Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 61 állam is kötelességét velük szemben? Azt hiszem, az államháztartás szempontjából ez a 36.000 pengő ugyan édes-kevés. Nem tudom elképzelni, hogy három olyan erkölcsi testület, mint a földmívelésügyi kormányzat, a pénzügyi kormányzat, amely ellenőrzési joggal bir az Ipari Jelzálogintézet felett és a kereskedelemügyi minisztérium, mely hasonló ingerenc iával bír és mellettük ez a gazdag Ipari Je'lzálogintézet ne tudna módot találni arra, hogy a magánjogi jogszabályok sértetlenül hagyása mellett folyósítani tudja ezt a 36.000 pengőt, amivel megnyugtassa ezt a nyugtalankodó tábort és azt a tüskét, amely .ma mélyen bent van a gazdák szívében, a mai súlyos hangulatban eltávolítsa és ezzel visszaállítsa a hitet azokban a kisemberekben az állami akciókkal szemiben, hogy ismét bízzanak az állam garanciájában és higyjenek abban, hogy bármilyen akció jöjjön felülről, ezt minden tekintetben száz százalékig beváltják. (Helyeslés bal felől.) Arra kérem a mélyen t. jelenlevő földmílésügyi miniszter urat, mint a kisgazda- és általában a gazdaérdekeltségek legfőbb őrét, méltóztassék módot keresni és találni arra, hogy a másik két ^ társminisztériummal és az érdekelt részvénytársasággal karöltve minél gyorsabban és minél sürgősebben intézkedhessek ezen összegek kifizetése tekintetében. Mert mire akarják ezt az összeget felhasználni azok a kisemberek? Adóhátralékaik teljes kiegyenlítésére. Ok morális kötelezettségüknek akarnak az állammal szemben eleget tenni. Tessék módot adni arra, hogy 50—300 pengős hátralékaikat végre ezek a kisgazdák meg tudják fizetni. Mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, ismételten kérem arra is, hogy méltóztassék engem és rajtam keresztül az érdekelt kisgazdákat megnyugtatni. (Helyeslés bal felől.) Elnök: A földmívelésügyi minisztr úr kíván szólani. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a hozzám intézett interpellációra a következő választ adjam. A Fiedler-féle lenipari részvénytársaság 1930-ban több gazdával lentermelési szerződést kötött. Az 1930. évi termésre előleget adott és a vételárnak, — az átadási árnak, illetőleg átvételi árnak — bizonyos százaléka erejéig több gazdával, így az interpelláló képviselő úr által említett 175 gazdával szemben 36.000 pengővel tényleg tartozásban maradt; ezenkívül még tíz gazdaságnak maradt adósa 75.000 pengővel. Zárgondnokul kirendeltetett a fentemlített részvénytársaságnál az Országos Ipari Jelzálogintézet. A csődbe jutott részvénytársaság azt a nagy hibát követte el, hogy a váltókat, amelyeket a termelési előlegre kapott, továbbadta és ezeknek a váltóknak a kisgazdákat érdeklő s 47.000 P-t kitevő összegével kapcsolatban ezen kisgazdák molesztálásoknák voltak kitéve. Itt azonban egy kis tévedés van az interpelláló képviselő úr által előadott helyzet és a ténvleges helyzet megvilágítása között; az tudniillik, hogy a földmívlésügyi minisztérium a 47.000 pengőt kitevő váltótartozásért szavatosságot vállalt a zárgondnoknál, úgy, hogy ezeket a váltókat a zárgondnokul kirendelt intézet bevonta és ez által a kisgazdákat a további molesztálásoktól megmentette. (Rakovszky Tibor; Ez igaz! — Andaházi Kasnya Béla: De viszont a perköltség egy része visszamaradt!) Ez a 47.000 pengő igen nagy összeg s ezt a földülése 1932 április 6-án, szerdán. 197 mívelésügyi minisztérium magára vállalta (Andaházi Kasnya Béla: Úgy van! Ez igaz!) és ezzel meglehetős nagy rizikóba jutott, mert ennek az összegnek esetleg* teljes vagy részbeni kifizetését neki kell eszközölnie. A lentermielés nem volt állami akció. Ha ina egy gyár a gazdatársadalommal lent akar termeltetni, érthető és helyes kötelessége a földmívelésügyi minisztérium szerveinek, hogy a lentermeléssel kapcsolatos kérdésekben táiékoztassa a gazdatársadalmat s ilyén termelési szerződéseknek magánjogi úton való megkötését inaugurálja és előmozdítsa. De ez nem állami akció volt. Az államnak nem volt semmi jogi összefüggése ennek a termelési szerződésnek megkötésével és mégis magára vállalta 47.000 pengőnek a rizikóját, mert meg akarta menteni a kisgazdákat a molesztálásoktól. Nem vállalta magára annak a tíz gazdaságnak a 73.000 P-t kitevő hasonló ilyen váltótartozását. A földmívelésügyi kormányzat tehát a maga részéről a valóságban igen szép g*esztiót mutatott a kisgazdákkal szemben (Ügy van! Ügy van!) és kétségtelenül áll az, hogy ezt honorálni is kell. (Andaházi Kasnya Béla: Ezt el is ismerjük I) r Függőben maradt még 36.000 pengő, amely már nem váltóadósságként maradt fenn, hanem az átvételi vagy átadási árnál volt ennyi differencia, amelyet a cégnek még ki kellene fizetni a kisgazdáknak.. Ez természetesen a kényszeregyezség komplexusában van és a zárgondnoki intézet ezt az összeget nem akarja másképpen kifizetni, csak úgy, ha a földmívelésügyi kormányzat felelősséget vállal ezért a 36.000 pengőért is; úc;y, hogy itt végeredményben nem 36.000, hanem 83.000 pengőről van szó, amelyet a kormányzatnak magára kellene vállalnia azért, mert egy gyár megbukott. Méltóztassanak azonban a mai helyzetet, a mai pénzügyi viszonyokat, körülményeket számításba venni. Mindaddig, amíg csak egy lehetősége is van annak, hogy ezt másképpen megoldjuk, semmi körülmények között nemi tudom ezt a 36.000 pengőt erre a célra fordítani. Minden körülmények között igyekezni fogok azon, hogy előmozdítsam az egyezségi tárgyalási Es amint az interpelláló képviselő úr is felemlített — s ez a teljes igazságnak, a valóságnak tényleg így felel meg — éppúgy mint elődöm, a lehetőség határain belül én is igyekezni fogok az érdekelt gazdák ügyében mindent megtenni, nincs azonban módom és lehetőségem arra, hogy egy részvénytársasági bukásból 70—80.000 pengőnyi kötelezettséget tárcám terhére vállaljak. Ismétlem, meg fogok próhálni mindent s igyekezni fogok, hogy a kisgazdákat mentesítsem a károsodásnak legalább nagyobb fokától, de viszont a pénznek szavatossági elvállalása, őszintén, nyiltan megmondom, tárcám keretébe nem illeszthető bele. Azt hiszem, ezt a válaszomat az interpelláló képviselő úr is tudomásul fogja venni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kivan a viszonválasz jogával élni. Rakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! Hálás köszönettel veszem tudomásul a miniszter úr válaszát, csak egy dologra vagyok bátor még kegyes figyelmét felhívni. Amikor fizetési nehézségekbe került nagyipari vállalatokról van szó, emlékezzünk csak vissza a Bacher malom esetére, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amelynél talán nem gondolkozott az igen t. kormány olyan rigorózusan, mint ebben az esetben. (Andaházi Kasnya Béla: Akkor