Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. mindig csak a kálvária útját járta ennek a? országnak. Hogy mi történelmi jóvátételt sür­getünk és a népnek a földhöz való jogát reklamáljuk minduntalan, ez önként követke­zik származásunkból, abból a tényből, hogy onnan valók vagyunk, hogy felismertük a földbirtok megoszlásának igazságtalanságát és aránytalanságát, feismertük, hogy nem a magyar nemzet javára kialakult történelmi jogban gyökerezik ez a nagybirtok, hanem — ismétlem — azokban a történelmi tények­ben, amelyet említettem. Ezek sarkalnak min­ket arra, hogy minden alkalommal idehozzuk ezeket a kérdéseket. A magyar jobbágyság ivadékai vagyunk, azoké, akik végigszenvedték az élet minden nyomorúságát. A magyar jobbágyság egye­nes leszármazottjai szólnak innen erről az ol­dalról a földkérdésben. (Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Mi hiszünk benne, meggyőződéssel valljuk, hogy ez a történelmi jóvátétel nem maradhat el. A mezőgazdasági munkások ke­nyér és munkaalkalom nélkül gyötrődnek, ott van a kisgazdák ama rétege, amelynek van néhány katasztrális hold földje. Soha a nyo­morúságnak azt a fokát nem ismerték, mint amelynek áradata most, ebben a pillanatban elöntötte őket. (Egy hang a jobboldalon: Ez lav van!) Ott van az ipari munkások nagy tömege, akik ma már nem is számíthatnak arra, hogy visszakerüljenek eredeti foglalkozásukhoz. Ott vannak az intellektuális rétegek, amelyek ke­nyér nélkül kóborolnak az utcán. Mindezek a társadalmi rétegek, amelyek hasznos munká­jukkal naggyá növelték ezt az országot, ame­lyek hasznos munkájukkal értékeket hoztak létre, most koplalásnak vannak kitéve. Hiszi-e valaki, — én nem hiszem — hogy ez az ország nem elég életerős és nem képes arra, hogy ezeket a dolgozó társadalmi rétegeket el tudja tartani? Ha nem hinném ezt, akkor elveszíte­ném bizalmamat a magyar népben. Azonban hiszem. Hogy hol van a hiba, azt mutatjuk mi meg akkor, amikor felszólalunk: abban a poli­tikai rendszerben, amely elszakadt a néptől, abban a politikai rendszerben, amely itt tíz éven keresztül kialakult, abban a politikai rendszerben, amely a történelem kerekét év­századokra vissza akarta fordítani és urakat és ismét parasztokat akart látni ebben az or­szágban, nem számolva azzal a történelmi ténnyel, hogy ma már a magyar nép is más­kép gondolkozik, mint a háború előtt, (Meskó Zoltán: Úgy van!) és azok az Európában végbement mélyreható átalakulások és válto­zások, amelyek megtörténtek, talán szintén be­folyásolják a magyar nép gondolatának a ki­alakulását, és kell is, hogy befolyásolják Magyarország társadalmi és gazdasági életé­nek kialakulását is. Veszekszünk itt egymással. Önök védik ezt a politikai rendszert körömszakadtáig, helyes­nek vélik és sorompóba állnak érte, hogy nyílt választással, közigazgatási erőszakosko­dással választassék meg a Képviselőház az önök osztályuralmi rendszere érdekében. Mi pedig a magyar nép szavát hallatjuk itt önök­kel szemben, az általános, egyenlő és titkos választójog gondolatának a jegyében, mert meggyőződésünk, hogy sem az adópolitika, sem a parasztság sorsa nem valtozhatik meg addig, de nem lesz becsületes földreform sem, amíg a magyar nép maga nem intézi a maga sorsát, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) függetlenül a kormányhatalomtól, az ülése 1932 február 26-án, pénteken. 45 osztályuralmi rendszertől és az erőszaktól, amelynek alapján önök itt ülnek. (Farkas Ist­ván: Meg kell szüntetni ezt a szégyenletes függést!) Ezek a gondolatok kényszerítettek engem arra, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban felszólaljak és ezért keltem én a magyar nép védelmére önökkel szemben. A tegnapi napon a túlsó oldalról felszó­lalt egy képviselőtársunk és azt mondotta, hogy a szociáldemokraták, az ipari munkások, azok közvetett úton is legalább védelmezik a kartellt; azt védelmezik pedig annak a maga­sabb munkabérnek jogán, amelyet élveznek az ipari munkáknál. (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon; De milyen magasak! — Farkas Ist­ván: Neki kelljen belőle megélni! — eszter­gályos János: Egy munkás ezer nap alatt nem keres annyit, mint egy kijáró egyetlen eset­ben! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A közbeszóló kép­viselő urakat figyelmeztetem, hogy tartózkod­janak a közbeszólásoktól, különösen a szemé­lyeskedő közbeszólásoktól. Szeder Ferenc: Nagyon kevés ténybeli is­merete^ lehet azoknak, akik így beszélnek erről a kérdésről. Azt hiszik azok, akik az ipari mun­kásságot a kartellekkel való szövetkezéssel vá­dolják, hogy ezek össze vannak nőve és osztoz­kodnak a kartell hasznából? Ott a túlsó oldalon van, aki osztozkodik a kartell hasznából és jö­vedelméből, de aki nem fizikai munkásai annak a kartellvállalatnak. (Esztergályos János: Hu­szonkilencszeres igazgatósági tagságok is van­nak!) A munkásoknak szervezett erővel kell ki­verekedniük minden garast ezekből a vállala­toktól és ha a munkások nem volnának szer­vezve, az ő életszintjük sem volna más, mint a legutolsó mezőgazdasági munkásé, aki naponta 60—80 fillérért dolgozik. Aki ismeri a munkás­ság szervezkedésének történetét, tudja, milyen keserves küzdelmekbe került az ipari munkás­ságnak, amíg szociálpolitikai vívmányokat tu­dott kiharcolni, amíg életszintjét emelni tudta, amíg kissé magasabb napibéreket tudott magá­nak biztosítani. Hogy pedig mennyire harcban állanak most is a kartellizált vállalatokkal — bár úgy állanának önök is szembe ezekkel a kartell­vállalatokkal, mint az ipari munkások,'— akkor más volna a helyzet. (Tankovits János: Ebben egyek vagyunk! — Esztergályos János: Ugyan kérem, beülnek a kartellekbe! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Tankovits János: Már aki beül! Tessék neveket mondani. — Esz­tergályos János: 29 kartellben van egy képvi­selő!) Tessék csendben maradni és a személyes­kedéseket már abbahagyni! (Kabók Lajos: Kö­vetelik a neveket is!) Itt nincs senkinek köve­telni valója. Itt a házszabályok szerint Szeder képviselő úr beszélhet. Tessék beszélni és a tárgynál maradni! Szeder Ferenc: T. Ház! A leghatározottab­ban visszautasítom még a gondolatát is.annak, hogy akár az ipari, akár más munkások a kar­tellvállalatokat segítenék és támogatnák. A támogatást azok máshonnan kapják. En nagyon szeretném, ha onnan sem kapnák meg a kar­tellizált vállalatok ezeket a támogatásokat, hogy úgy ne indulhatnának minduntalan kifosztó hadjáratra az ország népe ellen, a nélkül, hogy ezt bűncselekménynek minősítenék. Önök tehetnek róla, t. túloldal, hogy ez ne így történ­jék és Önök, akik most a törvényhozói hatalom többségét képezik, (Esztergályos János: Önöké a dicsőség és a hatalom!) önök azok, akik szem­; beszállhatnak törvényhozói úton a kartellizált i vállalatokkal. Amint most önöké a többség eb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom