Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. miniszter úr, méltóztassék megbocsátani, a magam részéről nemcsak, hogy logikát nem látok, de még annak az álláspontnak védelmével is, amelyet a javaslat és a túloldal úgylátszik képvisel, teljesen ellenkező tendenciát, illetve hatást vagyok kénytelen konstatálni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Kátérve mármost azokra, amiket a javaslat ellen az általános vitánál felhozni bátor voltam: akkor általánosságban csak annyit jegyeztem meg, hogy egészen különösnek találom a magyar törvényhozásnak azt a tendenciáját, hogy amikor a magyar közvagyon, — mert mindenféle vagyon közvagyon és mindenféle vagyon védelme országos érdek — minden kategóriáját a legteljesebben szabadon hagyja abban az irányban és abban a tekintetben, hogy azt nemcsak a nem kívánatos helybeli elemek, hanem még a külföldiek is megszerezhessék, akkor kizárólag a magyar föld az, amelyet strangulálni kívánnak, pláne most már örök időkig, vagy legalább addig, amíg, a törvényhozás törvénnyel újra meg ' nem változtatja ezeknek a vagyonkategóriáknak a sorsát. Bízzuk rá egy szerintem, ebben a tekintetben nem százszázalékig megbízható adminisztrációra és bízzuk rá egy olyan helyzetre, amelyben a kijárásoknak, az illegális haszonszerzéseknek, a f mindenféle ügyvédi és képviselői közbenjárásoknak rikító példáit láttuk esetről-esetre és immorális jelenségeket is láttunk ennek a lejárt törvénynek a végrehajtásánál, és láttunk eseteket, amikor eladta egy tulajdonos egy másik nem kívánatos elemnek a birtokot, később azonban valami okból megbánta és akkor egy ellenakció indult meg, hogy ne hagyják jóvá azt a szerződést, amelyet az illető aláírt, {Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: így lehet keresni!) hogy megszabadulhasson attól a kötelezettségétől, amely kötelezettséget írásban szerződésileg vállalt egy másik embertársával szemben. En tehát ilyen erkölcsi jogbizonytalanságokhoz a magam részéről soha hozzájárulni nem tudtam és nem is tudok. Ami pedig azt az állításomat illeti, hogy az egyéb magyar vagyonok: készpénzvagyon, részvényvagyon, állampapírvagyon és minden más éppen olyan fontos^ tényezői a magyar gazdasági életnek, mint amilyen akár a földbirtok, sőt bizonyos tekintetben még veszedelmesebb tényezői is, mert a földbirtokot az a külföldi tulajdonos nem tudja átlopni a határon, (Ügy van! Ügy van! a bal-- és a szélsőbaloldalon.) még ha tetszenék is neki, ellenben az összes ingóvagyont bármely pillanatban a határon túl helyezheti el, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ebben a^ tekintetben milyen állapotok vannak az országban erre vonatkozólag leszek bátor egy kis statisztikát felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! König Géza nevű magyar állampolgár írt egy könyvet, amelynek az a címe: «Hol vannak a részvények?» Ebből a könyvből vagyok bátor felolvasni hét vezető, legnagyobb magyar pénzintézetünknek a részvénybirtok állományáról szóló kimutatásokat. Igaz, hogy ez nem a teljes részvényállományt mutatja ki, mert hiszen a közgyűléseken nem szoktak az összes részvényesek száz százalékig rés'zt venni, azonban kimutatja azt, hogy a nagy részvényesek kicsodák, kik a tömegrészvényesek; az az egypár belföldi kis részvényes KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 február 26-án, pénteken. 