Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

196 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Mindkét interpellációjára kéri a képviselő úr a halasztást? Br. Kray István : A másik később következik. Elnök: Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Rakovszky Tibor képviselő úr interpellációja a f öldmívelésügyi, pénzügyi és kereskedelemügyi miniszterekhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelmügyi, pénzügyi és földmívelésügyi miniszterekhez a Fiedler János Lenipari Rt

; zárgondnokaként működő Országos Magyar Iparig Jelzálogintézet Rt. részéről a lentermelő gazdákkal szemben tanúsított sérelmes eljárás tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a zárlat alá helyezett Fiedler János Lenipari Rt.-nak még- az 1930-ik évből mintegy 35.000 pengő tartozása van a lentermelő kisgazdákkal szemben? Hajlandó-e a miniszter úr a zárgondnoksággal megbízott Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet Rt.-gal karöltve módot találni a kistermelők kártalanítására?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: T. Képviselőház! Amikor az utóbibi időkben a gabonaárak katasztrofális zuhanása következtében szinte államilag támogatott jelszó lett mezőgazdaságunk átszervezése, illetékes helyekről is állandóan arra buzdították gazdáinkat éspedig kisgazdáinkat is, hogy a szem termelésről térjenek át a jobban kifizetődő ipari termények termesztésére. Ennek következtében különösen a dunántúli kisgazdák alaposan hozzáláttak a len termeléséhez éspedig igen szép eredménnyel. A dunántúli kisgazdák különösen az úgynevezett Fiedler. János-féle lenipari részvénytársasággal kötötték meg termelési szerződéseiket és szépen is ment ez egészen az 1930. évig, amikor a Fiedler János-féle lenipari részvénytársaság különféle fizetési nehézségek következtében fizetésképtelenné vált. Akkor törvényes intézkedés következtében a gyár zárgondnokául a Magyar Országos Ipari Jelzálogintézet rendeltetett ki és mind ez a jelzálogintézet, mind pedig a Fiedler-gyár a termelő kisgazdákkal szemben — körülbelül százhuszonhét kisgazdával szemben — 36.000 pengős tartozással maradt hátralékban. Ennek immár három esztendeje. Ez alatt a három esztendő alatt az érdekeltek megkíséreltek minden lehetőt és lehetetlent, hogy jogos követelésükhöz hozzájussanak, eddig azonban teljesen eredménytelenül. Amikor az általános választások után abban a^ reményben, hogy az új érában talán hozzájutnak jogos követelésükhöz, énhozzám fordultak és arra kértek, hogy járjak el illetékes helyeken az érdekükben, meg is tettem ezt, egyik minisztériumtól a [másikhoz küldöttek engem anélkül, hogy ebben ismét eredményt értem volna el. Nem volt alkalom, 'amikor kint voltam a kerületemben, hogy ezek a gazdák ne jöttek volna hozzám és szinte arcpirulással szégyenkeztem, aimikor mindig csak halasztó és ismét halasztó választ voltam kénytelen nekik adni. Ök tudniillik abból indulnak ki, — és szerény nézetem szerint egészen helyesen — hogy ők tulajdonképpen az állammal állának itt szemben, mert amikor ambiciózus gazdasági felügyelőségek és a Mezőgazdasági Kamara a lentermelésre buzdította őket, amikor a propagandafüzetek és brosúrák ezrei propagálták ezt a gondolatot, ők teljes jóhiszeműséggel azt hit61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. ték, ebben állami garancia áll mellettük és hogy jogos követelésükhöz, pénzükhöz hozzá is tudnak jutni. Már az első alkalommal sem ment minden teljesen simán, mert amikor előleget vettek fel a termésre, már itt is nehézségek mutatkoztak, amennyiben váltókat adtak és ezek a^ váltók perlés alá kerültek. Egész kálváriát jártak a jogban^ teljesen járatlan kisgazdák, egy csomó ügyvédi költséggel megterhelve. Akkor nem is az egész összeget kapták vissza, hanem 50—300 pengőig menő differenciák állottak elő. En hiába magyarázom azoknak a kisembereknek azt, hogy a Fiedler-gyár jogutódaként működő jelzálogintézet magánjogilag nem kötelezhető ezeknek az összegeknek a kifizetésére, mert hiszen csak a felszámolás után lehet a hitelezőket kielégíteni abban az arányban, ahogyan a kény szeregyezség megállapítja, ők ezt nem tudják így elfogadni, mert azt mondják, hogy itt az államnak kell belenyúlnia a kérdés rendezésébe. Es tényleg, amikor a mezőgazdaság átszervezése érdekében jogosan és méltán erős munka folyik — és kell is hogy tervszerű munka folyjék —, amikor a statisztika is bizonyítja azt, hogy a szemtermelési konjuktúra idején hatszázezer holddal növekedettt a búzatermő föld mértéke, szóval körülbelül 20 százalékkal növekedett a búzatermő föld mennyisége akkor, amikor a búza katasztrófájáról beszélünk, feltétlenül államrezon, feltétlenül kötelessége az államnak, hogy ezt a kérdést rendezze a kistermelőkkel szemben, mert hiába jövünk új akciókkal, hiába jövünk államilag támogatott új irányokkal akkor, amikor méltán mondhatja ez a kisember: uram, hiszen csalódtam ebben az akcióban, mert immár három éve annak, hogy nem tudok jogo~ követelésemhez hozzájutni. (Ügy van!) Igen t. Ház! A földmívelésügyi kormányzat ebben a tekintetben a maga részéről^ megtett minden lehetőt. Még az előző földmívelésügyi miniszter úr intervenciómra a következőkben tájékoztatott a kérdésről (olvassa); «A zárlat alatt álló iparvállalatok ügyeire vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében az ilyen iparvállalatok hitelezői csak a fizetésképtelenségi eljárás befejezése után együttesen és valamennyien egyenlő arányban elégíthetők ki.» — Ez a helyes jogi álláspont. — «Bár a beszerzett értesülés szerint minden remény megvan arra hogy az összes hitelezők és közöttük ezen kisgazdahitelezők js száz százalékban kielégíthetők lesznek, mégis tárgyalásokat folytattam az Iparig Jelzálogintézettel, ^ amelyeknek eredményeképpen az intézet hajlandónak mutatkozott a 175 kistermelő 36.000 pengőig terjedő követelésének kiegyenlítésére és az így támadó újabb követelését a Fiedler-gyárral szemben magára vállalni.» Igen t. Ház! Ez a levél november 6-án kelt. Ma április 6-át írjuk és eddig semmiféle konkrét intézkedés nem történt. f'Ulain Ferenc: Mindig így szokott lenni! Miniszteri ígérgetések!) Igen t. Ház! Amikor az én megyémben, abban a körzetben, ahol a legtöbb kistermelő van, az állami adó 92%-ig be van fizetve, - vannak községeink, ahol 99 és %%-ig be yan fizetve — amikor mi odakinn kötelességszerűen adómorálról beszélünk, — mert minden tisztességes és becsületes politikusnak erről kell beszélnie — akkor azonban az érem másik oldalát is kell nézni: az államnak is van morális kötelezettsége az adófizetőkkel szemben. (Ügy van! balfelől.) Az adófizetők azt mondhatják: ők megtették kötelességüket, miért nem teszi meg az