Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. mert 60—80—90 pengő is terhel egy hold földet évente, ha az adót is hozzávesszük; maga Temesváry Imre állapította meg ezt ősszel egy interpellációjában. Ha ezeket a hátralékokat is úgy rendezik a jelenlegi terv szerint, hogy öt évre osztják be a törlesztési összegek kétharmad­részét, további egyharmadát pedig elengedik az utolsó esztendőre is, — ezzel szemben sokkal jobban szeretném, ha a túloldalon ülő képviselő­társaimnak az az óhajtása valósulna meg, hogy ne öt esztendőre osszák fel a felgyülemlett hát­ralékokat, hanem tíz esztendőre, (Gaal Gaston: Legalább tíz évre! — Jánossy Gábor: Ha lehet, szívesen hozzájárulunk!) mert ha minden fog­lalkozási osztály jelenlegi helyzetén könnyíteni kell, akkor legelsősorban a legszerencsétlenebb helyzetben lévő néposztálynak, a földhözjutta­tottaknak a helyzetén kell igazán kiadósan, iga­zán eredményesen segíteni. (Helyeslés. — Egy hang bal felöl: Mentől sürgősebben!) Ha tehát nem késlekedik a kormány ezzel az intézkedés­sel és ha komolyan veszik azt az értesülésüket, hogy bizalmas rendelet ment ki a vidéki pénz­ügyigazgatóságokhoz, hogy amíg ez a rendelet meg nem jelenik és véglegesen nem rendezi ezt a kérdést, senkit ne mozdítsanak ki a földből, — akkor lojálisán elismerem, hogy ezt az intéz­kedést — ha sürgősen megjelentetik — csak hálával és elismeréssel lehet fogadni a mi ré­szünkről is. Schandl t. képviselőtársam két tételt állí­tott fel. Az egyik az, hogy azért is nagyon kitűnő volt a földreform, mert egymillió hold földet juttatott a nincstelen emberek kezére. Ez súlyos tévedés, t. Képviselőház, mert hiszen^ múltkor egy hasonló javaslat tárgyalása során megismertettte velünk az előadó úr a hivatalos adatokat. E szerint nem egészen 700.000 hold földet osztottak fel a jelentkezők között, s ebből a nem egészen 700.000 hold földből 500.000 ember kapott, vagyis alig több, mint másfélholdnyi az országos átlag. Ebben benne van ennek a földreformnak a kritikája is. E mellett ismételten elmondottuk az előző törvényhozásban és most is szóvátettük már, hogy még mindig nem eliminálták azt az igen nagy hibáját ennek a földreformnak, hogy a kishaszonbérletek által kiélt földeket adták oda a földhözjuttatottaknak és lehetőleg úgy, hogy a határban legmesszebb levő területeket osztot­ták ki. (Jánossy Gábor: Ez hiba volt! — Lázár Miklós: Ez a legnagyobb hiba volt! E miatt van a legnagyobb elkeseredés!) Ezen valamiképpen segíteni kell. Élénken emlékszem szegény Nagy­atádi Szabó István volt földmívelésügyi minisz­ter úrnak egyik nyilatkozatára, amelyben el­ismerte a földreformnak ezt a nagy hátrányát és hibáját és bejelentette a törvényhozásnak, hogy ott, ahol szükséges, új tagosítással fog segíteni ezeken a bajokon. Sajnos, ezt a szán­dékát már nem tudta megvalósítani. Ami pedig Schandl Károly t. képviselőtár­samnak felelősségvállalási készségét illeti, le­gyen szabad erre nézve a törvényhozásnak em­lékezetébe idéznem, hogy az a politikus, az az egyéniség, akinek presztízse alatt a nemzetgyű­lés ezt a földreformtörvényt meghozta és aki­nek minisztersége alatt ezt a földreformot végre­hajtották, homlokegyenest ellenkezően gondol­kozott a földreform végrehajtásának értékéről, mint amilyen véleményt most Schandl Károly t. képviselőtársam hangoztatott. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A nemzetgyűlésnek 1924. október 9-én tar­tott ülésén Meskó Zoltán t. képviselőtársam, akihez akkor még ezen az oldalon volt szeren­csénk ... (Meskó Zoltán: Honnan tudja, hogy êse 1932 február 25-én, csütörtökön. 