Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-55
12 Az országgyűlés képviselőházának 55. annakidején a kormány támogatásával; Nem tudom, ha majd lemegyek kerületembe és meg fogom mondani ott, hogy Eber Antal képviselőtársunk meg akarja akadályozni azt, hogy ha ott egy birtok eladásra kerül és ők földet akarnak majd annakidején venni, meg is vehessék azt, mert ő is akadálya lesz annak, ha véletlenségből ezt a törvényjavaslatot nem szavazzák meg, hogy a földet megvehessek, (Malasits Géza: Más akadálya lesz!) vájjon épp olyan lelkesedéssel fogják-e fogadni, mint fogadták! (Szeder Ferenc: Milyen sokat vettek eddig!) Mi azért vagyunk itt, hogy ne cégérdekeket szolgáljunk, hanem a haza, a nemzet közös érdekeit. (Malasits Géza: Szépen szolgálták! Annak lehet betudni Trianont, ahogy szolgálták.) A képviselő urak a túloldalról nem fogadják el és Farkas István képviselő úr sem fogadja el ezt a javaslatot. Erre már különben voltam bátor kitérni. Most csak arra akarok még kitérni, hogy a képviselő úr azt mondta és azt vetette oda, hogy a mezőgazdaság 30 krajcáros napszámot fizet. En nem vitatom és nem mondok ennek ellent, mert ez nem lázító körülmény, hiszen az a munkás, aki ezt a napszámot kapja, tudja, mennyit kapott meg és csak bizonyos következtetéseket fog^ ebből levonni. En tehát beszédének ezt a részét csak üdvözlöm ebből a szempontból. (Jánossy Gábor: Ez az Összefogás!) Ellenben vizsgáljuk azt, hogyan alakulnak az ipari munkásság bérviszonyai a mezőgazdasági munkások bérviszonyaival szemben. Vegyük ezt a kérdést figyelembe, tegyük vizsgálat tárgyává és akkor azt látjuk, hogy az ipari munkás nem a 30 krajcáros napszámmal, hanem a legmagasabb mezőgazdasági munkabér lehetőségével szemben is, horribilisán magasabb munkabéreket élvez. Itt van az a kérdés, amelynek eredője tulajdonképpen az, hogy az ipari munkásság a kartellek és monopóliumok révén és az azoknak hasznából előálló helyzetből kifolyólag élvez nagyobb munkabéreket, amiből természetesen következik, hogy ők nem fognak szívvel-lélekkel a kartellek és monopóliumok ellen üzdeni, mert ha ezek a monopóliumok nem volnának, akkor a gyáripar sem tudná munkásait ilyen arányban fizetni. (Büchler József: Zavaros Miklós ön, kérem!) Elnök: Büchler képviselő urat kérem, szíveskedjék a személyeskedő közbeszólásoktól tartózkodni. Br. Vay Miklós: Nem vitatkozom a felett, hogy még így is alacsony munkabéreket kapnak az ipari munkások, de megállapítom, hogy a mezőgazdasági munkásokkal szemben horribilis munkabéreket kapnak. A monopólium pedig a szervezetlen és tudatlan mezőgazdasági lakossággal szemben árait érvényesíteni tudja, mert a monopolisztikois ós kartellisztikus árakat áthárítja a közönségre, a földmíves lakosságra és a fogyasztókra. (Büchler József: Ott van a kartellbizottság, hát végezze dolgát! — Malasits Géza: önök vannak többségben!) Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy ha kartellek itt nem volnának, a gyárak leállítanák az üzemüket és akkor az ipari munkásság munkanélkül állana. (Zaj. — Büchler József: Nem az történik, amit a szocialisták akarnak!) Azt hiszem, nem kell ebből a kérdésből következtetést levonnom, csak azt mondom, hogy az ipari munkásság érdeke homlokegyenest ellenkezik a mezőgazdasági munkásság érdekeivel, (Zaj. — Elnök csenget.) mert önök olcsó élelmiszert akarnak és viszont meg akarják kapni drága munkabérüket, ülése 1932 február 25-én, csütörtökön. amit csak úgy tudnak elérni, ha a kartellek függvényei maradnak és a kartellek szolgálatába állanak./Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) Én tehát, igen t. uraim, ezeknek a következtetéseknek alapján a törvényjavaslatot a magam részéről a legmelegebben üdvözlöm és annak a reményemnek adok kifejezést, hogy ha ilyen alapot tudunk létesíteni, tartalmat is fogunk a jövőben adhatni és azzal fejezem be beszédemet, hogy amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szakács Andor! Szakács Andor: T. Képviselőház! Igénytelen felszólalásomat legyen szabad belekapcsolni ebbe a magasnívójú vitába, amelynek során már több igen nagy érdekességű és jelentős nyilatkozat hangzott el. (Zaj. — Elnök csenget.) Túloldalon ülő igen t. képviselőtársaim egyikének-másikának megjegyzéseire, gondolataira szeretnék bevezetéskép reflektálni. {Halljuk! Halljuk!) Schandl Károly t. képviselőtársam annak a nézetének adott kifejezést, hogy a földreform, amelyet Magyarországon a legutóbbi tíz év alatt megvalósítottak, igenis, nagyon kitűnő gazdasági átalakulás volt, azzal meg lehetünk elégedve. 0, mint az előző kormány földmívelésügyi államtitkárja, kész örömest vállalja ezért a földreformért az őt illető felelősséget és büszkén hirdeti, hogy ez a Magyarországon véghezvitt földreform egyike a legsikerültebbeknek azok közül, amelyek Európában az utóbbi decennium alatt megvalósíttattak. (Hegymegi Kiss Pál: Egy hold föld 15 kilométernyire a községtől!) Azt mondja Schandl t. képviselőtársam, hogy azok a hátrányok és bajok, amelyek a földreform terén tagadhatatlanul mutatkoznak, nem a reform szervei alkatából állottak elő, hanem a termelés értékesítésének lehetetlenné válásából, a búza árának hanyatlásából. Hogy ez is fokozta az e téren észlelhető bajokat, az egészen kétségtelen és ha Schandl t. képviselőtársam^ bejelenti itt a Képviselőházban, hogy a pénzügyminisztériumban már készül az a rendelet, amely a földhözjuttatottakat a jelenlegi elviselhetetlen törlesztés enyhítésével kedvezőbb helyzetbe juttatja, akkor ezt csak örömmel hallhatja minden ember, aki a földreform kérdésével foglalkozik és a földhözjuttatottak mai lehetetlen helyzetét csak távolról is ismeri. Ha csakugyan megvalósítják azt a tervezetet, hogy az évi annuitást két métermázsa búzában maximálják, — ezzel szemben álljon, nem bánom, az egy métermázsa búzaminimum, (Egy hang bal felől: Azt sem bírják!) de ez a maximum is csak a legmagasabb értékű földeknél" fizetett maximum legyen^ és a kataszteri jövedelem csökkenésével arányosan csökkenjen az évi annuitás is, vagyis, ha például egy hold föld után eddig 81 pengő évi törlesztést kellett fizetni, e tervezet szerint ez az összeg ezután 16 vagy 20 pengő lenne, — mondom, ha ezt a reformot valóban megcsinálja a t. túloldal, mi ennek csak örvendeni fogunk és ha a megoldás olyan lesz, amilyent ígérnek, akkor előreláthatólag nagy megnyugvást fog kelteni a félmillió földhöz juttatott magyar ember között is. (Jánossy Gábor: Meg is van már a valóságban!) Ugyancsak ezzel kapcsolatban el kell intézni a hátralékok kérdését is, mert hiszen éppen azért gyűltek össze olyan óriási hátralékok,
