Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
134 Az országgyűlés képviselőházának ezt meggondolás tárgyává teszi és igen rövid idő alatt az erre vonatkozó törvényjavaslatot elkészítteti, előterjeszti vagy pedig az erre vonatkozó rendeletet kibocsátja. Még azt is tervezte akkor az egységéspárt az ősz folyamán, — gondolom novemberben vagy december elején volt ez — (Friedrich' István: Régen volt ez már!) hogy ebből az árhanyatlásból. az annuitásnak ebből a lemérsékléséből bizonyos részt ki fog mérni az előző földtulajdonosoknak, azoknak, akik a megváltást elszenvedték. Elmúlnak hónapok, elmúlik a tél, a kormánynak ez a javaslata még mindig késedelmeskedik az éji homályban, pedig itt legalább egymillió polgártársunk van érdekelve, akik a földreformban és a házhelyek révén ezekben a földekben részesültek. Ezeket^ még az ősszel kitelepítési eljárásokkal zaklatták, és fosztották meg az élet utolsó lehetőségétől. Es ez a probléma nem érdemelte meg a kivételes hatalmú kormány figyelmét, amikor egymillió polgártársunkról, magyar testvéreinkről van szó. Azután, bizonyos ladósvédielmi intézkedéseket ígért a kormány és részben, a moratórium valamelyes formájában ezeknek nagyon kis részét meg is valósította. Szó volt arról, hogy az adós gazdák az üzleti életben érvényes kényszeregyességi eljárást vehetik igénybe, szó volt arról, Pesthy Pál igen t. képviselőtársunk, az egységespárt elnöke, hirlapilag is nyilatkozott róla, hogy a rendelet, illetve a törvényjavasLat már készen van, s ismertette az alapelveit. Szó volt róla, hogy megállapítják a föld terhelési értékhatárát és amely adósság ezen a határon kívül esik, .azt egészen egyszerűen elcsapják és megsemmisítik, ami pedig helül esik a termelési értékhatáron, azt az adósságot bizonyos mérteikben csökkenteni fogják, és a kamiatlábot leszállítva, 'hosszá lejáratú kölcsönné alakítják át. Nem tudom, mi az oka, hogy ezt az egész ország által kívánt intézkedést a kormány szintén húzza és halasztja. Beszélik, legalább is suttogják itt a folyosón, hogy Korányi pénzügyminiszter úr volt az, aki ezt a javaslatot megellenezte, hogy; Korányi pénzügyminiszter úr volt az, aki kijelentette, hogy ezt a javaslatot pedig soha sem írja alá; úgyszintén az a hír is keringett, hogy Korányi pénzügyminiszter úr azt is mondotta, hogy ha a földteherrendezést bizonyos kötvényekkel óhajtják öszszekötni, akor ő azokat a kötvényeket az államkincstár nevében nem fogja aláírni. (Friedrich István: Az is lehet, ismerem, valószínű, hogy így van. — Jánossy Gábor: Még csak suttogják. — Egy hang a baloldalon: Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a\ szél! — Jánossy Gábor: Nálunk zörög, ha nem is fúj a szél.) Nem tudóim, hogy a miniszter úr állni fogja-e még mindig ezt a kijelentését, mert ő ezt már előre is szószegésnek bélyegezte, és a szószegő embert előre is hitelvesztettnek nyilvánította. Ez nagyon érdekes és üdítően hat olyian korszakban, amikor nem is szegik, hanem, szegdelik a sziót, mint akenyeret, amikor mozsárban törik a szót, amikor valóságos szószegési nagyüzem van berendezve elbben az országiban. No, de rendiben van, ha ő nem írja alá, majd aláírja egy másik pénzügyminiszter, akinek nemcsak az^ ingótőke érdeke iránt lesz érzéke, hanem aki a nép megmentése iránt is bizonyos impulzust fog érezni magában. A hiarmadik, amit a mezőgazdaság teréről kiragadok, a mezőgazdasági lakosságunk igen jelentékeny részének teljes gazdasági