémáját valahogyan rendezni kell. Itt a Duna völgyében a háború szerencsétlen elvesztése folytán az ezeréves magyar állam mellett új államok organizálódtak. Ezek a bajok, a föld eladósodása, az értékesítés lehetőségének csökkenése, a föld terményeinek árhanyatlása közös bajok mindegyik utódállamban, amelynek szintén agrárjellege van. En nem akarom a t. Képviselőházat untatni azoknak a jelentéseknek ismertetésével, amelyek arról szólanak, hogy Jugoszláviában, Romániában és Bulgáriában micsoda törvényhozási intézkedéseket tettek az eladósodott föld tehermentesítésére. Hiszen ezek az újonnan organizált utódállamok, amelyek közül egyikmásik talán 100 éves politikai történelemre sem tekinthet vissza, amikor a bajok kezdtek bekövetkezni, főfontosságot tulajdonítottak annak, hogy a földet tehermentesítsék, hogy a földön való további gazdálkodást lehetővé tegyék. Bulgáriában megtették már a megfelelő intézkedéseket, életbe lépett a törvény. Mélyreható reformot hoztak létre Romániában. Érdekes, hogy mikor Károly román király elfoglalta trónját, kijelentette, hogy legelső hi'vatásának tartja a román földnek — sajnos, nagymagyarországi részek is tartoznak oda — tehermentesítését és felszólította a román közvéleményt, hogy nevezzék el ezt a törvényt, amelyet ő minden körülmények között a legsürgősebben meg fog alkottatni, a király törvényének. A király törvénye Romániában már életbe lépett és a leggyönyörűbb progresszió érvényesül benne. A kisebb kategóriába tartozó földet 50% erejéig tehermentesítették, vagyis az ilyen földkategóriákat terhelő adósság 50%-át levették az élhetetlen nép válláról. Ez a tehermentesítés azután bizonyos progresszió szerint csökkent. Jugoszláviában hasonló rendszabályokkal gondoskodtak a föld tehermentesítéséről. Kérdezem tehát: az ezeréves magyar nemzet mindig a legutolsó sorban halad a világ problémáinak megoldásában? A kormánynak a parlament megadta a kivételes hatalmat. A kormánynak diplomáciai, konzuli szervezetei vannak, értesülnie kellett tehát arról, hogy a megszállott területeken, az utódállamokban ezt a nagy problémát már a megoldás küszöbéig vitték. Miért nem élt a kormány kivételes hatalmával 1 ? Hiszen azt a kivételes hatalmat talán mégsem azért kapta a Képviselőháztól, hogy kizárólag adóemelésekre és fizetéscsökkentésekre szorítkozzék. Itt van az Ofb.-földek már említett problémája. Már félesztendeje van annak, hogy az egységespárt valamelyik csoportjának —olyan sok csoportja van, hogy nem tudom melyiknek — megbízásából Temesváry Imre t. képviselőtársam interpellációt intézett Vargha pénzügyi államtitkárhoz, azt kívánva, hogy az Ofb.-földek annuitását 83 pengős maximumról szállítsa le a kormány a búza árhanyatlásához mérten 16 pengőre. Nagy helyesléssel fogadta ezt az indítványt az egységespárt is és Vargha államtitkár úr kijelentette, hogy a kormány 18*
