Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. kiment Berlinbe, le is fotografáltatta imagát, s a világlapok tele voltak azzal, hogy hogyan és miként tárgyal. (Ulain Ferenc: Lehetőleg úszónadrágban!) Nem. díszmagyarban, t. képviselőtársam, mert azt nem vitte ki, hanem frakkban. Nagyszerű volt a fotográfia, az eredmény azonban nulla. T. Képviselőház! Ilyen diplomáciai felkészültséggel, ilyen gazdasági tudással nem lehet ma egy országot kormányozni. Ahhoz, hogy egy országot vezessen valaki, elsősorban gazdasági tudásra, <a piacok ismeretére, nagyszerű összeköttetések szerzésére van szükség. Ma hallom az agrár képviselőktől, hogy ;á mi szeretett olasz barátaink, akikre az urak annyira büszkék voltak, és akikért annyit szenvedtünk ebben a Házban, hogyan szeretnek bennünket, hogy a búzát Szovjet-Oroszországból veszik, a fát Szovjetoroszországtól, a kendert Szovjetoroszországból veszik, hogy egészen passzív Oroszország felé az olasz • mérlegMiért? Azért, mert az oroszok egypár hajót csináltatnak a speziai hajógyárban. Mi nem csináltathatunk Olaszországban hajót, a szíve imiénk, de >a pénze másoké, mert ahogy a számok mutatják, évről-évre kevesebbet vesz tőlünk. El van árasztva Budapest déli gyümölcscsel, amely Olaszországból származik. Hol van még a nyár és az utcán már láthatók az olasz gelatériák. egész olasz invázió van Magyarországon. Ellenben azok az exportőrök, akik Olaszországba szállítottak élő állatokat, eddig mind elvéreztek mellette, mert azon keresni nem lehet és olyan csekély az .a mennyiség, amelyet Olaszország vesz tőlünk, hogy az számba sem jöhet. Ezért tartsuk fenn^ a barátságot, »hogyha akármi történik a világon, az első út Olaszországba vezet és onnan kapjuk azután az utasításokat arra, hogy például a Duna-kérdésben miit csináljunk? ÍAz elnöki széket Almásy László foglalja el.) Ez mutatja azt a — mondhatnám — tehetetlenséget, amellyel iá kormány a dolgokat nézi, mert ha nem volna tehetetlen, ha értene a gazdasági kérdéshez, a kormány külpolitikája is más lenne, mint amilyen. (Propper Sándor: Mayer meg tevén lovagolt Egyiptomban.) Mayer volt miniszter úr kiment Egyiptomba, Bethlen István kiment Ankarába, utaztak éppen eleget, de az eredmény semmi sem. Ott, ahol lehetne eredményt elérni, azért nem lehet, mert nem bíznak bennünk. Egy olyan országban, amely feudális, oligarchikus kormányzat alatt nyög. demokratikus népek nem bíznak. Hiába mondotta itt a belügyminiszter úr annakidején, Jhogy gazdasági kérdésekben nem számít az érzelem semmit sem. Dehogy nem! Merem állítani, hogy az az Ausztria, .amely a saint-germaini békeszerződés következtében legalább "annyit szenved területi megcsonkítás^ tekintetében és. egyébként, mint Magyarország, régen elsüllyedt volna, ha nem lenne demokratikus kormányzata és nem lenne köztársaság. Azoknak a nyomorúságoknak és bajoknak, .amelyek bennünket éveken át értek, nem utolsó sorban az a kormányzati rendszer az oka, «amelyet itt a kormányok megvalósítottak, és amelyet az urak olyan hűségesen támogattak és kiszolgáltak. (Simon András: Az előbb mondotta.