Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

Az országgyűlés képviselőházának 56 vassá): «Foglalkozzunk új földreformmal, és ennek megalapozásában, tervezésében vezérel­jen az a nemzeti gondolat, hogy akikre hazánk sorsát a világháborúban öt hosszú esztendőn keresztül vészek-viharok idején rá mertük bízni, mindezek a nekik juttatandó néhány holdnyi föld megmívelésével nemzeti életünk széles ki­építésében szintén derekasan meg fogják állani helyüket.» Hát úgyis van, hogy valóban új földreform­nak f kell következni, mégpedig annál az egy­szerű oknál fogva, mert mindazok a kérdések, amelyek a földreformot a törvényhozás házába hozták, ittmaradtak megoldatlanul. Ismét nem jutott a nép hozzá a földhöz. A hitbizományok területe a régi Magyarországon 2,363.000 ka­tasztrális holdat tett ki, most pedig az egyhar­madára csonkított Magyarországon 9Ï6.836 ka­tasztrális hold a hitbizományok területe. A hit­bizományok pedig a nemzeti élet haladásának és fejlődésének gátjai. Családok fényének eme­lésére és fenntartására alakultak annak idején ezek a hitbizományok, ma már azonban a csa­ládok fényét nem a száz- és százezer holdak alátámasztásával lehet fenntartani. A családok fénye attól függ ma, milyen hasznos munkát végeznek a köz érdekében, az ország érdeké­ben. (Meskó Zoltán: Teljesen osztom!) Nem le­het a család fényének alapja az, hogy valaki­nek elődje valamikor a császári háznak hasz­nos szolgálatokat tett a magyarság hátrányára. Fel kell szabadítani a hitbizományi birtokokat a megkötöttség alól, hogy végre a magyar nép ezekhez a területekhez is hozzájuthasson. (He­lyeslés jobb felől. — Büchler József: Azt mond­ják, helyes és nem csinálják meg!) . À mult alkalommal beszéltem erről a kér­désről, reklamáltam azokat az Ígéreteket, ame­lyeket a hitbizományok feloldása terén Bethlen miniszterelnök úr is annyiszor tett, mint aki más be nem váltott ígéreteket is tett a törvény­hozásban. Zsitvay igazságügyminiszter úr azt mondotta akkor, hogy még Németországban is van hitbizományi birtok. Igaz, hogy megvan ott a hitbizományi birtok töredéke, a weimari alkotmány azonban ott is eltörölte ma már a hitbizományokat és csak idő kérdése, hogy a hitbizományok teljesen megszűnjenek. Ezzel szemben Magyarországon, egy agrárország­ban % egy tipikus mezőgazdasági államban, ahol a nép csak a földben vetheti meg lábát, érin­tetlenül állnak ezek a hitbizományok- (Zsindely Ferenc: Nem találkoznak! — Büchler József: Miért nem csinálják meg? — Tankovics János: Nem válasz, hogy miért nem csinálják meg. Amit meg lehet csinálni, csináljuk szívesen! Ebben egyek vagyunk! — Ivabók Lajos: Meg lehet csinálni!) Ott vannak az egyházi birtokok, amelyek ugyancsak megkötött birtokok és amelyek most csak egyházi célokat szolgálnak. Magyarorszá­gon a háború előtt 2,506 000 kat. holdat tett ki az egyházi birtokok területe. Az ország terü­lete harmadára csökkent, az egyházi birtokok pedig 916.836 kat, holdat, tehát kevés hiján egy­millió kat. holdat tesznek ki ebben a csonka­országban. Az utóbbi időkben ezekről a birto­kokról is beszéltek itt pro és kontra. Azt mon­dották a túloldalon, hogy az egyházi birtokok magasabbrendű célok szolgálatában állanak. Az egyházi birtokok azonban az állam tulaj­donai és így államcélokat kell szolgálnia. Az állam az egyházaknak annakidején bizonyos kötelezettségek teljesítése ellenében adta csak át ezeket a birtokokat. Ama kötelezettségek pe­dig, amelyeket az egyházak annakidején vállal­tak ezekkel a birtokokkal, megszűntek, átszáll­ülése 19S2 február 26-án, pénteken. 