lehetet. ülése 1932 április 22-én, pénteken. lenülése, (Zaj. — Farkas István: Ez modern kifejezés!) Igen, akik gazdaságilag lehetetlen helyzetbe kerültek. Az a munka, amelyből a napszámos tömegek a régi időkben magukat és családjukat fenntartották, a kubikusmunka teljesen megszűnt. Azelőtt sem volt mindig állandó munka Magyarországon, ámbár a vasútépítés, az országutak építése, a vízszabályozás rengeteg embert foglalkoztatott, de olyankor, amikor ezek ideihaza nem találtak elhelyezkedési alkalmat, elmentek a külföldre és Németországtól kezdve Görögországig, az összes nagyszaJbású földmunkálatokat a magyar ember izmos karja építette fel, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és keresetét hazahozta. Magam tapasztaltam, hogy az idegenben lévő munkás alig használta fel keresetének tíz százalékát a maga fenntartására. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) A többit postautalvánnyal mindig pontosan hazaküldte a családjának. Ez az életfenntartási lehetőség megszűnt. Ezzel kapcsolatban az Ofb., a földbirtokreformhoz fűzött tervek és várakozások egyáltalában nem váltak valóra, a nép százezrei munka és kenyér nélkül éheznek Magyarországon. Hát mire való volt a kormány kivételes hatalma 1 ? (Dinnyés Lajos: A gyufapónz mire való volt?) Hiszen végre ezzel a problémával mégis csak komolyan foglalkozni kell. (Ulain Ferenc: Tartoznak 18 millió pengővel, de már régen elköltötték!) Nem lehet ezt senkinek se úgy felfogni: mi közöm van nekem ahhoz, ha a lakosság fele éhen is hal, csak én élhessem jól a magam életét. Nem így áll a probléma! Magyarország 8 millió lakosságából, — statisztikai adataim nincsenek, de a magam paraszti •eszével megítélve azt állíthatom, — hogy legfeljebb, ha 2 millió ember fogyaszt százszázalékosan, kétmillió maximálisan ötven százaiékot, 4 millió ember pedig az ország fogyasztásából teljesen ki van kapcsolva, (ügy van! Úgy avn! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Koplal, nélkülözik. — Dinnyés Lajos: Ez a rendszer!) Ilyen körülmények között mindenkinek he kell látnia, még annak is„ akinek egyébként köze sincs a mezőgazdasági lakosság problémáihoz, így a fővárosi embernek, lateinernek, kereskedőnek, iparosnak is, hogy nem lehet a régi szinten fenntartani Magyarországon semmit, fogyasztást sem, ha a) fogyasztásból a lakosság háromnegyed része ötven (százalékig ki van kapcsolva. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) Nagy örömmel tapasztaltam ennek a vitának a folyamán, hogy gazdaságunknak olyan tényezője is, mint Fenyő Miksa t. képviselőtársunk világosan látja már, hogy a termelés problémájának gyökere itt van, hogy először fogyasztóképessé kell tenni az ország lakosságát és csak ^azután térhetnek itt ismét vissza a normális állapotok. Azután Gál JenŐ t. képviselőtársam is tegnapi remek beszédében kiemelte, hogy bár az iparosok és kereskedők választották meg itt Budapesten, de teljes mértékben igazat ad a mi törekvéseinknek, mikor mi az ország rendbehozását egy nagyszabású mezőgazdasági Programm megvalósításával óhajtjuk megkezdeni és megalapozni. Nem óhajtok^ azzal foglalkozni, hogy mindezeket a problémákat, hogyan kellene megoldani, a magyar nemzetben mindenesetre megvan a kellő politikai intelligencia, megvan a kellő szakértelem, hogy minden elébe kerülő problémával szembe tudjon nézni, a megfelelő megoldást meg tudja találni, mint ahogy említettem, az utódállamokban a problémák leg-
