Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

122 Az országgyűlés képviselőházának 71 A munkanélküliséget tehát nem oldották meg közmunkákkal, nem oldották meg munkaalkalmakkal, az egyetlen eredménye ennek a buzgalomnak az lett, hogy a munkabéreket olyan mélyre sülyesztették le, amilyen mélyen még sohasem voltak és amely munkabérek a létfenntartásnak még a minimumát se biztosítják az emberekenek. Az ipari életben ugyanezt tapasztaljuk. (Huszár Dezső közbeszól. — Propper Sándor: Ügy látszik, Huszár Dezső a mai bért is sokallja! — Zaj) Nem volt olyan csodabogár tudós, aki Magyarországon a racionalizálás örve alatt meghallgatást nem talált volna. Egész Európában végigkergették Bedenx francia mérnököt az ő rendszerével. Magában Franciaországban nem engedték ezt a rendszert a gyárakban alkalmazni, Németországban állást foglaltak ellene, maga a kormány intette le, Amerikában, a szabad kizsákmányolás hazájában nem engedték ezt a rendszert érvényesülni, ellenben Magyarországon tárt karokkal fogadták Bedeux mérnököt. Csak amikor a Ganz-gyári munkások sztrájkba léntek és sztrájkkal álltak ellen annak a kizsákmányolásnak és munkaerejük hallatlan kirablásának, akkor eszméltek arra, hogy nini, hát itt mégis valami bajok lehetnek. A textilgvárakban bevezették a Bedeux-rendszert. Ma az a helyzet a textilgvárakban. hogy egyrészt az erős vámvédelem lehetővé teszi számukra, hogv a falu népét, amelvnek főképpen készítik az áruikat, alaposan kifosztogathassák drága áruikkal, másfelől a kormány hathatós támogatásával lehetővé van számukra téve, hogy serdületlen lánvokat, asszonyokat, gyerekeket a leghallatlanabb, legszemtelenebb módon kizsákmányoljanak. Elnök: A képviselő urat fiigvelemztetnem kell. tartózkodjék a parlamenti illemet sértő kifejezésektől. (Buehinger Manó: Kérem, a ki7sákmányolók miért nem tartózkodnak!) Csendet kérek! Malasits Géza: T. Képviselőház! A gazdasági és hitelélet rendjének megvédésére hoznak javaslatot. A gazdasági és hitelélet rendjéhez tartozik az is, hogy a kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogyha valaki önhibáján kívül munkanélkülivé válik, azzal valami történjék. Mert nem helyes dolog ideállni a Házba és a Ház többségének tapsai, közt kijelenteni, hogy megköveteljük, hogy a negyvenéves anyák is szüljenek gyermeket és amikor a gyerek • a világra születik, akkor sem iskola nincs számára, sem munkaalkalom nincs apjának, semmi más nem jut számára, mint a fekete nyomorúság. Ezen a téren mégis csak kellett volna valamit tenni. (Zaj[ — Elnök csenget-) Azt hszem, eléggé bebizonyítottam, hogy az urak nem tudnak munkaalkalmakat teremteni, nem tudtak meglévő gyárakat ia bezárástól megvédeni, kereskedelmi vállalatok fennmaradását nem tudták biztosítani, nap-nap >ntán százszámra bocsátották el a munkásokat, úgy, hogy ma Budapest 64 ezer ingyen kasztost kénytelen kitartani. Ezen a téren tehát minden kormányzati böleseség abból állott, hogy ha a munkanélküliek valahol összeverődtek, rájuk uszították a rendőrséget, amely azután kiardlappal igyekezett megoldani a szociális kérdést. Marad azután még egy terület, amelyen az urak kiélték magukat: ez ai jótékonyság területe. Arról beszéltek az urak: nem lesz éhező ember. Én a hét elején kénytelen voltam egy alföldi városkába lemenni. Én már láttam ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. nyomorúságot, hiszen a 90-es évek végén a londoni Whitechapel-ben éltem, nyugodt lelkiismerettel mondhatom azonban, hogy ahhoz fogható keserű, reménytelen, kétségbeesett nyomort soha életeimben nem láttam, mint aminőt az Alföldön, pl. Karcagon a búzatermő vidék^ szívében láttam. Ekkora nyomorúságra még én sem voltam elkészülve. Ezzel a nyomorúsággal szemben mit tesznek az urak? Anynyit, mint amikor egy nagy tűz támad valahol és odaállnak bodzafapuskákkal és próbálják a bodzafa.puskákba felszívott vízzel eloltani azt a rettenetes nagy tüzet. Nem érzik-e az urak, hogy ég a talaj lábuk alatt, nem érzik, hogy az EL

r szociális elégületlenség, amely az egész országban elharapódzott, egyszer kirobban és akkor ez a kis vízipuska már nem használ semmit? Az a jótékonysági .akció, amelyet az urak csináltak, szintén suta. Suta pedig azért, mert még annyi fáradságot sem vettek malgüknak, hogy a társadalmat megszervezték volna a jótékonyságra, anyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy a városokban valamikép megszerveztek volnia egy segítőbizottságot. Ráhagyták az akció lebonyolítását a városi magisztrátusra. Ahol a polgármester törődött a dolgokkal, ott volt valami kis rendszer benne, (Hegymegi Kiss Pál: Például Debrecenben!) de a legtöbb helyen, a polgármesterek mégis csak olyan foglalkozásnak tekintették ezt, amely nem méltó hozzájuk, hát rábízták valamelyik kis fogalmazóeskára, aki azután lebonyolította az egész jótékonysági akciót, amelyből az egész város munkássága koldult. Kolduslevesekkel, alamizsnákkal, ócska ruhák gyűjtésével akarják ezt a nehéz szociális kérdést megoldani, (amelynek megoldására önöknél sokkal erősebb, sokkal nagyobb tudással bíró férfiak is ma alighanem hiálba vállalkoznának, hiába pedig lázért, mert íbiszen az előző kormányrendszer még azt a lehetőséget is elzárta, amely lehetőség itt ezen a téren megvolt. (Buehinger Manó: Már Bismarck is sokkal tovább tartott, mint önök! — Propper Sándor: Ötven évvel ezelőtt!) A t. túloldal és a t. kormány részéről állandóan r hallottuk hangoztatni, hogy nem lehet az állapotokon segíteni, mert világválság van

% Ha az a 2600 millió, amelyet, Friedrich István t. képviselőtársam szerint, a Bethlenkormány teljesen haszontalanul pumpált ki a magyar népből, a maigyar nép zsebében, vagy a takarékpénztárban volna, akkor legalábh a hitelválság nem volna olyan éles, mint amilyen, volna mégis valami kis építkezés, volna mégis valami munka, a társadalom mégis tudna magán valamikép segíteni. így azonban mindent feláldoztak annak a rettenetes molochnak, annak a hatalmas öncélú bürokráciánk, amely mint egy gólem ült at fejünkre s amellyel az urak ma nem biruak. Ezeken az állapotokon rendkívüli felhatalmazással segíteni nem lelhet, mert az a kormány, amely a rendes felhatalmazás, a rendes költségvetés és az egységespárt részéről megnyilvánuló bizalom birtokában n©m tudott a gazdasági élet bajaival megbirkózni, nem tudta a magyar élet égetö problémáit megoldani, ezzel a rendkívüli felhatalmazással sem tudja majd ezeket a kérdéseket megoldani. Legfeljebb majd az fog történni, hogy a kormány ennek a felhatalmazásnak birtokában még kevesebbet fogja a képviselőházat foglalkoztatni, még kevesebbet fogja a képviselőházat megkérdezni a jövő teendőit illetően, ha-