43 tak az államra. Ebből önként következik, hogy igenis azok az egyházi birtokok pedig vissza kell, hogy szálljanak az államra. A múltkor olvastam egy cikket, amely az egyházi birtokokkal kapcsolatban (Meskó Zol­tán: Iskolákat és sok mást tartanak fenn! — Zsindely Ferenc: Templomokat tartanak fenn!) azt mondja, hogy szegény emberek élnek eze­ken az egyházi birtokokon. Azok a szegény em­berek, akik ott dolgoznak az egyházi birtoko­kon és akik 60 és 80 filléres napszámokat kap­nak, ott élnek most ezeken az egyházi birtoko­kon, de az egyház jövedelmét mások, nem ők élvezik. (Meskó Zoltán: Iskolákra, egyházi cé­lokra! —• Kóródi Katona János: Egy csomó fő­iskola fenntartására! Miért tagadják lel) Ha az iskoláztatás kötelezettségének . terhét : nem hárították volna át az államra, akkor még le­hetne ezekről a kérdésekről beszélni. De éppen a túloldalról hangzott el, hogy a felekezeti ta­nítók fizetésüknek csak állami kiegészítő részét kapják meg; amit az egyháznak kellene folyó­sítani, — s ez jelentéktelen része fizetésüknek — azt nem kapják meg. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyházi bir­tokok tulajdonosai az oktatás költségeit is áthárították ma már az államra, mint ahogy más kötelezettségeket is, amelyeket az egyházi bitokokkal vállaltak, ugyancsak az állam tel­jesíti ma már. (Br. Urbán Gáspár: Ingatla­naik nem jövedelmeznek!) Akkor inkább és annyival is inkább. (Kóródi Katona János: Csupa valótlan adat! Tessék csak a Pázmány Péter egyetemet is felemlíteni! Főiskolákat, szemináriumokat és plébániáktat tartanak fenn! Miért tagadják le ezeket a dolgokat?! Közön­séges agitáció folyik!) Az egyházaknak nem lehet vagyongyűjtés a céljuk, (Egy hang jobb­felől: Nem is gyűjtenek!) Krisztus szegény szolgáinak nem lehet vagyongyűjtés a céljuk. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a tárgyra térni; ne tessék ezzel a kérdés­sel foglaLkozni, (Kóródi Katona János: Izga­tás!) minthogy ez nincs a törvényjavaslattal összefüggésben. Szeder Ferenc: Mikor az egyházi birtokok­hoz is hozzányúlok, (Meskó Zoltán: Az az egyházé!) úgy érzem, a törvényjavaslathoz szólok (olvassa): «Kívánatos, — mondotta a tridenti zsinat annakidején — hogy azok, akik püspöki szolgálatra vállalkoznak, melyek f le­gyenek az ő részeik, megismerjék és megért­sek, hogy ők nem saját hasznukra, gazdag­ságra, fényűzésre, hanem isteni dicsőségre való munkálkodásra és buzgólkodásra vannak hivatva. Mert kétségtelen az, hogy híveik is a vallásra, az erkölcsi életre annál könnyeb­ben fellelkesíthetők, ha látják, hogy papjaik is, akik felettük vannak, nem a világi dolgok­ról, hanem a lelkek üdvösségéről és az, égi ha­záról gondolkoznak.» Elnök: Újból kérem a képviselő urat, tes­sék a tárggyal foglalkozni. Szeder Ferenc: Nagyon érdekes citátumo­kat és nagyon érdekes történelmi adatokat hozhatnék a körülöttünk lévő országokból, amelyekkel igazolhatnám azt a gondolatomat, hogy igenis az egyházi birtok is ugyanaz alá a gondolat alá esik nemzeti szempontból, mint amely alá esnek az előbb említett hitbizo­mányi birtokok. Magyarországon már foglalkozott a tör­vényhozás azokkal a kérdésekkel, amelyeket előbb egyik igén t. képviselőtársam az iskola­kérdéssel kapcsolatban ide vetett. 1870-ben, tehát jó néhány évtizeddel ezelőtt, 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom