Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-56
44 Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1932 február 26-án, pénteken. az országgyűlés kiküldött egy bizottságot, hogy vizsgálja meg ezeknek a birtokoknak az ügyét és vizsgálja meg a felekezeti iskolák ügyét is. A vallásalap jogi természetének viz&gálatára ugyanakkor kiküldött bizottság a következőket foglalta jelentésébe, ami itt, az országgyűlés könyvtárában is megtalálható. (Olvassa); «Valamely vallásnak államvallássá tétele, annak mint ilyennek javakkal való ellátása törvényhozási tény. Miután minden állami institúciónak célja és jogosultsága egyedül az állam fenntartásában és jólétének előmozdításában áll, az állam fenntartásának és jóléte előmozdításának igényei pedig az idők körülményei 'Szerint változnak, ezen állami institúció is mint bármely más állami institúció és törvényhozási tény a körülmények, és az állam érdekei és szükségletei változásával megváltoztathatók, módosíthatók, megszüntethetők.» Ezért a bizottság az egyházi vagyonnak az állam birtokába való visszavétele mellett foglalt állást 1870-ben! A vallás- és tanulmányi alap jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottság albizottságának véleménye szerint (olvassa): «az emberiség kultúrájának jelen fokán a vallás ügye az államétól elkülönítendő.» (Kóródi Katona János: Kinek a véleménye? Èz a szociáldemokrata programúiban van!) Az országgyűlés által kiküldött albizottságnak véleménye. Innen indul ki. (Magyar Pál: Például Kossuth Lajosnak is a véleménye!) ' Szeder Ferenc (tovább obuassa): «Most a tudományos és humanisztikus intézeteknél az egyházi rend nélkülözhető», — mondja ez a jelentés, tessék a könyvtárban megnézni — (Or. Apponyi György: Azért iaz nem szentírás!) nem szentírás... «ési így az állam nem hagyhatja meg az egyház kezén a vagyont, miután a bizottság véleménye szerint a tapasztalás bebizonyította azt is, hogy a közoktatás megállaptíására, fejlesztésére, tökéletesítésére az egyházi rendnek eszközül használása most már nemcsak nem szükséges, hanem sok tekintetben káros. Az ily intézeteket aiz egyházi rend nélkül célszerűbben lehet megvalósítani.» Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat újból figyelmeztetni, hogy a javaslattal foglalkozzék. Szeder Ferenc: En iparkodom a javaslat keretei között mozogni és éppen azért hoztam fel földbirtokpolitikai szempontból ezeket a kérdéseket, mert úgy vélem, az idő sürgetően követeli azt, hogy ezen a téren is tiszta helyzetet teremtsünk. Sürgetően követeli, hogy az a történelmi igazságtalanság, amely a magyar népen esett hosszú évszázadokon keresztül a földbirtokkal kapcsolatban, jóvátétessék. És ha ezekről beszélek, ezzel csak szolgálatot akarok tenni az ügynek addig, amíg az nem késő, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert meggyőződésem az, hogy a lelki élet kiélésének és ápolásának nem előfeltétele a vagyon és a gazdagság, SŐt a vagyon és a gazdagság a lelki életet hátrányosán befolyásolja. De különben is, amint Károlyi Imre gróf megállapította a már ismert könyvében, anakronizmus az, hogy amikor itt mindenki kétségbeejtő nyomorúságban gyötrődik, amikor nem látnak kiutat, amikor tehát egész társadalmi és állami életünket új alapokra kell helyeznünk, ha itt élni akarunk, akkor a mammutbirtokok érintetlenségükben itt maradjanak és ugyanazt a hivatást töltsék be. mint amelyet betöltöttek eddig. (Tankovics János: E helyett a könyv helyett inkább adott volna pár hold földet a szegényeknek! Többet ért volna! Könyvet lehet írni, de földet adjon!) Tagadom ezekének a földbirtokoknak jogos voltát, tagadom történelmi tények alapján. Szegénységünk, nyomorúságunk általános és most, amikor idehozom ezeket a kérdéseket, azzal az ellenvetéssel találkozom, hogy ezeket a mai viszonyok között nem lehet megoldani. Tudom, hogy a mai társadalmi rendnek velejárója az a nyomorúság, amelyben részünk van. Tudom azt is, hofv míg a politikai és gazdasági viszonyok nem változnak, addig itt vajmi nehéz jobb állapotokat teremteni. Viszont azonban vallom azt, hogyha a földbirtokreformot egészségesen hajtjuk végre, akkor a nyomorúság kisebb, akkor a nyomorúság nem ilyen általános, akkor a nyomorúság nem önti el az ország dolgozó népét úgy, mint ahogy most elöntötte. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miért? Mert a nagybirtok csak haszonra akar termelni, — ez természetes — mert a nagybirtok azt nézi, miből teremthet magának hasznot és a szerint termel. Amikor a mezőgazdasági válság beköszöntött ... Elnök: Képviselő úr, beszédideje lejárt. Szeder Ferenc: Kérhetek meghosszabbítást? Elnök: Igen, ehhez joga van a képviselő úrnak. Szeder Ferenc: Félórai meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadja. Szeder Ferenc: Amikor beköszöntött a mezőgazdasági válság, amely előrelátható volt. Amikor az éléstárak megteltek, önként következett a gabonaárak, és a többi mezőgazdasági termények árának áresése. Ez azonban, nem azokat érintette elsősorban, akik földbirtokkal rendelkeznek, hanem akik földnélküliek és nyomorultak, mert akik földbirtokkal rednelkeznek, azok az életük fenntartására szükséges javakat mégis kitermelték tekintet nélkül arra, hogy több munkát kell arra fordítani, mint amennyi értéket termelnek belőle. De én meggyőződéssel vallom, hogy nem vonhatjuk ki magunkat az alól a hatás alól, amely földbirtokpolitikai téren ^ az egész világon jelentkezik; hogy az idők rá fognak kényszeríteni minket is annak^ a földbirtokpolitikai gondolatnak elfogadására, amelyet szerte egész Európában végrehajtottak, meggyőződéssel vallom, hogy az a történelmi jóvátétel, amelyet várunk és amelyért dolgozunk, feltétlenül bekövetkezik. Nem okosabb és bölcsebb dolog volna-e a törvényhozás részéről, ha nem mindig elkésetten hozna reformokat, hanem megelőzné azokat a tényeket, amelyek egy-egy elkésett reform nyomában jelentkeznek? Most az egész ország dolgozó népe — mint beszédem elején is mondottam — borzalmas nyomorúságban vergődik. Sokszor gondolkoztam azon, vájjon ez a parlament^ tud-e ezen a nyomorúságon segíteni és megállapítottam magamban, hogy bizony ez a parlament nem alkalmas arra, hogy segítsen ezen a nyomorúságon. Csak a népnek önmagában, tiszta alkotmányosság alapján kialakult parlamentje segíthet itt. Mi csak figyelmeztetjük önöket erre a körülményre, amely elm aradhatatlanul bekövetkezik. Hogy nekünk jobban fáj a nyomorúság, s hogy jobban akarunk rajta segíteni, az természetes következménye annak, hogy a népből, abból a rétedből származunk, amely mindig csak a gyötrődést élte» amely