^ hogy Olaszország Szovjetoroszországtól vásárol. Az jobb rendszer és demokratikusabb?) Nekem nem ideálom Szovjet^ Oroszország, nekem a demokratikus nyugat felé KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 121 ! orientálódó állam ,az ideálom, nem az a feudát lis, oligarchikus rendszer, amely Magyarorszá| gon van és amelynek ez a parlament a fügefa j levele. (Sauernborn Károly: Európai anachronizmus!) Munkaalkalmakat tehát nem tudtak és ma sem tudnak szerezni. Erre kimondották az urak, hogy munkanélküli segélyt nem adnak és ebben a felfogásban még ellenzéki pártok és ellenzéki férfiak is asszisztáltak az uraiknak. Nem adtak munkanélküli segélyt, ellenben azt mondották, hogy munkaalkalmak teremtésével j fogjuk valamiképpen, a munkanélküliséget enyhíteni. Azt hiszem, felesleges itt a Házban I ezután a nehéz napi vita után arról beszélni, hogyan tudtak az urak munkaikaimat teremI teni. Pár ilyen munkaalkalomról leszek bátor j én is beszélni. Egyes alföldi városokban elha1 tározták, hogy munkáik almák megterem téséI vei oldják meg a munkanélküliség kérdését. i Összetoborozták a munkásokat és azt mondot! ták nekik: akácfákat fogtok kivágni. Aki már i látott akácfát kivágni, tudja, hogy ez nem | könnyű mesterség, pláne elvénhedt fákat kij vágni, és ezért a testet-lelket ölő. ruhákat sza! kító munkáért fizetnek napi öt kiló búzát. ! Tessék kiszámítaná tizenkilenc filléres alapon j hogy mit kapnak ezek a munkások. Reggel | 6 órától este 7 óráig tartó munkáért, amelyet i egy órai szünet szakít meg, öt kiló búzát kap! nak, tehát kilencvenöt fillérért dolgozik ez a ! munkás reggeltől estig. Es ez így megy nem j egy városban, hanem egész sor városban. Ert| hető, hogy a gazdák alaposan ki is használ| ják ezt a helyzetet és nem hajlandók többet J annak a munkásnak sem fizetni, aki magán i vállalatnál vagy birtokosnál dolgozik, mint ! amennyit az inségakoióban fizetnek. Az elmúlt héten járt lent a népjóléti mií nisztériumnak egyik bizottsága egy alföldi váj ros'ban és az ott járt miniszteri titkár — még ; fiatal ember, telve lelkesedéssel és idealizmus! sal — közelebbről akarta megismerni a mun| kásnép nyomorát, kiment tehát az embervá: ; sárra és ott végighallgatta ja munkásokat, vé! gighallgatta azt az alkudozást, ami ott a gaz: dák és a munkások között folyik. Az a fiatal! ember nekem még harmadnap is remegő han! gon mondotta el: kérem, tiszta rabszolgaság | az, ami ott végbemegy; ígérnek fiatal, tizen I hat—tizennyolcéves fiúknak 70 fillér napibért, I reggel hat órától este hét óráig tartó munká| ért koszt nélkül, idősebb embereknek ígérnek I 95 fillért, 1 pengőt. A szőllőmunkánál, általában a mezőgazda• sági munkánál odajutottunk annak a jótékony! sági akciónak következményeképpen, hogy a | munkabérek mélyen a létminimum alá sülyed| nek. (Zaj.) En sohasem felejtem el azt a felzú! dulást. amelyet egyik kiszólasom okozott itt t a Háziban, amikor rámutattam arra, hogy a j magyar mezőgazdasági munkás mélyen a ma| láji kulinak életszínvonala alá sülyedt. Akkor ! az lurak felháborodtak és felháborodva kiabál| tak: hogyan mondhat ilyent magyar ember! • Vegyék elő a népszövetségi munkaügyi hiva! tálnak kéktáblás füzeteit, ott minden hónapí ban találnak exotikus államok munkabéreiről ; kimutatást, ezeket a munkabéreket hasonlíti suk össze az ottani élelmiszer-, lakás- és ruha-' | árakkal és meggyőződést szerezhetnek; arról, : hogy még a legsötétebb Macedóniában is jobb ! sorsa van a munkásnak, mint Magyarországon, ; a dicsőséges keresztény és nemzeti kurzus ural: mának tizenkettedik évében, (Farkas István: Tizenharmadik már, sajnos!) 16