13 még nem lesz szerencséjel) Remélem is, hogy még viszont találkozni fogunk. (Gaal Gaston: Csak a programmot át ne hozd! — Jánossy Gábor: Gróf Hunyady [Ferenc is a mi olda­lunkra jön és igaza van. — Gr. Hunyady Fe­renc: Oda gyerünk, ahol olyan emberek van­nak, akik nem szereztek províziót soha! — Jánossy Gábor: Az itt ülők közül senki sem szerzett és nem is fog szerezni províziót! — Gaal Gaston: Nincs itt a macska, cincognak az egerek! — Jánossy Gábor: Én máskor is cin­cogok, ha a meggyőződésem azt kívánja. Meg­győződésemet mindig kicincogoim! — Derült­ség. — Meskó Zoltán: Ez a baj, hogy csak cin­cogunk! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mél­tóztassanak a Ház méltóságát és a tárgyalás komolyságát megőrizni. Szakács Andor: Meskó Zoltán t. képviselő­társam Nagyatádi Szabó István akkori földmí­velésügyi miniszter úrral az előző napon tör­tént megállapodásból kifolyólag interpellációt intézett hozzá a földreform végrehajtása tár­gyaiban. Erre előzetes megállapodás értelmé­ben az akkori földmívelésügyi (miniszter úr az 1924. október 9-i ülésen mondotta el válaszát. Ez volt Nagyatádi Szabó Istvánnak utolsó be­széde a magyar törvényhozásban. (Meskó Zol­tán: Utolsó jelenléte a Házban!) Nagyatádi Szabó István a földreformról egészen röviden nyilatkozott. Nyilatkozatának pár mondatát szíves emlékezetükbe idézem. (Halljuk! Hall­juk!) Azt mondotta többek között (olvassa): «Én, akinek feladatául jutott az, hogy a tör­vény végrehajtásában mint földmívelésügyi miniszter részt vegyek, a végrehajtás során igen sok nehézségbe ütköztem, amelyeket ré­szint előre láttam, részint nem láthattam előre.» Itt azután elmondja a különböző bajo­kat, például, hogy az igénylőktől, a legszegé­nyebb emberektől az eljárási költségeket előre szedték be, a költségeket nem előlegezték; (Ügy van! Ügy van!) elmondja azután, hogy a huza-vona okozással, türelmetlenséggel talál­koztak, hogy a bírósági eljárást nem tudta meggyorsítani, hiába tett meg erre vonatkozó­lag minden intézkedést. Azután így folytatja (olvassa): «Azokra a panaszokra, amelyeket a képviselő úr felhozott és smások is felhoztak a Házon kívül is, én csak azt mondhatom, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki a legnagyobb számban kapom ezeket nap-nap után, úgyany­nyira, hogy már szinte lehetetlenné válik a helyzetem! a földreform végrehajtásának kép­viseletében, mert lehetetlen elviselnem azok­nak a részint indokolt, részint indokolatlan panaszoknak a tömegeit, amelyekről nap-nap után tudomást kell vennem. Mert a bíróság működésébe beavatkoznom nem lehet, lévén a bíróság független bíróság.» Majd azután így folytatja (olvassa): «Ezeknek a panaszoknak a hallatára magam is beleestem abba a hibába, hogy például'a tavasszal megígértem egy ilyen panaszkodó deputációnak, amely azzal jött hozzám, hogy egy év óta le van tárgyalva az Ofb.-nél az ügyük és földhöz nem tudnak jutni, hogy legyenek csak nyugodtak, őszre el lesz az ügyük intézve, mert a bíróságnál nem húzódhatnak már toválbb ezek az ügyek és azt feltétlenül el fogja intézni. Megígértem nekik, hogy ősszeg majd szánthatnak-vethetnek és akkorra feltétlenül megkapják, amit a bíróság megítélt. Sajnos, abba a helyzetbe kerültem, hogy szavamat nem tudtam beváltani, mert ma sincs az ügy elintézve.» Itt azután a néhai földmívelésügyi minisz­ter úr felszólalását, amely az ő politikai haty-

Next

/
Oldalképek
Tartalom