57 nem igen teszi le a részvényeit és nem megy el a közgyűlésre. T. Ház! Kezdjük a Hitelbankon, a magyar állam bankján, amellyel nagyon jól tudjuk, hogy a magyar állam a legszorosabb nexusokat tartja fenn, olyan nexusokat, hogy a Hitelbank kedvéért méltóztattak — az ország elámulására és hanyattesésére — a bankzárlatot annak idején életbeléptetni. A Hitelbank legutóbbi közgyűlésén letettek 312.878 részvényt, ebből külföldi tulajdon volt 252.906 és a belföldi részvényeseké 59.972. Ha megnézem a részvényesek névsorát, a külföldiekét, méltóztassék meghallgatni, mennyi nem kívánatos elem van ezek között. (Felkiáltások a szélsőbalodalon! A Rotschildok!) A Banque de l'Union Parisienne 64.764, L'Union Européenne, Paris 86 280, Credit-Anstalt 42.254, S. M. v. Kotschild, Wien 41-567, Mendelssohn & Co., Berlin 7483, Banco de Bilbao, Paris 3027, Kux, Bloch & Co., Wien 2731, és a külföldiek kisebb tételekben 4800 részvényt tettek le. (Egy hang jobbfelől: Szomorú adatok!) A többieket névszerint fel sem olvasom, csak a bankot. (Tauffer Gábor: Ugyanez a helyzet az iparvállalatoknál is!) Most jön a Kereskedelmi Bank. Itt letettek külföldiek 63.447 részvényt, belföldiek 91.141 részvényt, ez az egyetlen magyar^ vezető bank, ahol a magyar részvényesek tették le a részvények többségét. A Leszámítoló Banknál külföldiek letettek 62.076, belföldiek 46.652 részvényt. Az Angol-Magyar Banknál külföldiek 305.516 részvényt, belföldiek 70.676 részvényt, a Magyar Általános Takarékpénztárnál 170.256 részvényt tettek le a külföldiek, 19.517 részvényt a belföldiek. A Magyar-Olasz Banknál külföldiek letettek 363.141 részvényt, belföldiek 1877 részvényt, tehát valami egyharmad százalékot, A Mpktárnál külföldiek letettek 36.598 részvényt, belföldiek 23.664 részvényt. Ez a könyv azonban jelzi, hogy hasonló a helyzet az iparvállalatoknál is. A Mák., Egyesült Izzó, Győri Waggon, Ganz-Danubius, Hofherr, Buggyanta, Szikra és még számos nagyipari vállalat részvénybirtokának túlnyomó része a magyar nagyrészvényesek kezéből kicsúszott és külföldiek kezére jutott. (Ugy van ! balfelől.) T. Ház! Nein azt akarom ezzel dokumentálni és nem azt a kívánságomat akarom kifejezni, hogy miután a magyar ingóvagyon immár nagyon nem kívánatos elemek és még hozzá külföldiek kezében van, most már a magyar földbirtokot is eresszük prédára; azonban megvédi-e ez a javaslat a magyar földbirtokot? Hiszen amint előbb mondtam, az illető hitelezőnek vagy venni szándékozónak ^ nem kell egyebet csinálnia, mint megvárni szépen, míg az a birtok tönkrejut, az árverés bekövetkezik és akkor esetleg feleáron fogja megvenni azt a birtokot, amiért egyébként tisztességes árat kellett volna fizetnie, ami mellett a birtokos legalább fele vagyonát megmenthette volna. En ehhez a gazdálkodási rendszerhez, az ország közgazdasági életének ehhez az egész elgondolásához, amely ilyen ellentéteket, ilyen anomáliákat megenged, lehetővé tesz, hogy itt a nemzeti vagyonnak éppen a könnyen kilopható része szabadon kerülhet nem kívánatos elemek kezébe, külföldiek kezébe, ugyanakkor pedig a magyar földbirtokot strangiúáló törvényekkel belekényszerítsem a tönkremenésbe és belekényszerítsem az árveréseken való értékesítésre, ehhez a közgazdasági politikához a múltban sem voltain és most sem vagyok hajlandó hozzájárulni. Végtelenül sajnálom, hogy a miniszter úr engem nem tudott az ellenkezőről meggyőzni, egyébként nagyon tiszteletreméltó és nagyon tárgyilagosan elő8