Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-71
118 Az országgyűlés képviselőházának 71 kisebb gyűléskét is be kell jelenteni a rendőrségnek, ettől elmúlnak azok a bajok, amelyeknek hatása alatt nyög ez az ország? Ilyesmit ne gondoljanak. A gyüléstilalom elrendelése azt jelenti, hogy nem szabad beszélni, de mert a bajok r itt t vannak, az emberek mégis beszélnek róla, és ha beszélnek és próbálnak valamiképpen a bajokon segíteni, akikor jön a régi recept, amely kormányzati maximává nőtte ki magát Magyarországon, akkor a szurony, ököl és bot, ezek a megszokott eszközök jönnek gyakorlati alkalmazásba, magát a kérdést azonhan ezzel nem oldották meg. De nem maradt egyedül iái statáriumnál és a gyűléstilalomnál a kormányzat, hanem tovább ment azon az úton, amelyen megindult. A sajtó megfélemlítése lett azután a harmadik eszköz, a sajtó megfélemlítésével folytatta azután a kormány. Németország legalább is olyan súlyos gazdasági válság terhe lalatt nyög, mint Magyarország. Németország ipari állam, s annak következtében, hogy az export majdnem teljesen megvan bénulva, millió és millió munkás van munka nélkül, a nyomor és ,a kétségbeesés ott is elég nagy ?í de a német kormánynak még isem jutott eszébe a sajtóra olyan béklyókat rakni, mint amilyen béklyókat a magyar kormány erre az anélkül is engedelmes sajtóra rakott. (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) Minden államban törekednek arra, hogy annak az elkeseredésnek, amely a gazdasági helyzet következménye, valamiképpen kifolyást engedjenek; minden államban törekednek, ha egyébre nem, hát arra, hogy panaszkodjék a nép, s ha már kenyeret nem tudnak adni, ha munkaalkalmakat, kereseti lehetőséget nem tudnak adni, akkor legalább panaszkodjék a nép, és jusson kifejezésre az a sok panasz és baj, amely a nép lelkében szunnyad. Ehhez azonban szabad sajtóra lenne szükség, de semmitől sem irtózik ez a kormányzati rendszer anynyira, mint a szabad sajtótól. Ezért mindenféle hazug ürügyek alatt ibéklyókat raknak a sajtóra és mindenféle hazug ürügyek alatt igyekszenek a sajtót felderítő munkájában zavarni. (Propper Sándor: Ha jól viseli magát, pénzt kap!) A kormány, mint azt ma Weltner t. képviselőtársam — azt hiszem — meggyőző erővel kimutatta, ahelyett, hogy azokat a panaszokat, amelyeket itt a Házban elmondottunk, és azokat a panasizokat, amelyeket illetékes miniszterekhez juttattunk, megvizsgáltatta volna és azokat orvosolta volna, ehelyett azt a lapot, amely «nnek a panasznak hangot adott,- és amely ezt a panaszt kifejezésre juttatta, tiltotta be. Kettős célt akart ezzel elérni. Az egyik az, hogy elnémítsa a szociáldemokratapártot, elnémítsa azt a pártot, amely a nép legszélesebb rétegeit Öleli fel és amely a munkásnép legszegényebbjeivel, a földmunkássággal törődik. De a másik — talán tudat alatti — cél az volt, hogy ezzel a rendelkezéssel az egész magyar sajtót megijesszék, ezzel a rendelkezéssel az egész magyar sajtót figyelmeztessék arra, hogy: ;. ha bátran mertek írni, ha őszintén mertek írni arról, ami ebben az országban történik, akkor ti is a Népszava sorsára fogtok jutni. Minthogy a sajtó ma éppen olyan kapitalista vállalkozás,. mint a burgonyahámozás, vagy a zabkoptatás, érthető, hogy azok, akik pénzüket egy sajtóvállalafcba befektették, féltik a pénzüket, és érthető, hogy azokat a tollakat, amelyek talán