Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. én roppant nagyra becsülöm az ön egyéniségét és kvalitásait, de most nem merném ajánlani, hogy engedje meg a kiexaminálást, mert akkor nyomban kitűnnék, hogy nem olvasta. Nem az ön hibája, mert nem olvashatta, én is csak nagy utánjárás mellett tudom. Engedje meg a t. Ház, hogy amikor ezt kijelentem a következőkkel kezdhessem. A címe: Comité Financière, Genfben, 1932 január 28-án kelt. A jelentés azt mondja, hogy azokról a vizsgálatokról tesz jelentést* amelyeket az egyes utódállamok eladósodottságára és jelenlegi vagyoni helyzetére nézve állapított meg ez a bizottság. Ennek tagjai voltak: Suvich, Ohalendar, Norman Davis, Janssen, Kempner, Meulen, Sir Otto Niemeyer, Pospisil, Sir Henry Strakosch Meynarski és Tanaka. Ez a bizottság minden bizonnyal ismeretes mélyen t. képviselőtársam előtt. Ezek most számot adnak és a Magyarországról szóló fejezetben már beszélnek arról, hogy átvette a pénzügyminisztériumot decemberben báró Korányi és számot adnak arról, hogy előttük az 1932/33. évre szóló költségvetés miképpen ismeretes. Én még a napokban is azt hallottam, hogy amikor igen kíváncsiak voltunk a mélyen t. pénzügyminiszter úrra, azt a felvilágítást kaptuk, hogy most nem jöhet, mert most csinálja a költségvetést. Ezzel szemben én azt látom, hogy 1932 január 28-án ezek az urak már tájékozottak voltak, olyankor, amikor a magyar parlament tagjai nem láthattak egy betűt sem belőle, amikor egyetlen bizottság sem láthatott egyetlen ívet sem és akkor ezek már leírják, hogyan fog kinézni az 1932/33. évre szóló költségvetés. Nagyon érdekes dolog, hogy ez a jelentés arra hivatkozik ott, hogy az 1932/33. évi költségvetés be fogja tartani azokat az ígéreteket, amelyeket a m. kir. miniszterelnök annakidején tíz pontba foglalva a Népszövetség elé terjesztett. Hadd mondjak csak egyet s mingyárt nagy csodálkozás lesz. A pontok között szerepel a Futura közgazdasági jelentőségének azonnali megszüntetése, szerepel a közgazdasági összeköttetésnek azonnali leépítése. Most méltóztassék megnézni a költségvetést, hogyan tartotta be a kormány ezt az ígéretét. Már a Tyler-féle eredeti jelentésben benne van, — nem abban a kivonatban, amelyet jónak láttak a 6-os bizottság útján közzétenni — de az eredeti jelentésiben, amely szintén itt van a kezeim között, abban megvan mondva, hogy a Futurát 8 millió alaptőkével azért alapították, r hogy a kisgazdák terményértékesítési lehetőségeit megalkossák. A jelentés megállapítja, hogy a terményértékesítés lehetőségét úgy szolgálta ez az intézmény, hogy tönkrementek bele kommitensei, tönkrementek bele a kisgazdák és amikor ezt észrevették kint Genfben, akkor kezdték kitanítani és figyelmeztetni a kormányt arra, hogy efajta módon ne szutenáljon ilyen intézményeket. Nehogy azt higyje a t. Ház, hogy ez csak a Fu túránál volt így. A magyar termékeket értékesítő szövetkezeteknél, a borházaknál, mindenütt szórták a pénzt. Váltókat kaptak ugyan, de nagyon jó volna ha hallaná a mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy hova céloztunk azzal, amikor azt mondtuk, mi lesz ezekkel a váltókkal. Nemcsak a kincstári utalványokra gondoltunk, hanem a 72 millió pengőt kitevő gazda-váltókra, a magyar állami gépgyárnál és vasgyárnál. Mit csinálnak ezzel a váltóállománnyal ? • Azt mondták, hogy ennek a költségvetésülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 99 nek úgy kell kinéznie, hogy ezek ne terheljék a Nemzeti Bankot, ügy volt kontemplálva, hogy ezekből ne álljon elő ilyen káosz. Mondom és százszor mondom, hogy túlmerész és hazárd az a játék, amelyet folytat a t. kormány ebben az országban, ahol ma így nézünk ki, mint ahogy a számok dönthetetlen erejével bizonyítani lehet. Ha felsoroljuk az államadósságokat és azt, hogy ez a kormány a múlt időkben törvényhozási felhatalmazás nélkül 199'8 millió pengő erejéig vállalt szavatosságot tartozásokért, akkor mégis azt mondjuk, hogy az adózók pénze erre nem való. Ez most ott fekszik a népszövetség előtt. En azt szerettem volna, ha a mélyen t. pénzügyminiszter úr reális számítással és reális felállítással beszélt volna arról, hogy hogyan nézünk ki a teljesítőképesség tekintetébeu. Mert ha azt mondja, hogy vár 800 millió bevételt adókból és egyéb reális juttatásokból, akkor nekem fel kell hoznom azt, hogy ha végignézi közgazdasági szemüvegen keresztül azt a hanyatlást, amely 1926 óta az államvagyon mérlegében megmutatkozik, akkor neki tudnia kell és látnia kell és tudnia kell mindenkinek, legyen az parlament, parlamenti többség, kormány, képviselőház vagy bárki a világon, aki a magyar törvényekért felelős, annak tudnia kell, hogy közgazdasági törvényszerűséggel nem lehet várni annak a 800 milliónak adófillérekből való befolyását. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha ezt nem lehet várni, akkor mire gondol a t. kormány? 1926—27-ben, 1928—29-ben, 1929—30-ban itt ebben a teremben nem argumentáltunk, hanem jajveszékeltünk és azt mondtuk, hogy bocsánat, azok a plusz tételek hamisak, nem hihetünk abban, hogy itt a magyar állam költségvetése a trianoni nyomorúság ellenére lukrativ legyen és készpénzfeleslegekkel záruljon. Papiroson volt csak úgy. Akkor ez volt a kormányzati rendszer, ez volt a módszer, amely nem változott, mert ennek a budgetnek összeállítása éppen olyan, mint azoknak a budgeteknek összeállítása, éppen olyan rendszerű a számítás, akkor ez a kormány kért nemcsak az országgyűléstől, ettől a nemzettől is egy kivételes hatalmat. Hát nem, t. Képviselőház. A kivételes hatalmak korszakával szemben hadd jöjjön egyszer a kivételes kötelességérzet (Helyeslés balfelől.) korszaka, amely mellett ezt a nemzetet M lehet vezetni ebbből a szörnyűséges dilemmából. (Kun Béla: Ügy van! Ügy van!) Itt említést tettek ma délelőtt a Nemzeti Bankról. (Kun Béla: Halljuk! Halljuk!) Azt mondották, ideje, hogy a Nemzeti Bankkal is foglalkozzunk. T. Képviselőház, valóban ideje. (Kun Béla: Devizapolitikájával!) Én nem is devizapolitikájáról beszélek! (Kun Béla: Arról is lehet! — Halljuk! Halljuk!) Az adott viszonyok között a Nemzeti Bank tisztviselői kara, amely nem politizál, amely csak a nemzeti érdekek védelmében kell hogy teljesítse kötelességét, az én megfigyelésem szerint a legnagyobb becsületességgel és szaktudással jár elNem ott van a hiba. Nem abban van a hiba, hogy az a függetlenség, amelynek egy jegybankot jellemeznie kell, nem érvényesül. A hiba ott van, hogy a jegybank nemzeti feladata a kormány politikája folytán képtelen betar.tani azt a feladatot, hogy ő az egyensúlyt óvja. Túldimenzionált az a feladat, hogy a devizakészlet beszerzését vagy megtartását a kormány által intencionált irányban megtarthassa. 13*