Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. meg nem szavazna. Nem tudom tehát belátni, hogy amikor egészen jelentéktelen törvény­javaslatokat úgyszólván keresztül korbácsol­nak, amikor jelentéktelen törvényjavaslatokat úgyszólván keresztül erőszakolnak, akkor a gazdasági válságnak ilyen állapotában előjöj­jön a kormány egy olyan javaslattal, amely olyan felhatalmazást, olyan diktatórikus ha­talmat ad a kormány kezébe, amilyenről a békebeli kormányok még csak álmodni sem merészeltek. Rendkívüli intézkedéseknek olyan parla­menti szituációban van létjogosultságuk, mint amilyen Németországban van. (Zaj. — Elnök csenget.) Ha az urak itt akarnak maradni éj­félig, én szívesen rendelkezésre állok; kérnem kell azonban, hogy engem is hallgassanak meg. Mondom, Németországban még van értelme an­nak, hogy a kormány a törvényhozástól rend­kívüli felhatalmazást kért. A német parlament­ben két olyan párt van, amelyek mindegyike külön-külön ellenzi a weimari alkotmányt, a köztársasági alkotmányt, általában azonban a két párt közül egyik sem áll a parlamentariz­mus talaján. Az egyik az a párt, amellyel önök közül igen sokan szimpatizálnak és amelynek győzelmét önök közül titokban igen sokan kí­vánták, (Jánossy Gábor: Honnan tudja?) ezek a horogkeresztesek, a Nácik. (Buchinger Manó: Olvastuk a lapjaikból! — Jánossy Gábor: A vesékben olvas? — Buchinger Manó: Azokban a lapokban olvastuk, amelyeket a kormány tart fenn! — Propper Sándor: Imádkoztak az Adolf győzelméért, az bizonyos!) és erre abból lehet következtetni, hogy azok a lapok, amelyek a kormány politikáját támogatják, amelyeket a kormány aranymagon tart, Hitler úr min­den tüsszentését feltűnő betűkkel hozzák. (Buchinger Manó: Kreuger kosztosa, mint véd­szent!) Nem gondolják meg, hogy ezzel Ma­gyarországnak és a magyar népnek legnagyobb ellenségét üdvözlik. Az a körülmény, hogy Hitler a köztársaság ellen tör, hogy Hitler a weimári alkotmány el­len tör, az a körülmény, hogy Hitler a nagy­kapitalisták pénzén, az öngyilkossá vált Kreu­ger pénzén fordítja fel a jelenlegi német biro­dalom rendjét... Elnök: Kérem, képviselő úr, Hitlernek ta­lán kevés köze van a javaslathoz; (Propper Sándor: Már Hitlert is szentté avatták?) mél­tóztassék megközelíteni a tárgyat. (Propper Sándor: Legalább várják meg, míg uralomra kerül és akkor avassák szentté!) Malasits Géza: Amikor tehát ia német par­lamentnek egy tekintélyes pártja ,az alkotmány ellen, a köztársaság ellen tör, az egész jelenlegi rendszert úgyszólván fel akarja lökni, amikor ez a párt nem parlamentális alapon áll és a látszólag vele szemben, de vele lelki harmóniá­ban álló másik párt is ellenzi a köztársaságot és a parlamentarizmust, akkor és ott érthető, ha a kormány bizonyos időre, iáimig az állapo­tok meg nem váltóénak, vagy ameddig a jobb belátás a népben felül nem kerekedek, rendkí­vüli intézkedésekre kér felhatalmazást. De nálunk Magyarországon, ismétlem, szó sem lehet erről. Azoknak a pártoknak, amelyek jelenleg ebben 'a képviselőházban ülnek, egyike sem antipairlamentáris párt, mert mindegyik párt kivétel nélkül a parlamentarizmus alap­ján áll (Propper Sándor: Kivéve az egységes­pártot! — Derültség a jobboldalon.) és az or­szág komoly helyzetéhez méltóan bírálja a ja­vaslatot s ismétlem, a t. egységespárt minden olyan javaslatot megszavaz, amelyet a kor­mány eléje hoz, tehát nem látom be annak ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 117 szükségességét, hogy a Ház 12, 13 és 14 órás üléseken hajszoljon keresztül olyan törvényja­vaslatot, amelyre szerintem komoly okból szük­ség nincsen. De a kormány kezdettől fogva igyekezett és törekedett arra, hogy rendkívüli eszközök­kel kormányozzon. Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy a kormány mézesheteiben történt a blatorbágyi szörnyű szerencsétlenség, ame­lyet azután a kormány felhasznált arra, hogy statáriumot hirdessen. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) A tüzérségi előkészítés kellő módon megtörtént. Amint a robbanás meg­történt, amint ez a minden kultúrember ál­tal eléggé el nem ítélhető gazság megtörtént, máris megindult a tüzérségi ostrom a közön­ség idegei ellen. Bemagyarázták a közönség­nek, hogy tervszerű kommunista merénylet­ről, kommunista összeesküvésről van szó, amelynek szálai az egész országban széjjel­mennek. Fantasztikusnál fantasztikusabb hí­rekkel irritálták a közvéleményt, hogy az­után ennek a megijesztett közvéleménynek valahogy beadhassák a statáriumot. Nos, ha­marosan kiderült, hogy ebben az esetben nem kommunista összeesküvésről volt szó; kide­rült hamarosan, hogy semmiféle Összeeskü­vésről nem volt szó, hanem egy gaz szadis­tának egyéni merénylete volt. Az ok, amiért a statáriumot. kimondották, régen megszűnt, de a statárium még mindig itt van. (Buchin­ger Manó: Az egységespárt is!) Ez a statá­rium nem vált a magyar nemzet dicsőségére, és bárhova megyünk a külföldön, mindenütt azt kérdik: mi az, mi történt Magyarorszá­gon, talán feléledt a Rózsa Sándor- meg a Sobrijkorszak, Magyarországon talán rabló­bandák mászkálnak az országban, hogy sta­táriumra van szükség? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Nép még békésebben nem tűri azt a szörnyű nyomorúságot, amelyet ez a dicsőséges keresztény és nemzeti kurzus rázúdított. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) Nagyobb béketűréssel^ nem tűri nép azt a szörnyű hatósági zaklatást, amelyben része van akkor, amikor fájdalmának kife­jezést akar adni. Es ugyanakkor erre a népre még statáriumot is hozni, lelketlenség volt. A statárium oka megszűnt, de a statárium ittmaradt. Tisztelt Képviselőház! Itt van egy másik eset. Gazdasági válság van nemcsak Magyar­országon, hanem az egész világon. Kétség­telen, hogy nem élünk egy szigeten,» ahol nem érzik a tenger hullámainak a csapását. Azt a gazdasági válságot, amely az egész kapita­lista világot áthatja és amely alapjában ren­díti meg a kapitalizmust, mi is érezzük, és ennek a gazdasági válságnak a hatása alatt a munkanélküliséget, a nyomor ijesztő ter­jedését, a pauperizmust, a gazdasági válság­nak ezeket a kísérő jelenségeit mi is érez­zük. De ez nem lehet ok arra, hogy most be­tömjék mindenkinek a száját. A kormány a helyett, hogy erélyes kézzel látott volna hozzá a gazdasági válságnak ha nem is a megoldásához, mert hiszen erre képtelen, ha­nem legalább az enyhítéséhez, e helyett gyű­léstilalmat rendelt el az egész országban és ezzel beléje fojtotta az emberekbe a szót. Hát azt méltóztatnak gondolni, ihogy a gyűlés­tilalom elrendelésével megoldották a szociális problémákat, amelyek a rossz és pazarló kor­mányzat következményei? Hát azt méltóztat­nak gondolni, hogy azért, mert nem szabad népgyűléseket tartani, azért, mert még a leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom