Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

116 Az országgyűlés képviselőházának 71 ahol lehetett volna, például a németországi állatkivitelre nézve, (Sauerborn Károly: Drezdában 21 fillér a magyar állat!) hanem még a szállítási költségekkel is nehezítik, akadályozzák, hogy a belső piac addig a mértékig kifejlődhessék, amilyen mértékig a jelenlegi nyomorúságban is kifejlődnék. Ablban a tekintetben sem látok javulást, hogy a föld tehermentesítése, illetve terheinek elbírható módon való rendezése érdekében komoly intézkedések történnének. Hogy a termelést úgy irányítsuk, hogy azt termeljünk, amit el lehet helyezni, (Kun Béla: Ügy van, piacokat!) ebben a tekintetben sem látok semmi komoly intézkedést. Az államháztartás rendje ugyan a költségvetés szerint jelentkezik, a múlt félév eredménye azonban arra a tárgyilagos aggodalomra ad jogot és okot, hogy az elszámolás ebben a tekintetben nem lesz olyan tetszetős, mint amilyen a költségvetés. (Ügy van! balfelöl.) Egyszóval azt látjuk, hogy a gyakorlati életben az a felhatalmazás, amelyet az alkotmány súlyos kárával és sérelmével kapott és gyakorolt a kormány hónapokon keresztül, és amelyet most még súlyosabb alakban, mert a Hadikféle határozati javaslat nélkül óhajtanak megújítani, nem szolgált az ország felemelésére. Nincs tehát meg az ok arra, ho^v mi a mi alkotmányjogi aggodalmainkat félre tegyük (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és miután az a meggyőződésünk, hogy tudományos feltételek, vagy feltevések és elvek ide, vagy oda — ennek a nemzetnek élnie kell, az a meggyőződésünk, hogy a tudomány elvei érvényesek ugyan, de én legalább egy konkrét esetből, a közgazdasági, illetve pénzügyi tudományokat illetően arra következtetek, hogy a tudomány alkalmazásánál van valami baj. (Ügy van! balfelöl.) Mert 1914 júliusában, iazon a napon, amikor követünk elhagyta Belgrádot, egy bankvezér bizalmasi kérdésünkre közölte, hogy nem bírhatjuk tovább 3 hónapnál a háborút, mert pénzzel nem győzzük. Es hogy ez a felfogás általános volt, azt bizonyították a kormány intézkedései, mert a kormány minden közmunkát azonnal és véglegesen betiltott. Ebből azt látom, hogy valami olyanforma dolog történik itt a közgazdasági és pénzügyi tudományok elveinek alkalmazása körül, mint mikor a diáknak feladják a matematiikapéldát és nagyszerűen megfejti az egyenleget, de rosszul állította fel és ennélfogva más eredményre jut, mint amilyenre iakar, mint amilyenre kell. (Ügy van! — Kun Béla: A rendszer is ezt érdemli: a rossz egyenlet után a bukást!) Ilyen körülmények között nem lévén gyakorlati ok sem arra, hogy közjogi aggodalmainkat félretegyük, de meg, mert a közjogi precedensek alkotásának ez a sorozata már alkotmányunk épségét, gyökerét veszélyeztetné, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadhassam. (Elénk éljenzés és taps a baloldalonA szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: Tisztelt Képviselőház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, tisztelettel kérem a Ház szíves hozzájárulását ahihoz, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen! Nem!) Akik hozzájárulnak, méltóztassanak felállani! (Megtörténtik.) Kérem a jegyző urat, méltóztassék megszámlálni. Herczegh Béla jegyző (megolvassa a szaülése 1932 április 21-én, csütörtökön. vázákat): Huszonnégy! (Felkiáltások a baloldalon: Háromnegyed 10 óra van! — Kabók Lajos: Most egy órát fogunk beszélni! — Buchinger Manó: Kapupénzt fizessünk!!) Elnök: Akik nem adják meg a halasztást, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) — Dinich Ödön: Úgyis lesz holnap vita, hiába!) Herezegh Béla jegyző (megszámlálja a szavazókat): Ötvennégy! Elnök: A Ház a halasztásba nem egyezett bele, méltóztassék beszédét megkezdeni. (Propper Sándor: Hallatlan! Saját házszabályaikba tipornak bele!) Méltóztassanak csendben maradni. (Györki Imre: Itt fognak ülni éjfélig! — Felkiáltások jobbfelöl: Nem baj!) Csendet kérek. Malasits Géza: T. Képviselőház! Kendkívül örülök annak, hogy a Ház többségében annyira buzog a munkakedv és a szorgalom, hogy az eddigi szokástól teljesen eltérően háromnegyed tíz órakor, az ülés befejezése előtt negyedórával sem engedi meg beszédemnek másnapra való halasiztását. Szeretném, ha ez a buzgalom és ez a szorgalom olyan téren nyilvánulna meg, amely téren eddig még sem szorgalmat, sem buzgalmat sem a kormány, sem a kormánytámogató többség részéről nem láttunk. Nem láttunk szorgalmat és buzgalmat akkor, amikor a dolgozó nép fájdalmának enyhítéséről volt szó; nem láttunk szorgalmat és buzgalmat akkor, amikor a munkanélküliség nehéz problémájának megoldásáról volt szó; nem láttunk buzgalmat akkor, amikor az ország fájó sebeinek gyógyításáról volt szó. Buzgalom és szorgalom a t. túloldal részéről csak akkor nyilvánul meg, amikor hatalmi Önteltségükben m&g akarják mutatni az ellenzéki pártokkal szemben, hogy mégis övék a többség-. A többség az uraké lehet átmenetileg ebben a Házban, annyi azonban bizonyos, hogy ha ma titkos szavazás útján megszámoltatnák az országot arról, hogy kikkel" akarja magát az ország népe itt ebben a Házban képviseltetni, akkor azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a t. egységespárt egy omnibusaban elférne. (Propper Sándor: Üleppel bírják, csak érvekkel nem!) Nem vagyok jogász és így nem értek az alkotmányjogi kérdésekhez olyan szakszerűen, mint azok az igen t. képviselőtársaim, akik ma igen éles és hatásos érvekkel bizonyították ennek az előttünk fekvő javaslatnak alkotmányjogi lehetetlenségét. De ha nem is vagyok jogász, azért egyszerű érzésem súgja nekem azt, hogy erre a kivételes törvényre, ezekre a kivételes rendelkezésekre ma sem az országnak nincs szüksége, sem magának a kormánynak nem volna szüksége, ha egyébként nem volna eltelve olyan hatalmi mámortól, mint amilyentől elteltnek látszik. Mert rendkívüli intézkedéseknek ott es akkor van helyük, ahol és amikor a törvényhozás munkájában gátolva van. Ha valamely oknál fogva a törvényhozás nem teljesíti funkcióit, ha valamely oknál fogva a törvényhozás képtelen az ország szükségleteit kielégíteni, akkor, habár nem is (helyeselünk, mégis meg tudjuk érteni, ha egy kormány rendkívüli intézkedésekhez nyúl. De ebben az esetben ez nem áll fenn, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) a magyar parlament így, ahogy ma van, a kormánynak minden kívánságát híven teljesíti. A kormány nem kívánhat olyasmit, amit ez a többség meg nem szavazna és nem szankcionálna; a kormány nem hozhat olyan lehetetlen törvényjavaslatot a Ház elé, amelyet ez a többség