Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

92 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. nem tartozik ide a súlyos gazdasági viszonyok közt. A miniszterelnök úr már nyilatkozott erről, nem lehet tárgyalni az általános, egyenlő és titkos választójog kérdését. Én pedig azt mondom, hogy a választójogi kérdés gazdasági és kenyérkérdés. (Ügy van! a szélsőbáloldalon!) Igenis, elsősorban az általános egyenlő, titkos választójogot kell törvénvbe iktatni és fel kell oszlatni ezt a parlamentet, mert éppen a súlyos gazdasági viszonyok azok, amelyek a kormányzat erkölcsi kötelességévé teszik, hogy az ország népét újból megkérdezze. Emlékezzünk vissza: amikor ez a parlament létesült, az ország még nem tudta, hogy milyenek a gazdasági viszonyok. Mesterségesen eltakarták a gazdasági helyzetet. A választási agitációban még arról beszéltek, hogy nem lesz adóemelésBethlen kijelentette Debreceniben, hogy nem lesz adóemelés, hanem adóleszállítás lesz, ^tehlát elámították a választókat. (Kabók Lajos: Jönnek a mezei hadak, lesz valami megint!) A mostani változott gazdasági viszonyok / köizött ez a parlament semmiképen sem képviselheti az ország igazi akaratát. Meg kell tehát kérdezni a mai gazdasági helyzetben A kisiparosokat, a kiskereskedőket, a kisgazdákat, hogy ugyanazokat az embereket akarják-e itt a parlamentben, mint akiket annakidején a gazdasági válság ismerete nélkül választottak. Ez a kiinduló pontja a kibontakozásnak. Miért jelent ez kenyeret? Azért, mert az az új parlament nem szakad el a néptől, az az új parlament a nép igazi képviselete és akkor nem lesz olyan szilárd az az egységespárti többség, (Úgy van! balfelől.) akkor nagyon sok úrnak, aki most a túloldalon nevet, nem lesz alkalma itt nevetni, mert nem kerül viszsza a képviselőházba. Aki visszakerül, az természetesen visszakerül, de akkor ez a parlament a kényszerrendszabályokat is több alkotmányossággal és több erkölcsi joggal csinálhatja meg. De a mai többséggel nem is lehet végrehajtani gyökeres reformokat, a mai többséggel nem lehet erős. egészséges birtokpolitikát végrehajtani- A mai többség nem alkalmas arra, hogy igazán mgsegítse a^ nyomorgókat, a mai többséggel nem lehet hozzányúlni a nagy vae-yonokhoz úgy, amint az ország érdekében kellene. Szóval a mai parlament nem csinálhat gyökeres^ reformokat, mert rabja egy rendszernek, rabja a nyilt választójognak. (Ügy van! a ssélsőbaloldalo'y.) Ezért tehát az ország érdekében ezért a v.éx» érdekében a gazdasági válságból kivezető egyetlen eszköz gyanánt azt követeliük, hogy Magyarország lépjen a demokrácia útjára, lefryen kultúrállam, ahol a * örvényeket betartják és betartatlak, ahol az izgatókat nem szuronnyal némítják el, hanem munkaalkalommal kenyérrel és , jó gazdasági politikával- (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elrök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Sauerborn Károly! Sauerborn Károly: T. Ház! Engedjék meg, hogy a törvényjavaslattal szemben álláspontomat a következőkben festhessem ki és indokoljam meg. A törvényjavaslatot a magam részéről teljesen alkotmányellenesnek tartom, amint előttem azt már több illusztris képviselőtársam is kifeitette. (Zaj. — Elnök csenget.) Teljesen ellenkezik ez az alkotmányossággal s egyszersmind a magvar népnek velünk szemben támasztott igényeivel, mely a nyíltságot követeli, de az alkotmányban.