Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának fi. ban, fokozódó mértékben fog jelentkezni az a tünet, amit ma is látunk, hogy már nem bírják a földeket kellően megművelni, azt a termést se kapjuk meg, amit rendes művelés mellett megkaphatnánk és ha megkapjuk, a jövő esztendők termése is megsínyli. Ugyanezzel kapcsolatos — mint már említettem — a mezőgazdasági munkáskérdés, amelynél az a helyzet, hogy ma a mezőgazdasági .munkás jórészt kevesebbet keres, mint amennyit az ínségmunkával keresett. Mert ott többször volt alkalma^ elmenni munkára, míg az idei hosszú tél után, amikor pedig a mezőgazdasági munka össze szokott torlódni s ez felszökteti a munkabéreket, most nem munkabérfelszökés, hanem elegendő munkaalkalom sem jelentkezik. Az államháztartás rendjének biztosítása a harmadik célja ennek a törvényjavaslatnak. (Halljuk/ Halljuk! bal felől. — Propper Sándor: Ott is van rend, csak pénz nincs!) Erről talán nagyon sokat nem szükséges beszélnem, mert hiszen az államháztartás rendjén .még mindig fáradozik a pénzügyminiszter úr, (Sauerborn Károly: Hát fáradozik? — Vázsonyi János: Midőn e sorokat írjuk!) már pedig nem fáradoznék még mindig, ha nem volna már tennivaló. (Propper Sándor: Szimfónia!) Fáradozik rajta és még kénytelen olyan eszközhöz is nyúlni, mint ma délelőtt is itt mondotta, amely eszközt maga is csak átmeneti kisegítésre talál alkalmasnak, tudniillik a kincstárjegyekhez. De akik azt látják ott künn ah életben, hogy a földek megmívelésében is visszamaradás van, hogy az iparosnak nincsen [rendelése, hogy némely hónapban több a forgalmiadója és társadalombiztosító járuléka, ha átalányban van kivetve, mint amennyi értékű munkát végzett, ha a kereskedők egyre-másra 'buknak meg, megállapíthatjuk, hogy hiába van az adók felemelése, (Sauerborn Károly: Ez így van! — Kun Béla: Papiron! — Sauerborn Károly: Nem fog befolyni!) az adók tfelemelése a rubrikákban pontos, lelkiismeretes munkát jelenthet, (Sauerborn Károly: A papír elbír mindent!) de, hogy azt a pénzt tényleg he lehessen hajtani, aziránt alapos kételyeim vannak. Méltóztassék megengedni, hogy szóvátegyem, hogy itt a Házban és Budapesten általában többfelé nagyon-nagyon furcsa, téves hangulatot láttam, amikor azt gondolják, hogy az emberek azért nem fizetnek adót, mert izgatják őket. (Vázsonyi János: Nem tudnak fizetni!) En nem szállok ezzel vitába, bár tudomásom szerint minden jóérzésű hazafi az adófizetést mint kötelességet tárja az állampolgár elé, és látom, hogy apró-cseprő emberek utolsó vagyonkájukat teszik pénzzé, hogy az adójukat kifizessék. Tehát a szándék is megvan. (Vázsonyi János: Azért vannak eladósodva!) De pl. a nyáron Kecskeméten egy tanyai iskolában — valamennyi tanyai iskolában így volt — be volt írva a 70—80 gyerek, és amikor kutatták, hogy nem az influenza okozza-e, hogy 8—10 gyerek jár az iskolába, akkor kisült az, hogy a többinek nincs cipője és ruhája, azért marad otthon. Méltóztassék nekem megmondani, hogy azt a szegény, jobbhoz szokott apát, aki szeretettel neveli, gyámolítja gyermekeit és családját, aki maga is gondoskodni szokott arról, hogy tisztességesen jelenhessen meg bárhol, ki izgatja arra, hogy ne vegyen a rongyos cipő helyett másikat? (Kun Béla: Es elégedetlen legyen a rendszerrel!) Ez nagyon téves felfogás. Lehetnek itt-ott olyanok, akik nem akarnak