Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

178 Az országgyűlés képviselőházának feltétele a szociális reformokban van s ezeket a reformokat saját magunkon kell kezdeni. (Berki Gyuia: Hitbizományi reform! — Malasits Géza: Ki akadályozta meg? — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Ennek lehetősége ma még előttünk van, holnap talán már késő. Az elnöki napirendet elfogadom. (Helyeslés a baloldalon. — Zaj. — Berki Gyula: Hitbizományi reform! — Peyer Károly: Mondja a miniszterelnöknek, hogy csinálja meg!) Elnök: Szólásra következiki Frey Vilmos jegyző: Ulain Ferenc! Ulain Ferenc: T. Képviselőház! (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök távozik a teremből.) Milyen kár, hogy távozik, miniszterelnök úr, pedig az ön számára volna mondanivalóm. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urakat ügyeimeztetem, hogy ne zajongjanak, maradjanak csendben. (Kabók Lajos: Kiment pipázni a miniszterelnök úr!) Az nem tartozik a képviselő úrra. A képviselő úr folytassa beszédét. Ulain Ferenc: T. Képviselőház! A múlt hét folyamán szóvátettem azokat a bizonyos 37 milliós tülkiadásokat s kértem, hogy tűzessék napirendre a számszéki jelentés tárgyalása. A válasz erre az volt, hogy az igen t. pénzügyminisztérium félhivatalos közleményt adott ki, amelynek az volt a tartalma és lényege: megfelel a valóságnak az, hogy túlkiadások vannak, de ennek ellenére a költségvetési keretek között maradtak. Amint a lapokból látom, azt állítja az igen t. pénzügyminiszter lír, hogy 1931. év december 31-ig 465 milliót vettek számításba. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Ulain Ferenc: S ebből a 465 millióból tényleg csak 453 milliót használtak fel. Minthogy úgy látom, hogy az igen t, pénzügyminiszter úr nem ismeri azokat a füzeteket, amelyeket az ő pénzügyminisztériuma havonként ki szokott bocsátani, ezennel felhívom az ő figyelmét arra, hogy december hónap végével, vagyis januárban, megjelent egy füzet, amelyben a tényleges kiadásokat ő mutatja ki s azt mondja: 453 millió, amit az újságokban elismer, s ezenfelül további 3,734.000 és még 26,863.000 pengő kiadás, r vagyis effektive, 30 millió túlkiadas van még a keretekhez képest is. Ajánlatos volna, ha a pénzügyminiszter úr kevesebbet kvartetteznék s többet foglalkoznék a minisztériumával (Zaj és mozgás — Gáspárdy Elemér: Személyeskedés!) és legalább arról volna tudomása, hogy az ő minisztériumában micsoda nyilatkozatok és jelentések jelennek meg a nyilvánosság számára. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ulain Ferenc: T. Képviselőház! Pártom megbízásából egyébként a következő deklarációt vagyok bátor felolvasni (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A Független Kisgazdapárt minden vonatkozásban törvényes és alkotmányos alapokon állva a legmesszebbmenőén elítéli a sajtó közigazgatási úton való megrendszabályozását, amelyre a kormány a már idejétmúlt kivételes hatalomra támaszkodva ragadtatta magát. Az 1914-i sajtótörvényben megvan adva^ a mód és a lehetőség, hogy sajtóbűncselekmény esetén a bírói eljárás megindít tassék és a független bíróság mondjon ítéletet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Éppen ezért a párt követeli a sajtóra vonatkozó kivételes rendelkezések megszüntetését és a sajtótörvény hatályának teljes visszaállítását. Ab61. ülése 19$2 április 6-án, szerdán. ban a módszerben, amellyel a kormány a sajtót kezeli, a Független Kisgazdapárt nem Iáimást, mint az egy évtized óta fennálló pártmonopolisztikus reakciós rendszer megnyilatkozását s különösen károsnak tartja ezt az ország szempontjából a mai súlyos időkben, amikor a sajtó felvilágosító, kritikai és purifikáló munkájára fokozott szükség van. Másrészről éppen a sajtónak nemzeti életünkben való jelentőségére hivatkozva, ainenynyire elítéli a Független Kisgazdapárt a kormány eljárását, éppoly kevéssé helyeselheti a másik oldalon azt az, eljárást is, amely a hírlapszedők általános sztrájkja következtében az egész magyar sajtó munkáját lehetetlenné tette. A Független Kisgazdapárt sohasem járulhat hozzá ahhoz, hogy jogtalanság az ország érdekének feláldozásával toroltassék vissza ós sajnálattal állapítja me«-, hogy a kormányzat célt tévesztett törvénytelen intézkedései s provokáló túlkapásai és az ezekkel szemben jelen esetben alkalmazott visszatorlás egyaránt csak az ország nyugalmának és törvénj^es rendjének megzavarására vezethetnek.» T. Képviselőház! Amikor felolvastam itt pártom deklarációját, engedjék meg nekem, hogy törvénykönyvekkel a kezemben kimutassami azt, hogy törvényellenes volt az intézkedés. Évek óta törvényellenesen intézkednek a lapok szabadsága tekintetében és törvényellenes volt az az intézkedés, amellyel egy esztendővel ezelőtt a Független Kisgazdapárt hivatalos lapját ön (Scitovszky Béla felé) — igen t. belügyminiszter úr — betiltotta. {Mozgás és zaj a jobboldalon.) Törvénnyel a kezemben fogom kimutatni, hogy a rendelet minden alap nélkül való, hogy uzurpált a belügyminiszter úr, amikor ezt az intézkedést megtette és ilyen alapon a belügyminiszter úrnak jogokat elvenni a társadalomtól nincs joga. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Scitovszky Béla: Mutassa ki!) A hivatalos közlönyben ez a Népszavát betiltó intézkedés a következő módon indokoltatik: Azt mondja itt a miniszter: «A Budapesten megjelenő Népszava című napilap további megjelenését és terjesztését az 1922. évi XV • te. 6. §-ának ötödik bekezdése alapján megtiltom.» Méltóztassanak idehallgatni, mit mond ez az 5. §, Az 1922. évi törvény, amelyről szó van... (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Ulain Ferenc: A 6. $ ötödik bekezdése így szól (olvassa): «Ahol a büntető jogszabályokban a (háború idejéről van szó, ez alatt azt az időt is érteni kell, amíg a jelen paragrafus alapján ideiglenesen fenntartott rendelkezések hatályban maradnak, ahol pedig a hadviselés érdekéről van szó, ezzel az ország belső rendjének és közbiztonságának, valamint külső politikájának érdekei is egy tekintet alá esnek. Hadviselés! (Kun Béla: A kormány hadat visel a nemzet ellen! — Peyer Károly: Persze, háborút visel a nép ellen! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Annak a törvénynek a címe, mélyen t. uraim, amelynek alapján ezt a törvénytelen intézkedést hozták, így szól (olvassa): «Az 1922/1923. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról.» Mélyen i uraim, maga ez a törvény azonban a 6. §-ában is, amelyben foglalkozik a sajtókérdéssel bizonyos mértékben, az első bekezdésben egyetlenegy szóval sem ad felhatalmazást arra, hogy ezek a kivételes inI tézkedések hatályban tartassanak. Sőt, méltóz-