- nem pedig a szavazásban. (Ügy van! a baloldalon.) Tulajdonképpen minek a diktatúrának ez a nyílt folytatása? Befelé óriási visszahatást kelt, ezzel szemben a külföldön annyira leromlott hitelünket teljesen illuzóriussá teszi és azt a hitelt, amelyet sikerült a tízéves rezsimnek teljesen tönkretennie, ezzel még jobban aláaknázzuk, különösen azáltal, hogy megszűnik a kormány vitelének minden nyílt ellenőrzése.^ Hogy nemcsak a törvényjavaslat elvetésére, hanem fokozott alkotmányosságra s a kormány tenyeinek és felelősségének fokozott ellenőrzésére van szükség, ezt a következőkben akarom indokolni. Körülbelül egy hete már annak, hogy rámutattam^ mezőgazdaságunk mai legégetőbb problémájára, az állatértékesítésre, de mindezideig egy szó, egy hang, feleletet nem kaptam erre. Rámutattam arra az anomáliára, hogy azokkal az államokkal, amelyekkel a lehető legnagyobb passzivitásban állunk. <a képzelhető leglehetetlenebb üzleteket kötjük. Amint a múltkor is már rámutattam, legjobb politikai 'barátunkról, Olaszországról nem mondhatjuk el azt, hogy gazdaságilag támogat bennünket, hanem a legridegebb önzéssel viseltetik velünk szemben. Barátsága csak a zsebig terjed, de tovább nem. Már pedig az ilyen* barátság nincs kellően aláalapozva, nagyon platonikus jelentőségű. (Lang Lénárd: Ez az a híres barátság!) Mi, a tönkrement koldus, adjuk a gavallért a milliomos Olaszországgal szemben. Vesszünk tőle mindenféle cikket. déligyümölcsöt, narancsot, citromot, de nemcsak ezt, hanem virágot is, amelyre tulajdonképpen semmi szükségünk nincs. Virágot veszünk, úgylátszik azért, hogy tönkremenetelünket, nyomorúságunkat, koldusmivoltunkat még jobban felcicomázzuk. (Ügy van! a baloldalon.) Ilyen körülmények között nem csoda, ha hitelezőinknek kemény a szíve, ha azt látják, hogy ilyen haszontalanságokra van pénzünk, igazán nem lehet róluk feltételezni, hogy elhigyjék nekünk, hogy kamatot fizetni nem tudunk. Egyáltalán az előkelőség fitogtatása, a reprezentáció kifelé külpolitikai képviseleteinknél és államférfaink külföldi utazásainál a lehető legrossszabb benyomást keltik külföldön. Már maguk azok a személyek, akik bennünket külföldön reprezentálni szoktak, nem igen alkalmasak e mai demokratikus korszakban arra, hogy álltaluk a demokratikus államok demokrata származású és demokrata gondolkodású államférfíai előtt, mint például MacDonald. Brüning vagy amilyen a boldogult Briand is volt, megkedveltessük magunkat. (Bnchinger Manó: Nagyon is igaza van!) T. Ház! Amint az előbb említettem, több, mint egy hete már, hogy itt a Házban az Ausztriával való külkereskedelem fontosságára hívtam fel a t. kormány és a t. Ház figyelmét, de teljesen eredménytelenül^ Folyik minden, úgy. mint régen éspedig, sajnos, inkább visszafelé, mint előre folyik minden és minden megy visszafelé. Szóval a helyzet nanrólnapra romlik. Ahelyett, hogy súlyos helyzetünkön segítenének, inkább azon törik a fejüket, hogy új adókat vessenek ki és hogy elszegényedett országunkat még jobban megnyomorítsák. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Közgazdaságig tudásuknak csak két tétele van: az adók emelése és^ a köztisztviselői kar fizetésének megnyirbálása. (Dinnyés Lajos: Már megint kilátásba van helyezve!) De hogy visszatérjek Ausztriával való külkereskedelmi viszonyainkra, mindaddig, amíg keményszívű olasz bará'tunk több jóindulatot nem tanúsít és külkereskedelmi vonatkozásban nagyobb koncessziót nem tesz, — amit pedig