adót fizetni és ezekkel szemben az államhataülése Í9BÉ április 2i~én, csütörtökön. ÍÍŐ lom egész súlyát éreztetni kell, de ne méltóztassék azt hinni, hogy ez tömegjelenség. A magyar nép lelke még az adófizetés kötelességétől van áthatva, csak ha tartósan lehetetlen feladat elé állítják ebben a tekintetben, akkor fog ez a szándék eltompulni. Azok a módszerek, amelyeket eddig a kormány a pénzügyi egyensúly elérése érdekében követett, nemcsak abban a részükben nem látszanak célravezetőknek, amelyet az előbb említettem, hanem másik részükben sem, mert még azok a fizetéscsökkentések is, amelyek történtek, nemcsak azt az X, ezer vagy tízezer tisztviselőcsaládot érintették, hanem az ő révükön érintették a kisipart, érintették ai

w kiskereskedelmet, de érintették magát a mezőgazdaságot is. Nagyon sok óvatolt váltó lehet annak tanuja, hogy az illető üzletember kötelezettségét az elsejére bazirozta, amikor a tisztviselői kar komoly kötelességtudással, pontosan fizette a maga részletét, és -. ebből lehetett a váltót törleszteni, vagy legalább is megújítani. Közbecsapott azonban ez a fizetéscsökkentés, sőt megtörtént az, hogy az önj kormányzatok egyre-másra fizetésképtelenné váltak, annak ellenére, hogy velük szemben 1927 óta ugyanilyen, szinte korlátlan gyámkodó hatalmat adott a törvényhozás, amilyent most a minisztereknek az országgal szemben akar adni és most a tisztviselőiket sem tudják fizetni. Ezzel a két-három hónapos fizetéselmaradással nemcsak ezek a tisztivselőcsaládok jutnak nyomorba, pedig az is nagy hiba, mert a nép minden tisztviselőben az államhatalom reprezentánsát látja, tehát sok kötelességtudás, pontosság szükséges az ő tekintélyük további megóvására is. Ilyen körülmények közt azt hiszem, van okom kétségbevonni, hogy ezen az úton az ország háztartását gyakorlati módon, az alkotmányi aggodalmakat félretéve is gyökeresen fogják tudni rendbehozni. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) En azt tartom, hogy a súlyos kenyérkérdések ellenére ebben az esetben az alkotmányjogi aggodalmakat nem volna szabad még a kenyérkérdésnek sem háttérbe szorítani. (Ügy van! a baloldalon.) De akik úgy vélik, hogy a kenyér előbbrevaló, azok biztosítsák a kenyeret, (Felkiáltások a baloldalon: De nem tudják!) >bizto@ítsák mindenben, biztosítsák elegendő mennyiségben, elérhető mértékben az elemi szükségleteket s akkor jöjjenek ide ilyen felhatalmazásért. (Ügy van! a báloldalon.) Akkor meglehet, hogy mi is, akik az alkotmányra nagyon nagy súlyt fektetünk, azt mondjuk, hogy ez a kormány képes, tudja, akarja, bírja az ország népét jobb helyzetbe juttatni e helyett a nyomorúság helyett, tehát félreállunk az alkotmányogi aggodalmakkal, mert első a kenyér, a megélhetés. (Ügy van! balfelől.) Ez azonban egyáltalában nem következett be, nincsenek meg rá még csak a kedvező tünetek sem. Itt a fő tételekben semmi lényeges javulás nem történt. Ilyen főtétel a világválságon felül a mi saját külön bajaink számlájára írható, helyrehozhatatlanul elköltött pénzeken felül még elsősorban a, kartellárak kérdése, amelyeknek kellő mértékű letörése iránt intézkedés nem történt. (Ügy van! a baloldalon.) Ilyen másodsorban a piacok hiánya, amelyet részben az előbb voltam bátor megállapítani, hogy nemcsak a külső piacok biztosítása iránt nem történtek célravezető intézkedések, ott sem, 15*