Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-61
Az országgyűlés képviselőházának 61 demokratapárt egyesek szerint oly mértékben . vált konzervatívvá, mások szerint annyira elaggott, hogy a polgári társadalmi rendnek őreivé váltak azokban az országokban. (Farkas István: Ahol demokrácia és kultúra van! — Zaj. — Elnök csenget.) Nálunk a szociáldemokratapárt a polgári társadalmi rendnek nyíltan és bevallottan ellensége. Hogy ez kinek bűbájából van így, azt felszólalásom keretében nem keresem és nem kutatom. (Farkas István: Pedig ez volna a helyes! — Kertész Miklós: A demokratikus és szoeiáliis fejlődés hiánya miatt! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek. Reisinger képviselő urat is kérem, maradjon csendben. Gróf Hunyady Ferenc: így azután természetes, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel támad azon polgári rend ellen, amelyet ellenségnek tekint, természetes, ha ezzel szemben a polgári társadalom védekezik. Enneka védekezésnek keménynek, határozottnak, céltudatosnak és bölcsnek kell lennie. (Ügy van! jobb felől.) Az utolsó jelző szempontjából iázonban kételyeim vannak, mert nem tudom, hogy a Népszavának betiltása a politikai bölcsességnek volt-e a megnyilvánulása vagy sem? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Malasits Géza: Sajtőhóhérok! — Kun Béla: Szamártövis volt az egységespárt politikájában. — Zaj.) De ha a szocialistapárt állásfoglalásán és taktikáján csodálkozni nem lehet, csodálkozni lehet azokon az eredményeken, amelyeket taktikája fel tud mutatni és akkor rá kell mutatnom, hogy ezért az eredményességért felelős Bethlen István gróf kormánya és tízéves kormányzati rendszere. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a tízéves kormányzati rendszer magát nemcsak kereszténynek, de keresztény-keresztyénnek nevezte, noha én a keresztény etika követelményeit ebben a kormányzati rendszerben megvalósítva sohasem láttam; (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) konzervatívnak nevezte magát, holott a szociális konzervatív gondolat megcsúfolását láttam sokszor az ő rendszerében. (Jánossy Gábor: Támogatta!) Ez a politikai rendszer abból élt, hogy a konszolidáció eredményeit mint hatalmas kormányzati eredményeket hangoztatta tíz éven keresztül (Ulain Ferenc ^Gyönyörű konszolidáció!) és ennek a tíz évnek eredménye az, hogy a magyar tömegek még a szocialista megmozdulásokra is felfigyelnek és sok helyütt csatlakoznak hozzá. (Ügy van! a baloldalon.) Ez azt jelenti, hogy ez a kormányzat eredményeiben és kormányzati igazságában egyaránt gyenge volt. Megrendült a bizalom a keresztény konzervatív politika irányában a tömegek részéről, noha ezt az irányzatot a Bethlen-rendszer nem lényegnek, hanem csak köntösnek tekintette tíz esztendőn keresztül (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és ennek következménye, hogy feltámad- i tak olyan politikai irányzatok, amelyekről pedig úgy hittük, hogy 1919-ben legalább egy emberöltőre temettük el, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) De amikor ma reggel felébredtünk és nem kaptuk meg a sajtótermékeket, akkor megállapíthattuk azt, hogy ennek a rendszernek egy. másik nagy bűne és hibája is van. ji modern élet, sem a köz-, sem a magánélet nem tud a sajtó hírszolgálata nélkül meglenni és mégis azt látjuk, hogy tízévi kormányzás után, amelynek kiinduló pontja a szocializmus, vagy a bolsevizmus elleni keresztény akció volt és amelyKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 április 6-án, szerdán. 177 nek eredménye a polgári konzervatív konszolidáció hangoztatásában áll, e tíz év után mégis azt látjuk, hogy a szociáldemokratapárt éppen úgy, mint 1918-ban, egyetlen egy gombnyomással el tudja hallgattatni az egész sajtót, mint annakidején tette. (Kabók Lajos: Még mást is tud! Vigyázzanak jól! — Büchler József: Még egyebet is tud! — Farkas István: Gsak szítsák! — Peyer Károly: Magukon múlik, hogy egyéb ne legyen! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Tíz éven keresztül Bethlen István azzal aratott ebben a teremben politikai «ikereket, hogy (Gúnyos felkiáltások a baloldalon; Éljen Bethlen! A nagy vezér!) hogy — úgy mondhatnám — legázolta azt a 10—12 szocialista képviselőt, aki a rendszer jóvoltából bekerülhetett a Házba, de ugyanakkor nem gondoskodott arról, hogy ennek a szociáldemokratapártnak tömegei helyes és jó politikával a nemzeti és keresztény magyar gondolatnak megnyeressenek. (Farkas István: A mi pártunk keresztényibb, mintáz önök kormánya! — Zaj.) Ez a kormány, amely éveken keresztül költötte az ország pénzét nyakló nélkül, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) nemcsak az előbbi jó években, de 1931-ben is, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a gazdasági válság idején, a nyomorúság költségvetését is a 878 millió megszavazott költségvetéssel szemben 955 milliós költségvetésre tudta felduzzasztani, nem talált magában elég erkölcsi és anyagi erőt ahihoz, hogy a polgári társadalom önvédelmét megszervezze. (Ügy van! a baloldalon.) Ezért felelőssé kell tenni a polgári ellenzék oldaláról^ Bethlen István kormányzatát és rendszerét. {Ügy van! Ügy van! — Taps a balés szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Támogatta!) Ez kell, hogy felismerést keltsen a kormányban, a parlamentben és az országban egyaránt. Ma egy önvédelmi harc küszöbén állunk, amely önvédelmi harcot a nemzetért és a nemzet lelkéért vállvetett munkával kell megvívnunk, (Ügy van! a baloldalon.) de ennek a vállvetett munkának előfeltételei vannak. Elsősorban gazdasági téren- Meg kell szűnnie az eddigi politikai rendszernek, amely egyes klikkek gazdasági előnyeit szolgálta, (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Olyan szociálpolitikát, olyan gazdaságDolitikát s főleg olyan mezőgazdasági politikát kell inaugurálni, amely a kisemberek jogos érdekeit megvédi. (Helyeslés a baloldalon. — Kun Béla: Akiket eddig tönkretettek!) r Hogy csak egyre mutassak rá, ami nem pártkérdés, mert a többségi párt soraiban ülő t. képviselőtársam kezdeményezte, ilyen az állástalan diplomás fiatal emberek elhelyezése. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az ebben az irányban folytatandó politikát pártkülönbség nélkül támogatnunk kell. (Zaj.) De még eery előfeltétel van: a becsületes, tisztességes és önzetlen emberek összefogása, kirekesztve azokat a selejtes elemeket, amelyeknek gyönge erkölcsi nívója veszélyeztetné egy új összefogás^ erejét. Nem lehetséges az, hogy ebben a nehéz helyzetben pártpolitikai érdekek a nemzet érdekei fölé emelkedjenek, s a tisztességes, becsületes és jószándékú ejnberek összefogását nem akadályozhatják meg olyanok, akik eddig elért előnyeiket vagy pozíciójukat féltik és védik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Csak akkor, lka ilyen önzetlen összefogás létrejön, remélhetjük, hogy a magyar történelem folyamatos fejlődése nem fog fennakadni <s csak akkor fogjuk elkerülni az erőszakos kirobbanások lehetőségét. Ennek, elő-26