még bátran, még őszinülése 1982 április 21-én, csütörtökön. tén meg mernék írni a helyzetet, egy kissé leszorítják és nem engedik úgy írni, ahogy annak a tollnak tulajdonosa szeretne írni. A kormány tehát azt hitte, vagy azt gondolta, hogy a Népszava elnémításával eléri célját: a szociáldemokratapárt néma lesz és hallgat, a többi pedig meg fog ijedni és még kevesebb bátorsággal fog írni, mint eddig. Már pedig — merem állítani — lojálisabb sajtót még lámpással sem lehet találáni a gazdasági válság idejében, mint a magyar satjtó. (Kelemen Kornél: Mint a Népszava!) T. képviselőtársamnak arra a közbeszólására, hogy «Mint a Népszava» — legyen szabad ajánlani t. képviselőtársamnak, • hogy tessék elolvasni egyszer az Arbeiter Zeitungot, a Vorwärts-et, vaigy Daily Heraldot, vagy tessék a Popoulaire-t elolvasni, s meggyőződhetik arról, hogy ha akár Franciaországban, akár Belgiumban, akár Németor szákban egytized része történt volna a munkássággal annak, ami itt velünk történt, akkor ezek a lapok nem úgy írnának, mint a Népszava, (Propper Sándor: Fizessen elő az olcsó Népszavára! Olvassa azt!) hanem sokkal kriminális abb an írtak volna, mint a Népszava. Csakhogy a mi" különleges sajtó viszonyaink, az a körülmény, hoigy itt sajtószabadság nincs, kényszeríti a Népszavát is arra, hogy olyan hangon írjon, amilyen hangon éppen csak lehet írni. De tessék elhinni azt, hölgy ha azok az esetek, amelyeket a Népszava megírt, Németországban történnének, akkor az egész német sajtó lángoló betűkkel írna és 24 óráig német kormány nem maradhatna a helyén, feltéve, hogy nem orvosolná azokat az eseményeket, amelyeket felsoroltunk. '(Propper Sándor: A külföld meg sem tudja érteni, holgyan lehet lapot betiltani !) T. Ház! Mióta csak a kormány itt a parlamentben bemutatkozott, minden törekvése odairányult, hogy magának kivételes hatalmat szerezzen és a kivételes hatalom segítségével kormányozzon tovább. Ha figyelmesen nézzük az eseményeket, akkor» azt kell látnunk, hogy erre a kivételes törvényre állítólag azért van szükség, mert a Képviselőház egy jkissé nehézkés testület, a gazdasági élet hullámzását nem tudja követni, a pénz, a hitelélet körül előforduló dolgokat sem tudja olyan gyorsan követni, tehát szüksége van a kormánynak egy felhatalmazásra, amelynek birtokában gyorsan tud, állítólag az ország érdekében, intézkedni, azonkívül szüksége van egy bizottságra, amely ai kormány javaslatait a parlament helyett felülvizsgálja. (Mozgás a jobboldalon. — Propper Sándor: Már megbánták úgy-e, hogy nem adták meg a halasztást 1 ?) A 33-as bizottságról egy magyar bankember adta le a legjobb véleményt. Amikor a^ 33-as bizottság első ülése volt, az ülés fele után kijött az egyik fődelegátus. A hírlapíró megkérdezte tőle: no, mi van ott bent? — Semmi, — azt mondja— egy nagy távfeesegés, ami mellett a kormány azt tesz, amit akar. Aki figyelemmel kísérte a 33-as bizottság működését, az meggyőződhetett arról, hogy ott tényleg nem történt más. A 33-as bizottság tagjai egymást multák felül a szónoklatokban, kiélték az egész energiájukat abban, hogy tartottak hatalmas nagy szónoklaiokat, közben pedig a kormány tett, amit akart. (Propper Sándor: Egy bankár kijött és azt mondta: Laute Dummheiten!) Teljesen igaza van annak a most már rendezett felekezetű gentleman-nek, aki kijelentette: Narrisohkeiten ! Tényleg «Narrisch-
