Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-58

74 Àz országgyűlés képviselőházának S8 ból. De kérdezem igen t. képviselőtársaimat, hogy amikor köztudomású, hogy a biztosítók 80 százaléka idegen, amikor köztudomású, hogy minden pénz, ami a biztosításba megy, külföldre vándorol, mi érdeke lehet a kormánynak, hogy megengedje, hogy ilyen jelentékeny öszszeg, ilyen rendkívül nehéz időkben kivándoroljon az országból? (Ulain Ferenc: Államosítani!) En igenis azt kérem a 'miniszterelnök úrtól — miután tudom, hogy benne megvan a jószándék és tudom, hogy a legjobb intenciók vezetik — ne rettenjen vissza szükség esetén a biztosítók államosításától. (Helyeslés balfelől.) Ne rettenjen vissza ettől és Mussolinitői necsak a fekete inget vegyék át, hanem a helyes, okos cselekedeteket is. Mussolini megtette azt^ hogy nem engedett semmilyen viszontbiztosítást az olasz biztosítóknak. Az olasz biztosítóknak az olasz állam a viszontbiztosítójuk és ezáltal a matematikailag biztosított 40 %-os biztos haszonnak a részese. Uraim, arra kérem Önöket, nézzék meg, hova mennék ennek az olasz állami biztosító intézetnek a tételei; nézzék meg, hogy egy esztendő alatt 2,800,000.000 lírát fordítottak a biztosítási díjtételekből talajjavításra, beruházásokra, útépítésre, erdőírtásra és egyéb hasznos befektetések költségeire. Ez igazolja, hogy a biztosítás milyen üzlet és hogy ez a kérdés megérett arra, hO'gy az állam kezébe vegye, de semmi esetre sem bizonyítja azt, hogy a biztosító intézetek itt Magyarországon gyarmati politikát folytassanak. Amikor mindezeket látjuk, amikor látjuk, hogy a transzfermoratórium a biztosító intézetekre nem vonatkozik, amikor látjuk, hogy a devizarendeleten felül helyezkednek, amikor látjuk, hogy 50 %-os surplus-t élveznek indokolatlanul, amikor azt látjuk, hogy további áremelést vesznek tervbe, akkor meg kell döbbenni: hát ki az, aki ezt előmozdítja, ki áll a biztosítók élén, aki ezt lehetővé teszi, illetőleg keresztülviszi? (Ulain Ferenc: Mit szól hozzá Teleszky?!) Ha viszont megnézem a biztosító intézetek igazgatóit, akkor nem egynél egy egész kabinetet találok. Engedjék meg, hogy csak egy biztosító intézet igazgatósági tagjainak névsorát olvashassam fel, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) az Első Magyar Altalános Biztosító Intézetét, amelynek igazgatóságában benne van Berzeviczy Albert, br. Harkányi János, Telesaky János, gr. Zichy János, Popovics Sándor stb., régi kitűnő előkelőségek, egy egész régi kabinet. (Zaj.) Igen helyesnek tartom, hogy ezek az urak megvédik azoknak az intézeteknek az érdekeit, amelyeknek élén állanak, de elsősorban is f a nemzeti, az, országos érdek az, amelynek itt érvényesülnie kell. Nem tudom, van-e az igen t. képviselő uraknak tudomásuk arról, hogy mielőtt a kormány az életbiztosítások 5 %-os valorizációjának kérdését rendezte, a biztosítók ettől a gondolattól is annyira megrémültek, hogy 21 intézet, akkor önként, saját hatáskörében 10—15 szá zalékos azonnali valorizációt ajánlott fel. Mindezek ellenére, amikor a biztosítók önmaguk felajánlották, hogy 10—15 % erejéig rögtön kielégítik az igénylésre váró feleket, akkor felülről, felső nyomásra visszavonatták velük ezt az ajánlatot s azután keresztülvitték az 5 százalékos valorizációt. (Zaj.) Igen t. képviselőtársaim, akaratlanul azt kell kérdeznem: hát kinek áll érdekében, hogy a biztosítottak így megrövidüljenek, hogyan adhatta a kormány hozzájárulását ahhoz, hogy ülése 1932 március 81 -én, csütörtökön. ilyen alapon rendeztessék a biztosítás? Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez csak az életágra vonatkozik. De nézzük meg .& kár-ágat is. A kár-ág a biztosítások fajtájában egy egészen speciális előnyt élvez. Kevesen tudják képviselőtársaim közül, hogy a kár-ágban ebben a pillanatban több mint négyszázezer per van folyamatban a biztosítottak és a biztosító intézetek között. Mit jelent ez, uraim? Itt valami betegségnek kell lennie, ha négyszázezer per van folyamatban. Ez azt jelenti, hogy az egyik helyen, amikor a felek a gazdasági lehetetlenülés következtében nem bírják fizetni a díjtételeket, a biztosító intézetek perelik őket* a másik helyen pedig a már kárvallott fél soha nem tud a biztosítási összegnek jogos tulajdonába lépni, mert a biztosítók minden esetben kifogásolják és annak folytán, hogy matematikailag kiszámítják, hogy a kényszerhelyzetbe került szegény fél kénytelen egyeszséget kötni, újabb 34 %-os tiszta haszonhoz jutnak. Amikor a biztosító intézetek a szegénységre, ennek a kiuzsorázott, tehetetlen rétegnek mostani helyzetére bazírozzák a további 34%^os üzleti hasznot, ott megszűnt^ minden lehetőség, megszűnt minden erkölcsi bázis abban a tekintetben, hogy ezek a biztosító intézetek olyan előnyöket élvezhessenek a kormánytól, amilyeneket ezidőszerint is élveznek. Ezért tisztelettel kérem a miniszterelnök urat, hogy az a bizonyos hétmillió pengő, amely az életbiztosítása révén már összegyűjtetett, osztassék ki, illetve így teremtsen lehetőséget és módot arra, hogy a biztosítottak ennek tulajdonába jussanak, mert arról nem is beszélek, hogy van olyan visszás helyzet is, hogy amikor tulaj donképen az állam vált adósává a biztosított félnek, ugyanakkor perlik a biztosított felet s végrehajtatják, bár nincs neki semmije. Legalább azt engedjék tehát meg neki, ha mást nem, hogy ezzel adót fizessen, mert ha a boletta jó volt erre a célra, akkor ez igazán jó lesz, mert ez effektív készpénz most is, amikor evvel az összeggel fizethet, kérem a miniszterelnök urat, hogy ezt tegye lehetővé, mert ezzel igen nagy szolgálatot fog tenni, mert hiszen ez nem az, mint a boletta, hogy tulajdonképen egyik zsebemből a papirt a másikba tettem, hanem mint effektív készpénz tezauráltatott ez az összeg, tehát a gazdasági élet mai szegény vérkeringésében ez a hétmillió pengős összeg, amely olyan jelentékeny összeget tesz már ma is ki, mindenesetre éreztetni fogja a hatását. Igen t. képviselőtársaim! Amikor mindezeket szóvá kell tennem, egyúttal meg kell kérdeznem a pénzügyminiszter urat is, hogy vájjon engedélyezni fogja-e azt, hogy ebben az országban, miután állandóan mindig hangoztatják képviselőtársiaim, hogy agrárállaim vagyunk, a gazdák 10%-kal többet fizessenek azért, mert gazdák biztosításáról van szó. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Kevesen tudják, hogy az 50 százalékos surplis mellett, amelyet mindenki fizet ebben az országban, csak a gazda kivétel, mert a gazda 60%-ot fizet. (Bródy Ernő: Agrár állam vagyunk!) Az uzus az, hogy a biztosító intézetek naptári év szerint szedik a díjtételeket, a gazdatársadalomnál pedig újtól-újig, illetőleg a betakarítás után fizettetik. Azért, hogy a gazdák később fizetnek, tulajdonképen ugyanazt jelenti, mert egészen mindegy, hogy augusztustól augusztusig számítják-e az esztendőt, vagy januártól januárig. De mindezek ellenére 10%-kal kénytelen többet fizetni kamatmegtérítés címén.